Publius

Szabad változatok demokráciára, köztársaságra és kapitalizmusra liberális fiataloktól.

Powered by

 

Ilyen jókat írtunk

Szabadságfolyam

Force Feed

2011.03.15. 09:00 Szalai Ervin

A Köztársaság ünnepe

Címkék: március 15 1848 magyar köztársaság

 „Egy van, mi különösen szívemen fekszik, mert Magyarhon jövője véleményem szerint attól függ. Különféle nemzetiségek iránt legyünk jogkiosztásban minél bőkezűbbek. Nem csak Ausztria halt meg, hanem Szent István Magyarországa is…

 

(Teleki László levele Kossuth Lajosnak, 1849. május 14.)

 

Van valami furcsaság abban, hogy a három nagy ünnepünk közül – augusztus 20., október 23. és március 15. – éppen ez utóbbit szokta talán a legkisebb érdeklődés követni. Augusztus 20-án nézzük a tűzijátékot, mert „onnantól van Magyarország”, szomorúak vagyunk október 23-án, amiért már megint összefogott ellenünk az egész világ (a szovjetek jöttek tankkal, az amcsik meg sehogy), de vajon átérezzük-e mindannak a súlyát, ami az egyetlen tavaszi ünnepünkön történt?

Úgy érzem, nem. Nem tudom, hogy ez a sosemvolt oktatási rendszerünk hibája, vagy csak elegünk van az áporodott és művházszagú ’56-os megemlékezésekből, amik miatt joggal támadhat olyan érzésünk, nemzeti ünnepeink igazi célja az üres hagyományőrzés csupán. Valaki elkezdte, mi meg nem merjük abbahagyni.

Akárhány elfuserált rendezvényt is láttunk már, akármilyen agymosásban is részesültünk közoktatás címszó alatt, tudnunk kell, milyen fantasztikusan jó dolgokat köszönhetünk a másfél évszázaddal ezelőtt történteknek és mindazoknak, akik részt vettek benne.

Március 15. ugyanis a Magyar Köztársaság ünnepe: történelmünkben először mondtuk ki, hogy csak mi és senki más nem dönthet sorsunk felett; először vetettük fel, hogy minden magyar egyenlő, így mindannyiunknak ugyanakkora részt kell vállalnia közterheinkből; hogy közügyeink felőli döntéshozatalról pedig saját megállapodást kötünk az ország polgárai között. Népszuverenitás, leviatán, parlamentarizmus, proto-elnöki köztársaság, sajtószabadság, jobbágyfelszabadítás, szabad vállalkozás, felekezetek és nemzetiségek elismerése. Egy demokrácia építőelemeit hoztuk létre a semmiből, egy csaknem ezeréves királyság sötétségében.

Március 15-étől egyenes út vezetett az áprilisi törvényekig, a függetlenségi nyilatkozatig, a nemzetiségi határozatig és a zsidóság emancipációjáig – és persze az osztrák és orosz intervencióig. Ugyanakkor ’48-49-ben született meg az eszme, ami ugyan kevéssé ölthetett testet az elkövetkezendő évtizedekben, mégis ennek védelmében kelt fel az ország népe ’56-ban és '89-ben, hogy azt mondja, eddig és ne tovább.

Ha jelenünknek van igazi múltja, akkor az ez. Annál fájóbb, hogy a XXI. század Magyarországán, amikor senki nem fenyeget minket, se Habsburg, se szovjet; amikor minden lehetőségünk megvan arra, hogy valóra váltsuk a Köztársaságot, amit másfél százada álmodunk, ostoba és barbár múltidézésbe menekülünk. Megtagadjuk a köztársaság eszméjét, korlátozzuk a sajtószabadságot, relativizáljuk az alapjogokat, nem tiszteljük a magántulajdont, egyenlő közteherviselés helyett önkényes sarcokat vetünk ki, kirekesztjük a különböző nemzetiségeket és kisebbségeket, vallási alapvetéseket írunk elő és gúnyt űzünk a népszuverenitásból.

Pedig ha létezik nap, amit magyarként ünnepelnünk érdemes, akkor az a mai. Minden, ami szép és kedves, minden, amire büszkék lehetünk társadalmi és politikai értelemben, azt lényegében 1848. március 15-e indította útjára. Amit ma Magyar Köztársaságnak hívunk, akármivé is akarják átnevezni, és akárhogy próbálják felszámolni, ekkor született meg, és mi nagyon büszkék vagyunk rá.

