Nagyjából eddigre sikerült végigolvasni a legújabb Lázár-gate kommentárjait, és nem tudok szabadulni a kétségbeeséstől, mennyire könnyen dobunk máglyára embereket ebben az országban; pláne nem tudom szó nélkül hagyni, mennyire torz és képmutató sokak érvelése.
Igazából egyáltalán nem érdekel, mennyire kiragadott szövegrészletekről van szó, és milyen butuskán fölült mindenki, a lényeg, hogy a drága véleményformáló közösség kimutatta a foga fehérjét…
A mindig objektív Török Gábor szerint például Lázár „elindult azon az úton, hogy a nyilvánosság jelentős része számára a Fidesz Kóka Jánosa legyen”. Ezt ízlelgetve lássunk hát reakciókat mindenfelől:
„Az a baj, hogy ez az igazi elitgőg. Amikor valaki azt gondolja, mert jó helyre született, mert szerencséje van, és jó kapcsolatai azért a többiek egyszerűen csak bénák, nem használják ki a lehetőségeiket, alsóbbrendűek.” (Kettős Mérce)„Mert azt a félmondatot, hogy „átváltották az euróbetétet, átváltották a svájci betétet” én nagyon nem akarom összehangolni a munka becsületét zengő, előző bekezdéssel. Ez a devizásdi ugyanis a zavarosban halászóknak jó, akaratlanul is nekik üzen, őket bátorítja egy olyan országban, ahol fel és le ugrál a nemzeti valuta, mint hülye gyerek a trambulinon.” (Mandiner blog)„Az egy másik dolog, hogy az önéletrajz szerint Lázár még nem bizonyított a közszférán túl, de hát ez ma nem egyedi eset, sőt, vezető politikusnál kifejezetten ajánlott, hogy ne legyen ilyen irányú tapasztalat. Az az ember beszél a munkáról, akinek nincs tapasztalata a versenyszférában!” (Nívó blog)„Inkább legyen egy svájci bank reklámarca, mint politikus. Ott leszarhatja magasról a szociális érzékenységet.” (Varánusz blog)„Sok ember gondolkodik így itthon és a világban (akinek nincs semmije, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér), de egy politikus, aki a közösségért próbál tenni (mai kormány ezt teszi), az nem gondolkodhat így, mert HITELTELEN lesz minden tette, mondata.” (Olasz fórum)
Tegyünk helyre pár dolgot. Először is ebből az országból addig nem lesz semmi, amíg az itt élők nem tartják tiszteletben mások munkáját és eredményeit. Amíg reflexszerűen minden nálunk tehetősebb embertársunkra rávágjuk, hogy „szerencséje volt”, „jó helyre született”, "nexusok" és élből elutasítjuk a tényleges teljesítmény puszta lehetőségét, addig nem vagyunk jobbak egyszerű rablóknál, gátlástalan erőszaktevőknél.
Másodszor. Semmivel sem rosszabb ember és semmivel sem kevésbé hasznos tagja a társadalomnak az, aki valutakereskedelemmel foglalkozik. Nem jobb a bankárnál a munkás, a munkásnál a földműves, és ezek bármilyen permutációja. Ezeket az osztályharcos ostobaságokat felejtsük el, valaki ehhez ért, valaki ahhoz.
Harmadszor. Egyáltalán nem ciki, ha valaki egész életében a közszférában dolgozik – legyen Orbán Viktor, Lázár János vagy éppen egy hétköznapibb köztisztviselő. Sőt, nyugodtan beszélhet munkáról, hiszen ő is ugyanúgy dolgozik, mint mindenki más.
Negyedszer. Mikor érünk el oda, hogy a politikus feladatának nem az osztogatást és kellemesen hazug szólamok ismételgetését fogjuk tartani? Miért várjuk el, hogy kisdedeket csókolgasson úton-útfélen? Miért kéne akkor is bőkezű szociális ellátást ígérnie, ha egyszerűen nem futja rá? Ma mindenekelőtt azt várjuk el választott képviselőinktől, hogy hazudjanak nekünk, szép szavakkal egy könnyed világ illúzióját csókolják homlokunkra, csak azért, mert képtelennek érezzük magunkat felnőni, és szembesülni a ránk váró feladatokkal és megpróbáltatásokkal. Nem jól van ez így.
Ötödször. Tudjátok mi a közös Kóka és Lázár Jánosban? Az, hogy mindkettejüket azért feszítjük keresztre, mert büszkék sikereikre, vállalkozáspártiak és másokat is erre bátorítanak. Nem azért, amiért kéne. Nem azért, mert gyatra közszolgák, és semmit nem tesznek az ország fejlődéséért; nem azért, mert bátorítólag vesznek részt azokban a nyilvánvaló össztársadalmi színjátékokban, amik véglegesítik az alsóbb rétegek teljes leszakadását; nem a képviselői költségtérítés miatt; nem a tisztességtelen pártelnökválasztás miatt; nem a vármegyézés miatt és még sorolhatnánk nagyon-nagyon hosszan... Hanem mert irigyek vagyunk. A helikopter és a siker vállalása miatt. Az önző kapitalizmusukért.
Egyáltalán nem szeretem Lázár Jánost, és azt kívánom, hogy az általa is képviselt vármegyés-médiatörvényes-alkotmánydegradáló politikai irányvonal bukjon meg, és sose térjen vissza. De mindez nem ér annyit, hogy megtagadjam mindazt a racionalitást, ami elvárja, hogy ez az ország tele legyen vállalkozó szellemű és büszke polgárokkal, akik – legyenek nők vagy férfiak, fiatalok vagy öregek, jászok vagy romák, állattenyésztők vagy brókerek, feltalálók vagy bolti eladók, munkások vagy tanárok – boldogan vállalják hivatásukat és annak gyümölcseit.
Máskülönben csak egymás zsebében turkálunk, és fogunk fehérje vörös mint a bolsevik forradalom. Ha tényleg ilyenek vagyunk, akkor maradhat a Nemzeti Együttműködés Rendszere.
