Publius

Szabad változatok demokráciára, köztársaságra és kapitalizmusra liberális fiataloktól.

Powered by

 

Ilyen jókat írtunk

Szabadságfolyam

Force Feed

2011.11.27. 12:55 Szalai Ervin

Képmutató az ilyen multikulturalizmus

Címkék: vallásszabadság multikulturalizmus biztonsági előírások londoni olimpia

 Nem oké ez a londoni olimpia. És most – láss csodát – nem az iráni hisztizést érzem át hirtelen, hogy a logó elemeiből akár a „Zion” szócskát is kirakhatnánk, mert ennyi erővel olyan sok változatban találhatjuk meg Allahot Budapest utcatérképének Teréz körút és Dózsa György út közötti szakaszában, hogy még évszázadokig Tel-Avivban lehetne tartani az olimpiát, és egy szót se szólhatnának. 

Az a hír gondolkoztatott el, hogy a londoni olimpia szervezőbizottsága úgy döntött, engedélyezni fogja a szikh vallású nézőknek szimbolikus vallási tőrjük, a kirpán viselését. Nem mintha az nem lenne alkalmas élet kioltására vagy szurkolótársaik súlyos megsebesítésére, ők rendben vannak, a vallásukhoz hozzátartozik, hogy fegyverrel járnak tömegbe is, meg már inkább megengedjük, nehogy felvilágosult arab országok kirekesztéssel vádoljanak már megint. 
 
Természetesen kész vagyok elhinni, hogy mindenki, aki szikh vallásúnak vallja magát, rendkívül békeszerető és okos ember, aki semmi esetre sem használná 12-90 cm (!) közötti kiskésit butaságokra. (Igazából nem hiszem el, de lépjünk tovább.) Ugyanakkor mi garantálja, hogy egy önjelölt terrorista vagy éppen egy egyszerű részeg drukker ne tudna fegyverhez jutni tőlük? Ha pénztárcát lehet lopni, talán megállapodhatunk abban, hogy tőrt is lehet... 
 
Sőt, továbbmegyek a nyilvánvalónál, mi lenne akkor, ha egy nyugati kettősmércékben és pironkodásban jártas, talpraesett őrült kitalálná a saját vallását, ahol az igazhitűek kötelesek lennének „szimbolikus” táskabombát bilincselni a csuklójukra, „emlékeztetve magukat a szellemi energiáink fizikai testhez való kötöttségére”? Hány évnek kéne eltelnie, mire kénytelenek lennénk vallási aktusként elfogadni robbanóeszközök sétáltatását? 
 
Valahogy az az érzésem, ezt már nem engednénk meg, akárhány támogatója lenne, akárhány évtized telne is el, és így gyakorlatilag megállapíthatjuk – ahogy a Churchillről szóló híres anekdotában – nálunk is csupán ár kérdése a dolog: ha nagyon veszélyes, nem engedjük, de ha potenciálisan csak kis árat kell fizetnünk érte, akkor végül is belefér. Van az az ár tehát, amiért leszarnánk mások kultúráját, e felől ne legyenek illúzióink.
 
A kérdés inkább az lehet, miért nem egységesek és általánosak azok a bizonyos határok? A szikhek miért vihetnek be tőrt, és én miért ne vihetném be kedvenc szalonnázó bicskámat? Miért ne lehetne dohányozni közintézményekben, miért ne járhatnék lőfegyverrel, vagy horribile dictu miért ne vihetnék be akár folyadékot az olimpiára vagy fel a repülőre? Vallásilag lehet kardozni, de a bébiételt hagyjuk kint, a gyerek meg hadd üvöltsön? Ez mi?!
 
Igazából két utat is lehetne választani, és mindkettő sokkal jobb lenne ennél. Egyrészt vagy megkérjük szikh barátainkat, hogy késeiket hagyják otthon, nem kivételezünk senkivel és következetesen kergetjük a biztonság törvények által szavatolt illúzióját. Vagy beláthatnánk, hogy az élet tele van veszélyekkel és alapvetően jóakaró, normális emberekkel, akik attól még, hogy muszlimok vagy éppen bébiétel, kiskés, körömreszelő, vagy bármi olyasmi van náluk, ami amúgy egy normális konyhában is megtalálható, még nem feltétlenül terroristák, és nem mondanánk le alapvető szabadságjogainkról állambácsi javára, hogy megvédjen minket minden vacaktól.
 
Mindkét verzió működik, és mindkét verzió vállalható a nemzetközi színtéren. Ne feledjük, nem azért kritizáljuk a világ többi részét, mert nem elég megengedőek! Elsősorban azért kritizáljuk őket, mert sok esetben már előírásaikban tesznek különbséget nemek, vallások és nemzetiségek között, és csak másodsorban azért, mert ezek az elvárások és törvények sokszor finoman szólva is túlzóak. Ne lépjünk hát a keleti útra, és azt se hagyjuk, hogy a multikulturalizmus felülírja törvényeinket. Mégiscsak Európában vagyunk.
 