 

:)

 

 

Még egy pár menő idézet:

"Midőn a magyar nemzet elidegeníthetetlen természetes jogainál foga az európai státuscsaládba önálló és független szabad státusként belép, egyszersmind kinyilatkoztatja: hogy azon népekkel, melyek vele ezelőtt egy fejedelem alatt állottak, békét s jószomszédságokat alapítani s folytatni, és minden más nemzetekkel barátságos kötésekkel szövetkezni elhatározott akarata." (Függetlenségi Nyilatkozat, 1849. április 14.)


„Uraim, ha a zsidó nép szinte ott van a csatatéren és vérét ontja egy oly hazáért, melynek ő még nem kijelentett polgára, ha ő vagyonát, életét örömest feláldozza azon szabadságáért, melyet csak remél, azon jogokért, melyeket nem bír, mit bírnak a többiek, kik vele együtt harcolnak, azt hiszem … eljött az idő, hogy a nemzetgyűlés azon elvi kijelentését tovább ne halassza, miszerint a zsidók is a hazának polgárai jogban, kötelességben a többiekkel egyenlők." (Szemere Bertalan, 1849. július)


"3. A községi tanácskozásokban mindenki akár magyar, akár anyanyelvén szólhat, a jegyzőkönyv pedig a községben divatozó nyelvek közül azon nyelven fog vezettetni, mely a szabad választás szerint megállapíttatik.
4. A törvényhatósági mindenféle ülések tanácskozásaiban mindaz, ki szólásra feljogosítva van, véleményét és szavát akár magyar, akár anyanyelvén előadhatja." (Nemzetiségi határozat, 1849. július 28.)

 

 
 
 

19 komment · 2 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://publius.blog.hu/api/trackback/id/tr482738875

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Ez egy varázslatos, csodálatos beszéd volt! 2011.03.16. 11:27:20

Képtelenek vagyunk betelni az örömmel, hogy végre igazi fénye volt az általunk úgy szeretett március 15-ének, Orbán Viktor beszédéből idézgetünk hát fütyörésző jókedvünkben sok-sok felkiáltójellel! Morcos ellenzékieknek viszont az Új Alkotmány sorozatu...

Trackback: Legyen béke, szabadság és egyetértés 2011.03.16. 02:34:28

Hány buzi van köztetek? - kérdezte az LMP-s zászló láttán egy kedves úriember a Nemzeti Múzeumnál. De persze nem ezzel kezdődött a nap. A tavalyi évhez hasonlóan idén is nyeregbe pattantam a nemzeti ünnep alkalmából, és nyakamba vettem a várost egy fé...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

buGhunter · http://bamberg.blog.hu 2011.03.15. 13:06:17

Ha nem is pont az ünnephez, de az idézetekkel kapcsolatban szerintem ide kívánkozik István király intelmei közül az egyik mondat:

"Nam unius linguae uniusque moris regnum, imbecille et fragile est."

Azaz "... mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő."

Szal ezt már 1000 évvel ezelőtt is jól megaszonták, csak közben elfelejtettük, honnan jöttünk..

Szalai Ervin · http://publius.blog.hu/ 2011.03.15. 13:12:28

@buGhunter: Az egy nagyon jó idézet, ugyanakkor arra is rámutat, mennyire nincs garancia monarchikus viszonyok között arra, hogy a jó példák tartósan megmaradjanak. Ezért jó a demokrácia meg ezért jó '48, mert onnantól a nép kényszeríti ki, hogy az uralmon levők a legjobbat hozzák ki magukból - és így nem kell bölcs királyokra várni.

Mr. Waszabi 2011.03.15. 13:32:25

@Szalai Ervin: ez most sajnos nem aktuális üzenet, különösen a poszt fényében. Épp arról szól, hogy most, amikor tényleg semmi idegen uralom, kényszerítés nincsen országunkon, mennyire nem tudnak élni a "bölcs"? és "demokrata"? vezetőink a lehetőségeket országunk és népünk javára fordítani.
Hol tartunk? Az igazságból jog lett, a jogból törvény. Egy darabka papír, amelyen szavak, mondatok állnak, de már semmit köze eredeti hivatásához - a hatalom gyakorlásának és visszaéléseinek korlátozásához. Nagyjából a Horthy rendszer szintjén mozog a jobboldal történelmi magyar mintája - immáron 15 esztendeje. Ebben az országban elfelejtették a 48-as, és általában a 19. századi, valóban bölcs, előremutató és innovatív írásokat, eszméket. Így butul el a magyar. Ennek az ünnepnek eszmei jelentőségét utoljára a Kádár rendszerben értették az emberek, azóta elkényelmesedtek. Most isszuk ennek a levét.

