Publius

Szabad változatok demokráciára, köztársaságra és kapitalizmusra liberális fiataloktól.

Powered by

 

Ilyen jókat írtunk

Szabadságfolyam

Force Feed

2011.01.16. 02:07 Szalai Ervin

Keleti szelek szárnyán

Címkék: statisztika demokrácia gazdaságpolitika imf emberi jogok szingapúr freedom house keleti szél gdp per capita

„Új világgazdasági nyitásra van szükségünk, ami a Kelet felé való nyitást is jelenti, megtartva az Európai Unió tagjaként élvezett előnyeinket.” – szavalhatjuk otthonunkban szorgalmasan a Nemzeti Együttműködés Programját, de ha mégse tennénk, akkor is hallhattuk, hogy a nyugatnak leáldozott, jön föl Kína, az Unió haldoklik, drágul a gáz, stb.

Nem csak Orbán Viktor vélekedik így, elég közkeletű vélemények ezek. A levegőben van, hogy gazdasági sikerességünk fejében csorbítanunk kell a demokrácián és az egyén szabadságán, hiszen a kettő együtt jár, most meg épp olyan időket élünk, hogy ennek a modellnek kedvez a szerencse, nosza hát. Igazából kétlem, hogy létezne ilyen fauszti csereprogram, de azért gondoltam, érdemes lenne utánajárni , mégis mire alapozzák ezt az egészet.

 

Pár napja jött ki a Freedom House, nemzetközi jogvédő szervezet 2010-es év tanulságait összegző kiadványa, melyben pindurit orrunkra koppintott a médiatörvény miatt. A tanulmányban 195 országot vizsgáltak, mindegyiküknél egytől hétig osztályozva a politikai jogokat (Political Rights) és az egyéni szabadságokat (Civil Liberties) – a kisebb érték nagyobb demokratikusságot jelölt (kb. „első osztályú”).

Országonként ezekből átlagot számoltam - így például Magyarország általam összesített PRCL pontszáma egy lett, mivel mindkét szempontból az első osztályba tartozott, (1+1)/2=1. (Megjegyzés: a kategórián belül ettől függetlenül negatív elmozdulást regisztráltak.)

Ehhez vettem hozzá a világ országainak 2010-es egy főre eső GDP-jét USA dollárban számolva. IMF adatok, sima GDP, még csak nem is vásárlóerő paritáson számolva. Old fashioned way.

Íme a szétdizájnolt eredmény:




((Ha érted az ábrát, olvass tovább, ha nem, itt a segítség: Vízszintes x-tengelyen vannak az általam átlagolt demokrácia-pontszámok, melyekhez tartozó egy főre eső GDP-ből átlagot számítva (y-tengely) jön létre a piros „egyenes”. Azok az országok például, amelyeknek 1 lett az eredményük, mind az 1-hez lettek beszámítva, egy főre eső GDP-jüket összeadta a gép, átlagot számolt belőlük, és felrajzolt egy pontot durván 30.000 USD körül. 1,5-ös demokrácia-pontszámot elért országok GDP-jét ugyancsak összeadta, átlagolta, majd az átlagot felrajzolta. Így továbbmenve a pontokból létrejött az egyenes.))

Ha a demokratikusság, jogállamiság kizárólagosan határozná meg a gazdasági teljesítményt, akkor vagy meredeken csökkenő („minél demokratikusabb, annál gazdagabb”), vagy meredeken növekvő („minél antidemokratikusabb, annál gazdagabb”) görbét látnánk. Ilyet természetesen nem látunk, mégis érzékelhető valamiféle csökkenő tendencia – amit egyébként statisztikai próba igazol (R= -4,18 kétcsillagos szignifikancia mellett). Statisztikailag szólva ez azt jelenti, hogy közepesen erős összefüggés van demokratikusság és egy főre eső gazdasági teljesítmény között – ettől még természetesen nem feltétlenül van oksági kapcsolat a kettő között, "együttjárás" csupán.

Ahhoz, hogy megértsük, miért csak „közepes”  az összefüggés, érdemes megnéznünk, milyen országok húzzák fel az átlagot (púpozzák a görbét) 4,5- és 5,5-ös demokrácia-pontszámoknál.

A válasz nem Kína, bármennyire divatos félni tőle: Kína 6,5-nél kicsivel átlag alatti egy főre eső GDP-vel rendelkezik (4282,89 USD) - lásd a lent elérhető táblázatot.


A következő országok rendelkeznek tehát 4,5- és 5,5-nél szokatlanul magas egy főre eső GDP-vel:


Kiemeltem az egyetlen olyan országot, amely nem saját szénhidrogénkészletei kiárusításában utazik: Szingapúron kívül a többi mind olajhercegség, -királyság, stb., amit valljuk be, nehezen tudnánk követni így hirtelen.