 
 
 
 


89 komment

2011.11.25. 14:52 KVélemény

Fejjel a falnak

Címkék: orbán gazdaságpolitika imf államcsőd portfolioblogger

Annak ellenére, hogy az IMF karjaiba menekültünk, leminősítettek minket. De nem is ez a lényeges és az elkeserítő, hanem a kormány válasza a helyzetre, mely szerint "mivel a Moody's értékelésének semmilyen valós alapja nincs, a magyar kormány nem tudja azt másképp értelmezni, mint a Magyarország elleni pénzügyi támadások részeként".

forrás

A közlemény két szempontból is nyilvánvalóan nevetséges. Egyrészt igenis jogos a leminősítés, hiszen a kormány egy fenntarthatatlan utat követ, mivel nem képes csökkenteni a magas államadósságot, csupán szinten tartani, azt is csak addig, amíg el nem fogy a magánnyugdíj-pénztárak államosításából befolyt pénz. Másrészt pedig arra a mostanság globálisan terjedő hiedelemre épít, mely szerint a világot egy titkos, félhomállyal és szivarfüsttel telített szobából irányítja néhány pénzember. Hát nem. Sok ezer ember (befektető) teljesen racionális döntése az, hogy a közép- és hosszútávon  egyértelműen fennálló kockázatok miatt nem vásárol magyar államkötvényt. 

A hitelminősítőkről:

Magukat minősítik?

 

Tehát a kommunikáció bántóan hazug, és csak arra szolgál, hogy a szavazók ne a kormány gazdaságpolitikájának, hanem valamilyen felsőbb erőnek tudják be a történteket. Adódik a kérdés, meddig fog ez menni? Orbán Viktor be fogja-e ismerni a gazdaságpolitikai kudarcot, fog-e azon változtatni, vagy fejjel nekimegyünk a betonfalnak, és jön az államcsőd? Három szempontot szeretnék felvillantani, amik azt erősítik, hogy nem lesz változás.

Mindig más a hibás. Sajnos nem először látjuk azt, hogy a Fidesz másra próbálja kenni intézkedései hatását. Gondoljunk csak a bérkommandóra, vagy a különböző ügyekben felállított bizottságokra. Ha ezeken végigtekintünk, láthatjuk, hogy kommunikációban és tettekben sem fújtak visszavonulót, végig kitartottak igazuk mellett.

A Gyurcsány-szindróma elkerülése. Orbánék tanultak az előző kormány hibájából, így nem akarnak olyan hitelességi csapdába esni az emberek szemében (már ha még nincsenek abban), mely végül a megsemmisítő győzelmüket is hozta tavaly. Ha beismernék, hogy a kormányzásuk legfontosabb pillére, a gazdaságpolitikai irány kudarc, az arra épülő kommunikáció pedig következésképpen hamis, könnyen lehetne ugyanaz a végzetük, mint az MSZP-nek.

Végül pedig Esztergom. Az ellenzékben lévő volt polgármester nem ismeri el régebbi hibáit, hiszen az könnyen politikai pályája végét jelentené, ezért inkább blokkolja a város vezetését, és mindezt úgy, hogy már közétkeztetés és közvilágítás sincs a harmincezres településen. Inkább menjen csődbe Esztergom, mintsem ne neki legyen igaza. Ehhez pedig asszisztál a Fidesz.

Gazdaságpolitikai alternatíva:

Ne is álmodjunk növekedésről!
 

Az utóbbi példa intő jel lehet, hogy hogyan cselekedne a Fidesz és Orbán Viktor országos szinten, ha a csőd és a hibák beismerése között kellene választani. De arra is jó, hogy megtudjuk, hol az a pont, amin túl a saját magára szabott alkotmányon és a több évre bebetonozott pártkatonák által vezetett intézményeken keresztül már nem lehetetlenítene el egy új kormányt. Sehol!

 

 


69 komment · 7 trackback

2011.11.23. 11:12 Publius

Hétköznapi ifjú titánok, november 8.: Föderális Európa?

Címkék: görögország európai unió föderalizmus mentőcsomag hétköznapi ifjú titánok adósságválság

Beszélgettünk az eurózóna válságáról, Görögországról, mentőcsomagokról és adósságválságról, az Európai Unió jövőjéről és egy lehetséges föderális Európáról. Mi nagyon élveztük, reméljük, ti is fogjátok. 

Szalai Ervin beszélgetőpartnerei voltak: Farkas Gábor, Mihalovits Ervin és Szalai Máté

Hétköznapi ifjú titánok, november 8.: Föderális Európa? by hétköznapiifjútitánok8

 

 

Szólj hozzá!