Mr. Waszabi 2011.03.15. 13:38:30

Azt is nyilvánvalónak látom, hogy mindenki olyan alapanyagot választ főztjéhez, amely garantálja a végeredményt. Ha ez az alapanyag jellemzően diktátorok, feudalista időszakok történelmi mintája, s nem a demokratikus eseményeké, akkor a szándék sem a demokrácia, hazudjon bármit is a szakács. Szarból nem lehet várat építeni, régi bölcsesség ez.
A 80-as években volt divatos e vicc:
"Asszony vegzálja az urát:
- Te Jóska, hányszor ígérted már, hogy hozol haza alkatrészeket a hűtőgépgyárból, s összeraksz nekem egyet!
- Tudom, tudom, de akárhányszor próbáltam, mindig T-72-es lett belőle."

Szalai Ervin · http://publius.blog.hu/ 2011.03.15. 13:43:57

@waszabi: Ha értenénk a programozáshoz, lájkolhatóvá tennénk a kommenteket.

puttya 2011.03.15. 20:58:19

1848-49-ben nem kiáltották ki a köztársaságot. A kormányzó vezette Mo. kétségtelenül monarchikus. /Kormányzó csak királyságban van: Hunyadi, Szilágyi, a kalandor Gritti, Kossuth vagy Horthy./ Ellenzékiként annyi kritikát lehet írni a kormányról, amennyi csak jólesik - ez a sajtószabadság - de ha kérhetném jogtörténeti badarságokkal ne terheljük az címlapokat.

Szalai Ervin · http://publius.blog.hu/ 2011.03.15. 21:05:53

@puttya: Tökéletesen igazad van, kár hogy ezt senki nem is mondta.

A bejegyzés arról szól, hogy szerintem ott gyökerezik a magyar demokrácia és a köztársaság is, hiszen azok kritikus elemeit ekkor mondtuk először magunkénak: népképviselet, közteherviselés, nemzetiségi jogok, feudális viszonyok felszámolása, sajtószabadság, stb. Ebben max eszmetörténeti baromságot találhatsz, amit meg vitatni fogok, és ráadásul még meg is fogok sértődni.

Molenaaar 2011.03.19. 01:29:24

@Szalai Ervin: demokrácia és köztársaság elválasztható egymástól ez olyan tény amin ne sértődj meg

egy abszolút monarchia - ami csak mai szemmel olyan borzasztó és sötét - válhat alkotmányos, parlamentáris, demokratikus monarchiává felesleges a köztársaságot ide keverni

Kossuth a szabadságharc során az átalakulást "respublikai irányultságúnak" nevezte és a kormányzóelnöki tisztje is tipikus Janus-arcú intézmény, de a köztársaságnak nem volt tömegbázisa

Egyébként a köztársaság egy avitt ókori államforma amelyet egy Ceasar nevű férfiú meghaladott.. :)

Szalai Ervin · http://publius.blog.hu/ 2011.03.19. 01:46:48

@Molenaaar: Az én kis világképemben a demokrácia skáláján a köztársaság pozitív végpont, az alkotmányos monarchiák és egyéb - akár még demokratikusnak is nevezhető - változatok pedig félszeg próbálkozások csupán.

Persze tisztában vagyok vele, hogy például brit barátaink kevesebbel is beérik mint egy mezei magyar állampolgár(én) + itthon sem mindenki osztja ezt a szemléletet.

Molenaaar 2011.03.19. 10:27:12

@Szalai Ervin: A világképedhez jogod van és én örülök, hogy ha vannak Mo-on a köztársaságnak propagálói, mert szükség lenne némi magyarázatra és társadalmi bázisra ahhoz, hogy legitimáljuk a jelenlegi államformát.

Csakhogy a demokrácia skáláján mozogva nem juthatunk el sem a köztársasághoz, sem a királysághoz mert a demokrácia nem államforma. Ez olyan mintha a negatív számok skáláján jutnánk el Afrika kontinensig (ami még csak nem is szám).
Lehet érvelni a demokrácia mellett és lehet érvelni a köztársaság mellett, de nem lehet a demokráciával érvelni a köztársaság mellett. :)

Molenaaar 2011.03.19. 20:58:44

@Szalai Ervin: Ne haragudj, de akkor nem veszlek komolyan.

