És ha leszoptunk már minden jó faszit, Mátyás király levelet ír,
Kinyalattunk velük minden jó puncit, összegyűri, kidobja,
És ha minden lánynak orgazmusa van, visszahozza, kisimítja,
Mi bátran szopjuk a faszt a faszt a faszt! hét kést döfnek a hátadba,
pókok másznak a nyakadba,
csurog a vér, csurog a vér, huss!
- gólyatábori ének
- gyermekdal
*
Felfoghatatlan minden olyan eset, mikor az ember szexuális erőszakról hall, legyen annak elszenvedője nő vagy férfi. Viszont mivel a leggyakrabban nők az áldozatok, ezek az ügyek legalább rávilágítják a figyelmet a társadalmon belül a nemek között meglévő, gyakran elkent vagy ki nem mondott különbségekre. Ugyanakkor az elmúlt időszakban Magyarországon nagyobb figyelmet kapott két eset félre viszi az erről szóló diskurzust.
A közös a két esetben, hogy mindkettő gólyatáborban történt. Ráadásul az első ügy kapcsán megjelentek olyan énekek és feladatok, melyek sokakból előhozták az álszentet. Ez egyrészt érthető, hiszen a többségnek nem volt gólyatábori élménye, és a tábor hangulata nélkül a nyers énekek megbotránkoztathatóak lehetnek. Ugyanakkor ezeknek a kántált szövegeknek pont annyi tartalmuk van, mint amikor az ember egy bazdmeget mond. Senki nem gondol bele a jelentésébe, nem is úgy érti, töltelékszó csupán. Nagyjából ilyenek ezek az énekek is. De azért sem fog orgiába csapni egy gólyatábor, mert valamelyik feladatnál a lányok bikinre, a fiúk boxerre vetkőznek. Egyszerűen nem erről szól, ami nem jelenti azt, hogy ne lenne szex, mint ahogy bárhol, ahol több száz ember bulizik együtt. Vagy csak kettő.
A gólyatábori énekek, feladatok és hangulat nem elégséges ahhoz, hogy szex legyen. De még csak nem is szükséges. Ugyanígy nem járul hozzá a szexuális erőszakhoz sem, aminek az ellenkezőjét a két eset sem erősíti meg. Az egyikben egy többszörös visszaeső az elkövető, aki más helyzetekben már követett el hasonlót. A másikban egy olyan gólya, aki tudatosan járta a szobákat, hogy áldozatot találjon, és aki ezt bárhol máshol, például a Sziget sátrai között is megtehette volna.
Vannak, akik nem szerették a gólyatáborukat különböző okokból, de annak hangulatát úgy bemutatni valós tapasztalat nélkül, mint a fertő és szexuális erőszak melegágyát egyrészt álszentség, másrészt a probléma totális félreértése. Egyszerű összemosása a meghökkentőnek, esetleg erkölcstelennek és megalázónak tartott dalok és feladatok miatti negatív érzéseknek, illetve a hasonló reakciót kiváltó erőszaknak.
Amellett viszont, hogy szerintem alaptalan, tökéletesen megfelelő arra, hogy a tábor szervezőit kollektíven el lehessen ítélni, hiszen ők alakítják ki a tábor atmoszféráját, és ebbéli szerepükben közvetlenül felelősek az ott történtekért. Már korábban is voltak a kollektív bűnösséget implicit módon magukban hordozó lépések, de a HÖOK elnökének mostani kijelentése ment a legtovább: minden olyan HÖK képviselő mondjon le, "aki a gólyatáborokban történt erőszakos bűncselekmények idején hivatalban volt vagy a szervezéshez bármilyen köze lehetett." Mindenki. Nem érdekel senkit, hogy ki miről tudott, mit tett pontosan, egyáltalán mi történt. Mindenki bűnös.
Eredeti kép forrása
Ugyanezt erősíti a dékán döntése is: betiltatja a gólyatábort, többé nincs, kész, vége. Én sajnálom azt a sok száz embert, akiknek ez egy jó élmény lehetett volna, és az egyetemet meghatározó ismeretségeket és barátságokat köthettek volna. Nyilván nem lesz világvége gólyatábor nélkül sem, csak éppen a gólyákat is kidobták a fürdővízzel együtt, mert nem sikerült a kettőt különválasztani.
Ugyanakkor az egész ügynek a kezelése és az a téves irány, amibe a közbeszéd fordult, nem csak a gólyákat érinti. Feltételezhetően nem minden hökös tudott az ügyről, hiszen ez a vezetésnek nem lett volt érdeke. Nem beszélve más szervezetekről, akik ugyanúgy részt vettek a gólyatábor szervezésében, teljesen ingyen, szabadidejüket feláldozva és rengeteg munkát mögé téve azért, hogy az egyetemre kerülöknek egy sokrétű és eseménydús hetet hozzanak össze. Ezeknek az embereknek a munkája nem hogy megkérdőjeleződik most, hanem a kollektív bűnösség kimondásával a társadalmi megvetés zúdul rájuk.
Az, hogy most két eset kiderült, biztos jele annak, hogy több is történt az ország gólyatáboraiban. De csak azért, mert jelenleg erre fókuszálnak az ügyek, még nem szabad tévesen oda kanyarodnia a diskurzusnak, hogy ez a gólyatáborok sajátos hangulatának a következménye; inkább észre kéne venni, hogy ez egy sokkal jelentősebb társadalmi problémának a csúcsa, mint azt korábban gondoltuk volna.
Ehelyett arra kéne fókuszálni, hogy egy esetleges szexuális erőszaknál az arról tudó szervezők ne akarják eltussolni az ügyet, az egyetemi és HÖOK-os vezetésnek inkább arra kéne törekednie, hogy ne legyen adott esetben más rejtegetni valójuk a kari hökösöknek, ami miatt nem akarnak botrányt. Illetve jó lenne valódi felelősöket találni, hiszen a korábban napvilágra került esettel kapcsolatban sem lehetett hallani azóta semmit a vizsgálatról, ami jóeséllyel szépen csöndben elfelejtődött volna. Ezen felül a társadalom tagjainak részéről sem ártana megkülönböztetni a szexuális erőszakot azoktól a saját nyugalmukat stilisztikailag megzavaró szavaktól, melyek egyébként csupán azt a tevékenységet írják le, amit otthon jó esetben maguk is folytatnak, sőt, a gyerekeik is.