2011.11.22. 11:07 Szalai Ervin

Plázastoppal a józanész és a szabadság ellen

Címkék: korrupció plázastop skálafüggetlen eloszlás hatalomcentralizáció

Van egy elég rossz hírem. Hétfő este az Országgyűlés elfogadta a plázastopról szóló módosítót, ami gyakorlatilag előrevetíti, hogy 2015-ig ne lehessen 300 nm2-nél nagyobb alapterületű kereskedelmi építményt létesíteni. Igen, valóban építési tilalommal pörgetjük fel az összeomlásban tapicskoló gazdaságunkat! Unortodox növekedési stratégia ez, amit természetesen a keleti szelek fújtak ide: gyakorlatilag ugyanazt csináljuk mint kínai példaképeink, csak pont a fordítottját. Nem kellenek nekünk a szellemvárosaik, sőt, úgy döntöttünk, még a városok se. 

Két dolog. 
 
Ha az LMP-nek és a KDNP-nek lehetne szerelemgyereke, akkor az pontosan ez a förtelmes izé lenne. Hiszen ne feledjük, előbbi kezdte el ezt az egész plázastopos őrületet, hogy majd ők megmondják, mire és hol költhetjük a pénzünket (természetesen környezetvédelmi megfontolásokból), a KDNP meg ugye az a bagázs, aki minden „erkölcstelen magatartásformát” kigyomlálna dekadens társadalmunkból, mert ha Szent István nem járt plázába, akkor te se nézzél valóságshowkat. 
 
Azonban még ennél is sikerült messzebb mennie drága kormányunknak, hiszen csak belevitt egy kis ráadás hatalomcentralizáció-faktort a történetbe: „Az (1) bekezdésben foglalt tilalom alól a kereskedelemért felelős miniszter, továbbá a környezetvédelemért és a vidékfejlesztésért felelős miniszter részvételével működtetett Bizottság véleményének figyelembe vételével a kereskedelemért felelős miniszter felmentést adhat” – írja a törvénytervezet, és mindannyian megnyugodhatunk, innentől jó kezekben lesz minden. A miniszterurak majd döntenek, lehet-e bizniszelni. 
 
Az LMP-s tervezetben ezzel szemben "csak” annyi volt, hogy a szomszédos önkormányzatok és civil szervezetek is beleszólhassanak az engedélyeztetésbe, de a Fidesz persze rögtön a legfelsőbb szinteken döntene erről, a moratórium lejártát pedig taktikusan a 2014-es választások után nem sokkal lőtte be. Erről így bűzlik a korrupció, elvtársak, és ez volt az első dolog.
 
A második dolog ennél sokkal felháborítóbb, sokkal ostobább és nem csak a Fideszt érinti. Mégis milyen alapon szólhatna bele egy kereskedelmi létesítmény engedélyeztetésébe az illetékes önkormányzatokon kívül bárki más? Milyen alapon szólhatna bele Heves, hogy mit építhetnek Nógrádban, kedves LMP? Az Országgyűlés meg milyen alapon alkot diszkriminatív törvényeket? Általában így és így építhetsz boltot, de ha a bejárat nyugati fekvésű, akkor meg nem? Attól, mert nagyobb, miben más? Mert, hogy a törvény előtt semmiben sem kéne másnak lennie, az hétszentség…
 
Azt írja az indoklás, hogy „A benyújtott szabályozás azért fontos, mert Magyarországon a kereskedelem koncentrációja rövid idő alatt jelentősen nőtt, mára a kiskereskedelmi forgalom 69 %-át uralják a nagy és közepes vállalkozások, amelyek alig 1 %-át képviselik az összes kereskedelmi vállalkozásnak. A mintegy 99 % magán, mikro- és kisvállalkozás így a forgalomból mindössze 31 %-kal részesedik. E tendencia mára már nehezen visszafordítható, de mérsékelhető lenne a tervezett intézkedéssel." Ennél a résznél tépem ki a hajam, de tényleg: ÉS?! Komolyan erre a felhajtás, hogy skálafüggetlen eloszlású a kereskedelmi forgalom alakulása? Hogy vannak, akik nagyon sokat tudnak eladni, de a legtöbben meg keveset? Így működik a világ, és ezt tessék elfogadni: méretgazdaságosság és fogyasztói preferenciák vannak.
 
A magam nevében csak annyit, hogy nem csak szeretném, de el is várom, hogy ott vásárolhassak és azt, amit éppen akarok vagy tudok. Az állam meg ne szórakozzon moratóriumokkal, és ne kényszerítsen drágább kisboltokba csak azért, mert képtelenek felfogni a társadalmi jelenségek mögötti statisztikai jellegzetességeket, és hogy degeszre korrumpálhassák magukat. A méregzöldek meg ne adják alájuk a lovat, mert abból csak a szabadság és a józanész lábbal tiprása lesz. 
 