Azt mondod lapos a föld, mikor szembesítelek vele, hogy ez tényszerűen nem igaz, akkor azzal jössz, hogy jogod van ezt mondani és szerinted mégis lapos. Érvek? Az, hogy így érzed az kicsit kevés..

Ennyit a felvilágosodásról.. és a blogodról.

Szalai Ervin · http://publius.blog.hu/ 2011.03.19. 21:54:30

@Molenaaar: Egyszerűen arról van szó, hogy szerintem a demokratikusság csúcsa a köztársaság mint államforma. Ehhez ugyebár nem kell feltételezni, hogy a demokrácia államforma, mert nem az: ugyanígy lehet pl. leghierarchikusabb az abszolút monarchia - előbbi egy jellemző, utóbbi államforma. (Csomagtartóméret >>> Audi A6 kombi vagy háromajtós Opel Astra; két doboz tej közül melyik őrzi meg szavatosságát tovább; stb. A negatívszámos példád ezért szerintem egyáltalán nem idevaló.)

És cseppet sem értek azzal egyet, hogy a demokratikusság keresésekor végcélként nem a köztársasághoz jutunk el jelen tudásunk szerint - hogy ezt konkrétabban hogyan képzeljük el, a blogon remek írásokban fejtjük ki. Arról van szó, hogy demokráciában a közösség tagjai egymás közti formális megállapodásaik alapján élik életüket, és kidolgozott, mindenki által ismert módon bárki kezdeményezheti ezen keretek megváltoztatásának többségét. (Hogy miért ne lehessen mindenről szavazni, szintén fogunk később írni...)

Továbbá demokratikusság kritériuma az is, hogy születési alapon senki ne viselhessen közhivatalt - ebből a szempontból demokratikusabb a köztársaság mint az alk. monarchia. Ellenérv, hogy általában nagyon szűk, reprezentatív szerep jut királykáknak - nekem erre az a válaszom, hogy akkor meg semmi szükség rájuk. Ráadás még ellenérvem az ellenérvre, hogy a reprezentatív pozíció is számos informális előny birtokosává teszi őket: pl. a brit királyi család előszeretettel ajándékoz kitüntetéseket, amiket piaci előny növelésére lehet felhasználni (lásd www.royalwarrant.org/). Ez szerintem gáz, rohadtul elfogadhatatlan és nem fordulhatna elő, ha választott államfőjük lenne.

Tehát akár olvasol minket, akár nem fenntartom, hogy a köztársaság a legdemokratikusabb - és így Magyarországon a legkívánatosabb - államforma.

Molenaaar 2011.03.19. 22:19:19

@Szalai Ervin: Kedves Ervin, ezzel már lehet valamit kezdeni. Köszönöm a válaszod!

Ha nem jó a negatív számos példám akkor sajnálom, próbáltam nagyon egyértelmű hasonlatot találni. Az alkotmányjog szerint megkülönböztetünk államformát, kormányformát és hogy mi a hatalom forrása és gyakorlásának forrása. Ez egy rendszer mint a szorzótábla, vagy az emberi test, amit nem jó összekeverni.

A demokrácia a hatalom forrása és gyakorlása kategória. Közhely: démosz+kratosz népuralmi rendszer. A gyakorlása alapján meg lehet közvetlen demokrácia, képviseleti demokrácia. A demokráciának a kisebbség hatalmi (arisztokrácia, oligarcha) vagy 1 ember uralma (diktatúra) az ellentéte.

Igazad van abban, hogy a királyság lehet romlott. Természetesen. Ugyanakkor arra hívom fel a figyelmet, hogy létezik az elválasztás, amiből az következik, hogy a köztársaság nem törvényszerűen demokratikus. Nincs benne a feltételeiben, bárcsak (!) de nem tudjuk azt mondani, hogy ha köztársaság van demokrácia van. Ez az összefüggés nem létezik. pl: Orosz Köztársaság, Iráni köztársaság, Líbia Köztársaság, Fehérorosz Köztársaság, Venezuela Köztársaság.

Sajnos (!) nem lehet ilyen összefüggést találni a valóságban. Ez egy francia "elmélet" ami az ancien regim elleni propaganda volt. :)
Ha köztársaság leszünk minden jó lesz ahhoz pedig el kell űzni a királyt és a híveit.