Jelentős olajvagyon nem lévén feltételezem, hogy amikor keleti szelekről, átveendő sikeres keleti alternatíváról és a közösség egyén fölé helyezéséről szónokolnak szeretett kormányunk tagjai és „nem-neoliberális” közgazdászok, akkor Szingapúr példája lebeghet a szemük előtt. Szingapúr  a Világbank szerint a világ legjobb üzleti környezetét biztosító országa, kikötői áruforgalmából élő városállam, tengeri logisztikai központ, ahol az ismert univerzum legnagyobb olajfinomító-kapacitása található. És még a cenzúrától sem idegenkednek…

Hogy totális állami kontroll felhasználható arra, hogy külföldi áruforgalmat hiba nélkül bonyolító piacgazdaságot tartsanak fent, igazán örvendetes hír. Én mégis inkább arra hívnám fel a figyelmet, általában milyen meredek a lejtő, mihelyt kezdünk eltávolodni az első osztályú demokráciáktól (lásd grafikon). Egyszerűen nem éri meg lemondani  például a teljes sajtószabadságról csak azért, hogy gyengén másolhassuk a Szingapúri médiahatóságot - mert lássuk be, hiába hajózunk keleti szelek szárnyán, hiába adunk alább demokratikus értékeinkből, önmagában attól valószínűleg csak szegényebbek leszünk: se kőolajmezők, se olcsó tengeri kereskedelem, se aranymercédeszek.

Szerinted is Szingapúr-lázban égnek, vagy valami más jár a fejükben?

 

 

Aki szeretne kicsit böngészni a felhasznált adatok között, megnézegetni kedvenc országait, az ITT is megteheti. 

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://publius.blog.hu/api/trackback/id/tr832586969

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Holch Gábor · http://vezeto.blog.hu/ 2011.01.16. 17:04:11

Kedvenc statisztikám a témában, hogy a világ tíz legnagyobb gazdasága közül egyedül Kína nem többpárti demokrácia. Természetesen lehet szkeptikus megjegyzéseket fűzni az indiai vagy a japán demokrácia működéséhez, a tendencia azért tisztán kirajzolódik.

boszka 2011.01.17. 20:28:39

szép statisztika!
még teljesebb kép lenne, ha pl. ökológiai mutatókat vagy humán fejlődési indexet is látnánk - de gondolom azok nem állnak rendelkezésre...

egy ponton megjegyzed, hogy korreláció van a demokratikusság és a gazdasági jólét között. szuper lenne, ha az oksági kapcsolatokat is feltárnád!

Szalai Ervin · http://publius.blog.hu/ 2011.01.17. 22:57:34

Köszi. Valóban szuper lenne oksági kapcsolatok feltárni akár az általad említettek bevonásával is, bár ez gyakorlatilag lehetetlen: ilyen komplex rendszerek esetén - mint amilyenek a társadalmak - sosem tudhatjuk, mit nem vettünk figyelembe.

(Ugye itt is leírom, hogy ez csak "együttjárást" jelent, kizárólagos oksági kapcsolatot semmiképp. Ugyanakkor azt azért szerintem ki lehet jelenteni, hogy kár visszafelé lépdelni a demokratikusságból, hátha attól gazdagabbak leszünk.)

boszka 2011.01.19. 09:18:35

@Szalai Ervin: világos, hogy sok tényező van. nem azt mondom, hogy írj fel egy mindent magába foglaló, megcáfolhatatlan formulát...
de azért pár felvetés nem ártana.

teszem azt leírhatnád, hogy pl. Oroszországban, annak ellenére, hogy hatalmas földgázkincsük van, miért nincs virágzó gazdasági élet, és széles hatókörű jólét.

vajon azzal függ-e össze, hogy a sajtó nem elég szabad, és ezért nincs megfelelő információáramlás? vagy inkább azzal, hogy szinte minden egy kezében fut össze, ami torzítja a versenyt? vagy azzal, hogy egyesek évtizedekre bebetonozták magukat, és úgy érzik, hogy bármit megtehetnek, akár a magánszektorral szemben is? vagy egyszerűen a külföldi tőke olyan pipogya, hogy összepisili magát a sok vörös téri masírozás láttán?

Máté.Sz 2011.01.19. 15:38:22

Szerintem az is érdekes ebben, hogy annak ellenére, hogy a demokrácia, a pluralizmus és a gondolatszabadság pozitív hatással lehet a gazdasági fejlődésre, ugyanúgy lehet bizonyos esetekben negatív hatással is.

Pl. ahol demokrácia van, meg emberi jogok, ott a munkajog fejlett, az alkalmazottak nincsenek elnyomva, van képviseletük stb., ezáltal magasabb is a fizetésük. Ahol magasabb a fizetés, ott magasabbak a termelési költségek, amitől a termelés kevésbé hatékony lesz. Ez a baj Európában is, nem termelünk hatékonyan. Szóval ez is egy szempont.

boszka 2011.01.19. 21:28:02

@Szalai Máté: oké, de nem biztos, hogy a hatékonyságot rontja, ha nagyobb a fizetése az alkalmazottaknak.
pl. Szingapúrról az Economist azt írta, hogy ott van a világon legjobb (leghatékonyabb, legüzletbarátabb) közszolgálati szektor, és ez részben azért lehet, mert egyes kiemelkedően teljesítő dolgozóiknak több, mint évi 2 millió $ fizetést adnak.

amúgy elképzelhető, hogy a demokrácia mellett szól az is, hogy minél inkább jellemző, hogy a környezet, amiben dolgoznod/gondolkodnod kell, erősen kézben tartott, korlátozott, túlszabályozott stb., annál kisebb a valószínűsége, hogy újításokkal tudsz előrukkolni.
süti beállítások módosítása