 
 
 


78 komment · 3 trackback

2011.11.18. 11:37 Farkas Gábor

Az elbukott szabadságharc

Címkék: orbán hitel adósság imf matolcsy

Na eddig tartott, az ország kénytelen volt letenni a fegyvereit, és megadni magát a nagyobb erőknek. Sorolhatnám Matolcsy, Szijjártó és Orbán nyilatkozatait, hogy soha többet IMF, de nem teszem. Ugyanis egyetértek a mostani lépéssel, és a kormány hosszú idő utáni első helyes lépésének tartom. Mondhatnánk, hogy előbújt belőlük az eddig mélyen elveszett államférfi, de véleményem szerint sokkal inkább jól felfogható politikai érdekből, a saját túlélésükért cselekszenek most is. A magyar társadalmat és választópolgárokat, mint gyakorlatilag az összeset, ugyanis nem a különböző nyilatkozatok, az ilyen-olyan félrebeszélés és bullshit érdekli, hanem az, ami a zsebét érinti. Az elszálló árfolyamok, az emelkedő adók, és a csökkenő állami transzferek pedig egyik pillanatról a másikra tüntethetnék el a Fidesz támogatottságát, mint ahogy ezt az utóbbi hónapok tendenciája mutatja is. Gyakorlatilag tehát az utolsó alkalmas pillanatot ragadta meg a kormány, ha egy óriási arcvesztés árán is, de elejét vegye a bukásának, és megtartsa az esélyét az újraválasztására. Amire így minden esélye meglesz.

Ha valóban megkötik a megelőzési hitelkeret megállapodást a Valutaalappal, akkor a már az esetleges tárgyalások délutáni bejelentését követő forint erősödés és országkockázati felár csökkenés tovább folytatódhat, milliárdokat megtakarítva így a költségvetésnek és az állampolgároknak egyaránt. Továbbá így akár elkerülhetjük az ország adósságának szinte már tényként kezelt leértékelését is, ami rendkívül súlyos károkat okozhatott volna. Ugyanis számos befektetési alap policy-jének része, hogy nem befektetési kategóriájú, más néven bóvli besorolású kötvényeket nem vásárolhat. Ez azzal párhuzamosan, hogy a magánynyugdíjpénztárak korábbi megszüntetése miatt már ők sem tudják finanszírozni az adósságot, szinte megoldhatatlan likviditási gondokat jelenthetett volna. A befektetői bizalom esetleges visszatérése ugyanakkor amellett, hogy közvetlenül is milliárdokat takarít meg az országnak, és még akár a tényleges hitelfelvételt sem teszi szükségessé, lehetőséget ad a kormánynak, hogy véghez vigye a korábban tervezett intézkedéseit, amelyek így akár be is teljesíthetik pozitív hatásaikat. Például a devizakitettség csökkentésének örvendetes céljához rossz eszközöket választott a kormány, gondolhatunk itt a végtörlesztésre, amely miközben a gazdagabb rétegeknek kedvezett, a mindennapi gondokkal küzdőknek, akiket legjobban érintett a közvetlenül a végtörlesztés miatt is emelkedő árfolyam, kifejezetten ártott. Amennyiben azonban a devizaárfolyamok tartósan csökkennének a bizalom visszatérése miatt, kevésbé érződnének ezek a negatív hatások.

Korántsem lehet ugyanakkor a kánaán elérkezésére számítani. Ugyanúgy szükség lesz a jövő évi megszorításokra és a közszféra átalakítására. Az olyan egyszeri tételek nélkül, mint a magánnyugdíjpénztárak vagyonának államosításából, a folyó kiadásokra fordított összegek és az ágazati különadók, a költségvetés hiánya 6-7 százalék körül lenne, ami alig jobb a Fidesz által jogosan kritizált 2006-2010-es időszak számainál. Mindez pedig a jövő évre előrejelzett 0-1 százalékos növekedés mellett a meghirdetett célokkal szemben az államadósság növekedését vonná maga után, amely - amiben a kormánynak is igaza van - megfojtja a gazdaságot, és nem ad esélyt a kiútra. Kapunk ugyanakkor egy lehetőséget, hogy komoly megszorítások árán, szenvedve és küzdve, de kitörjünk a sok éve fennálló ördögi körből, beindítsuk a növekedést, csökkentsük az adósságot, és építsünk egy egészségesebb országot. Ez a mi esélyünk, és ez a Fideszé is a túlélésére. Reméljük, ha akár csak önös érdekből is, de nem szúrják el.

 

 


74 komment

süti beállítások módosítása