Másrészt nem vagyok benne biztos, hogy a demokrácia mérhető. Ha igen, mi a mértékegysége? Mert mérni csak mértékegységgel lehet.. Szóval mi alapján demokratikusabb?

Szalai Ervin · http://publius.blog.hu/ 2011.03.19. 22:29:28

@Molenaaar:

1. Valóban attól még nem lesz egy ország demokratikus, hogy köztársaságnak hívja magát, DE éppen ezért vannak bizonyos kritériumai annak, mikortól számítunk egy országot köztársaságnak és egyébként jogállamnak. Pl. ha Líbiában lehetőség van arra, hogy Kadhafi egész életében üljön székében egy szempont súlyosan sérül; vagy ha Fehéroszországban betilthatnak ellenzéki mozgalmakat, megmozdulásokat szintén gáz van; stb.

2. Nincs mértékegysége, ez többnyire kvalitatív kérdés. De például vannak intézetek, amik a jogállamiságot mérik fel (pl. www.freedomhouse.org/template.cfm?page=1) - ez de facto egybecseng a demokratikussággal.

Molenaaar 2011.03.19. 23:55:33

@Szalai Ervin: Örülök, hogy akkor egyetértünk. Vannak kritériumai a köztársaságnak és vannak kritériumai a jogállamiságnak. Eddig tart az egyetértés. :)
Szerinted van összefüggés mégpedig egyenesen arányos (több jogállam hozza létre a köztársaságot vagy a legmagasabb szinte már csak köztársasági formában képzelhető el) szerintem pedig egyáltalán semmi nincs.

Persze önmagammal szemben is kritikus vagyok, és annyiban engedek, hogy a köztársasági eszme - annak egy változata - valóban szoros kapcsolatban áll egymással, a köztársaság a hívószava, csomagolás az eszmének amit képvisel. Ugyanakkor ez a létező kapcsolat semmiképpen sem jelenti azt, hogy a köztársaság per definitionem demokratikusabb volna a királyságnál.

Ezért úgy gondolom, hogy demokrácia évekkel nem lehet eldönteni a köztársaságot-királyságot kérdését.

Hogy konstruktív legyek:
- az államfő szerepe
- állami külsőségek
- az ország tényleges hagyománya
azok a szempontok ami alapján eldönthető a kérdés, hogy melyiket szeretnénk jobban.

Királyságnak mint felhívtad rá a figyelmem nagy hátránya, hogy főszabály szerint, a örökletes tisztség. Nagy előnye viszont, hogy valóban független, nincs átpolitizálva valóban kifejezi a nemzet egységét és folytonosságát. A köztársaságoknak nagy baja, hogy nincs olyan intézménye a társadalomnak, amit ne hatnának át a pártok, így az állam instabil. Ókori Róma: Marius és Sulla. A királyságban is folyik a politikai harc de nem a főhatalomért, van egy jelképes(!) szint, egy közös keret amit nem támadnak.

A külsőségek izlés dolga. Van aki rajong a címekért, rangokért királyi nászért van aki hány tőle ezen nem lehet vitatkozni tudományosan. A királyság külsőségeiben fennkölt hiszen egy állami ideát akar megvalósítani a földön, mindennek többletjelentése van. (Korona, jogar, trón stb) Köztársaság puritán, funkcionális a minimumra szorítkozik. (Eskü)

A harmadik kérdésbe nem megyek bele mert az a legbonyolultabb. Milyen hagyománya van az egyes államformáknak, hogyan jöttek létre? Ez a valóság szintje: Elfogadható-e egy olyan Köztársaság amit senki soha nem kért. Egy olyan királyság, aminek jelentősebb részében "idegen" király volt hatalmon sőt a végén már király sem volt.. Olyan királyság, ami nem tudta megvédeni hazánkat a nyilasoktól? Olyan köztársaság, ami 2x is megadta magát a szélsőbalnak?

Szalai Ervin · http://publius.blog.hu/ 2011.03.20. 00:25:57

@Molenaaar: A királyságnak nincs demokratikus előnye a köztársasággal szemben.

Az, hogy szerinted jobban kifejezi a nemzet egységét és folytonosságát teljesen szubjektív: egy stabil köztársaság lehet ugyanolyan jó ebből szempontból is - és ezeknek ugye semmi köze a demokratikussághoz.

