Képtelenek vagyunk betelni az örömmel, hogy végre igazi fénye volt az általunk úgy szeretett március 15-ének, Orbán Viktor beszédéből idézgetünk hát fütyörésző jókedvünkben sok-sok felkiáltójellel! Morcos ellenzékieknek viszont az Új Alkotmány sorozatunk negyedik részét ajánljuk!

[’48-ban] Kiálltunk Magyarországért és egyetlen határozott mozdulattal eltöröltük a cenzúrát, életre hívtuk a sajtószabadságot, elfogadtuk a tizenkét pontot. A kiállás erőt adott, szembeszálltunk az egész Habsburg birodalommal, a tabukat ledöntöttük, a mozdíthatatlannak hitt rendszert lebontottuk. Azóta is így történik ez mindig. Így történt ez 1956-ban, 1990-ben és 2010-ben is.

Párhuzam a médiatörvény és a sajtószabadság akkori kivívása között? Ejha!

Ez tette csodálatossá az 1989-90-es időszakot, ezért éreztük úgy, hogy a rendszerváltás a partot érés, a megérkezés pillanata. Szerettük volna hinni, hogy a szovjet csapatok hazaküldésével, a demokratikus választásokkal, a gazdaság felszabadításával mindjárt meg is érkezünk abba a másik Magyarországba. Abba a Magyarországba, amelyik erős és sikeres, amely büszkén foglalja el méltó helyét az európai nemzetek között. Hamar észre kellett vennünk, hogy mégsem érkeztünk meg.

Hát igen. Demokráciában általában semmit nem kapunk készen, de legalább megvan a lehetőség arra, hogy olyasmiért dolgozzunk, amit mi szeretnénk elérni. Persze, ha lusta dögök vagyunk, vitathatatlanul sokkal jobban el lehet punnyadni Kádár apánk karjaiban…

Nem a megálmodott Magyarország vett körül minket, helyette a múlt színei, arcai, levegője és alakzatai bukkantak elő. Nem sikerült elszakadni a múlttól, a diktatúra 40 évétől.

Sok az ügynök? Hajjaj… Tessék őket is berakni valami alkotmányelőkészítő izébe, mint akik tutira NEM voltak azok!

Ezért maradt minden félbe, ezért tűnt minden átmenetinek, korlátozott érvényűnek; ezért nem voltunk képesek - szégyenszemre egyedül Közép-Európában – egy új alkotmányt sem összehozni, ezért futotta csak félszívű módosításokra, kényszeredett megegyezésekre, vékonycérnás foldozgatásokra.

Még a végén kicsúfolnak a játszótéren...

Tisztelt ünneplő hölgyek és urak! Kiálltunk azért, hogy véget vessünk a reménytelenség éveinek, velük együtt véget érjen az átmenet 20 éves korszaka, felhatalmaztuk választott képviselőinket és vezetőinket, hogy egy új, immáron végleges rendszer alapjait vessék meg.

Úgy van! Az életben minden örökre szól, még az alkotmányos rendszerek is változtathatatlanok.

Kiálltunk azért, hogy Magyarországon végre a magyarok érdeke legyen az első. Kiálltunk az országért, amikor rendben és méltó módon elbúcsúztunk a Nemzeti Valutaalaptól. Kiálltunk a magyar emberekért, amikor kivetettük a bankadót és a válságadót.

Gazdaságunk csak úgy szomjazta a dráguló hiteleket, és a 3% fölötti államháztartási hiányt!

Kiálltunk, amikor vissza kellett szerezni a nyugdíjrendszert a tőzsdecápák kezéből…

Mindenképpen tarthatatlan volt, hogy a tőzsdecápa választópolgárok saját maguk rendelkezzenek nyugdíjmegtakarításukról – még a végén önző módon ráizgulnak erre a magántulajdonra vagy mire… Sokkal jobb, ha egy hatalmas ezerlyukú zsákba öntünk mindent, aminek felhasználásáról pár okos ember hoz döntéseket!

… és kiálltunk Magyarországért az Európai Unióban, amikor alantas és hazug támadások érték hazánkat, amelyeket itthonról szerveztek a magyarok lejáratására.
 

Nem Orbánt és nem a médiatörvényt, hanem a MAGYARSÁGOT támadták már megint ugyebár. Szemetek!
 

Eskünkhöz híven nem tűrtük el ’48-ban, hogy Bécsből diktáljanak nekünk. Nem tűrtük el ’56-ban és 1990-ben sem, hogy Moszkvából diktáljanak. Most sem hagyjuk, hogy Brüsszelből vagy bárhonnan bárki is diktáljon nekünk.
 

Végül is csak 3.056.027 magyar állampolgár szavazott az Európai Uniós csatlakozásunkra (83,76% >>> Négyötöd, apám! NÉGYÖTÖD!!!) annak tudatában, hogy némely ügyekben a többi európai országgal közösen hozott döntéseink alapján éljünk itthon is. Újraszámolást?
 

A nemzetiszocializmus és a kommunizmus feltalálói között egy magyar nevet sem találni.
 

Mint ahogy okos továbbfejlesztők, hithű követők és lelkes drukkerek se voltak a tisztamúltú magyarok között. Nem vagyunk mi felelősek semmiért, Kűfőd, ne ugass!
 

Idézem a Nemzeti Hitvallást…
 

Ebből azért ne csináljunk rendszert...
 

Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését. Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmány jogfolytonosságát, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét.
 

Alkotmányosságunkat minél inkább szájról szájra terjedő népmesékből eredeztetjük, annál jobb. És minél többször nyilvánítjuk ki a kommunista idők végét, annál biztosabb!
 

Az új alkotmányt közösen kell létrehoznunk, ezért fontos, hogy részt vegyen benne mindenki, aki elkötelezettséget érez azért, hogy Magyarországnak végre valóban magyar alkotmánya legyen. Köszönetet mondok annak a 800.000 embernek, aki már elküldte a véleményét és azoknak is, akik válaszolni készülnek!
 

Hagyjuk ezt a mindenkit szerintem. Még a Fidesz szavazókhoz is hiányzik majdnem kétmillió… Ti találjátok ki, írjátok csak alá, aztán ne legyen veszekedés meg futkározás a Parlament körül!
 

Minél jobban távolodunk az elmúlt korszak mocsaras lápvilágától, annál jobb lesz arra gondolni, hogy többé nem húzhat vissza, többé nem csúszunk vissza az ingoványba. Nem fogjuk visszaengedni a múltat, nem fogunk ideiglenes viszonyok között bizonytalanságban, a meddő vitákban vergődve átmeneti életet élni.
 

Az élet legyen stabil, örök, megváltoztathatatlan, és ne kelljen vitatkozni senkivel - a  mocsarakat meg csapoljuk le! Ammen!