Semmivel sem garantálja jobban a függetlenséget, másrészt az átpolitizáltság egyáltalán nem probléma - sőt, ez éppen demokratikusság kérdése. Ha nem tetszik, hogy vannak szembenálló vélemények, és ezek érvényesítésére az állampolgárok szervezeteket hoznak létre, hatalmas probléma van. Lehet, hogy sokszor ez unalmas/kicsinyes/indokolatlanul vérre menő/mittomén, de enélkül nincs demokrácia. (Az ókori Róma továbbra sem számít se mai értelemben vett köztársaságnak, se demokráciának...)

Írod, hogy nem lehet eldönteni "tudományosan" jó-e, demokratikus-e a ius primae noctis. Hát ez egyáltalán nem igaz: az államnak csak nagyon szűk jogosítványai lehetnek erőszak alkalmazására állampolgárai ellen, amibe egyáltalán nem fér bele, hogy akarata ellenére az uralkodó bárkit közösülésre kényszerítsen. Királyság létezhet az emberi jogok sárba tiprásával, köztársaság és demokrácia azonban nem.

Lehet, hogy a köztársaság puritánabb, ugyanakkor hatékonyabb és olcsóbb - a fennköltség és szakrális önigazolás pedig hihetetlenül nagy bullshit mindenhol. Bár egyik sem demokratikusság kérdése.

(Harmadikhoz sorban) Királyság > vadász + sámán, közt. > felvilágosodás; nem, igen, igen, nem (de ezek mind a saját logikájuk szerint, szem. vélemény: nem, nem, nem, nem). De ettől még ki kell találnunk, milyen kereteket akarunk magunknak.

Összegezve most már tényleg az álláspontomat: a köztársaság per definitionem demokratikusabb a királyságnál.

Molenaaar 2011.03.20. 00:55:57

Huhh. Sok a nyitott kérdés..

Amivel kezdek. NEM kívánok amellett érvelni, hogy a királyságnak demokratikus előnye van a köztársasággal szemben. Nincs. Amellett érveltem, hogy a kettőnek nincs köze egymáshoz. Ha elfogadom amit mondasz, a köztársaság per definitionem demokratikusabb a királyságnál akkor abból az következik, hogy Líbia per definitionem demokratikusabb Hollandiánál.

Másrészt egyetértek, hogy az ókori Rómának nincs semmi köze a XXI. századi köztársaságokhoz. Gondolom ezért te is úgy gondolod hogy az 1100-as évek patrimoniális monarchiájának sincs semmi köze a XXI. század alkotmányos monarchiáihoz. :)

Nagyon szeretem a vitát, és a színvonalas vitát. Veled is azért folytatom, mert én is úgy hiszem, hogy a valódi vita nemesít és abból jön ki valami jobb, hasznosabb. (És az önreflexiómat is fejleszti :))
Ugyanakkor úgy gondolom Veled megegyezően, hogy vannak kérdések amiben nem kellene vitatkozni, mert kell egy szilárd, stabil alap.

Nem akarok a szádba adni szavakat - majd kijavítasz ha félreértettem - de ez nálad a liberális minimum. Ne kérdőjelezzük meg az általános, egyenlő stb. választójogot, a sajtószabadságot, demokráciát. Én pedig azt mondom, hogy az államiságot, az állami főhatalmat ne tegyük vita tárgyává. Illetve emelkedjen felül a vitán.

Hogy drága-e a királyság abba ne menjünk bele, mert az Olasz Köztársaságnál fényűzőbb állam elég kevés van, még Beatrix holland királynő szinte semmit sem költ. KE beiktatása 5 évente van még koronázás átlagban 30 évente. A leváltott elnököket (és családjukat)ugyanúgy juttatás illeti meg mint a királyi családot :) Kate Middleton és Vilmos herceg esküvője (1 nap) kb 1%-ot dob az Egyesült Királyság GDP-jén. Szóval a kiadott pénz valahol meg is térül. A királyságok polgárai sem hülyék és ők is pénzből vásárolnak.

Molenaaar 2011.03.20. 01:04:45

Ja az első mondathoz: Épp azért érveltem a stabilitással, mert a demokráciával nem lehet.

Történelmi tapasztalat, hogy királyságok stabilabbak, a köztársaság instabilabb. Mivel a főhatalomra törnek az erők, nincs közös minimum illetve csak ideig óráig.

Ez Mo. esetében teljesen igaz. Köztársaság csak akkor jött létre, ha a nemzet krízist élt át.
süti beállítások módosítása