"Ha a gyerekekben megvan az a képesség, hogy figyelmen kívül hagyják az esélyeket és a százalékokat, akkor talán tanulhatnánk tőlük. Ha belegondolunk, mi más választásunk van a reményen kívül? Két lehetőségünk van, orvosilag és érzelmileg: feladni vagy pokolian küzdeni"  

Lance Armstrong

- Szedtél be valaha tiltott szereket a kerékpározási teljesítményed fokozására?
- Igen.
- Mind a hét Tour de France győzelmed során használtál tiltott szereket vagy vérdoppingot?
- Igen.

Lance Armstrong csalt. A kerékpársport ikonikus alakja, milliók példaképe a tagadás hónapjai után a hétvégén egy Oprah-nak adott interjúban elismerte, hogy az egész pályafutása egy nagy hazugság volt. Hosszú évekig doppingolt, enélkül meg sem tudta volna nyerni a nagy trófeáit. A rákból felépült hős, a kitartás mintaképe közben alapítványokat hozott létre, vígan bezsebelte a jogdíjakat, majd miután 2005-ben utolsó Tour de France győzelmét is megszerezte, 4 év pihenés után visszatért a sportba – immár doppingszerek nélkül. Végül tavaly terelődött rá nagyon erősen a doppinggyanú, amit (miután  többször is hazugnak nevezve bírálóit) most ismert el először.

Ki lepődött meg azon, hogy az élsportban doppingolnak? – kérdezhetik a magukat realistának valló cinikusok. És valóban, Armstrong, mintegy mentségként, maga is elismerte, hogy semmi esélye nem lett volna a győzelemre a tiltott szerek nélkül, annyira elterjedt volt a csalás e fajtája. „Nem én találtam ki ezt a kultúrát, de nem is tettem ellene semmit” – ismerte el.

Szombat délután látom, mi történt az Educatio konferencián, hogyan zavarta meg néhány Hallgatói Hálózatos aktivista a rendezvény semmitmondóan simulékony idilljét, látom a közönség néhány "felnőtt" tagjának reakcióját. Hiába áll tőlem távol a hahás megafondemokrácia, hiába gondolom, hogy a tiltakozásnak előremutatóbb formái is lehetnek, az idősebb generáció lekezelő viselkedését látva percek óta remegek a dühtől.

Az elmúlt 22 év legnagyobb (nyilvánosságra került..) botránya van kibontakozóban, amennyiben igaznak bizonyulnak a Heti Válasz értesülései Portik Tamás és Laborc Sándor találkozóiról. Az információik szerint ugyanis ezek célja az volt, hogy - Szilvásy György akkori titokminiszter kérésére - Laborc beszervezze Portikot - a 90-es évek merényleteinek feltételezett felbújtóját - abból a célból, hogy terhelő információkat szerezzen és gyártson fideszes politikusokra nézve.

Mit is jelentene ez ugyanis? Azt, hogy egy regnáló kormány a magyar állam titkosszolgálatát önnön politikai céljainak rendeli alá, hogy lejárassa politikai ellenfeleit, és eközben attól sem riad vissza, hogy “az éjszakai élet ismert vállalkozójával”, magyarán egy maffiózóval működjön együtt.

Sokan illetik manapság a jelenlegi kormányt antidemokratikus, autoriter, sőt, egyenesen diktatórikus jelzőkkel, egyes intézkedéseik kapcsán, ezek azonban eltörpülnének ezen botrány mellett. Ez fel is teszi azt a kérdést, hogy hitelesek maradhatnak -e a jelenlegi ellenzéki kritikák, annak fényében, ha vezetőik nagy része egy politikai közösségben, egy kormányban dolgozott együtt az ügy főszereplőivel. Véleményem szerint egyértelműen nem.

Mindig tudtuk, hogy vastag arcbőr kell ahhoz, ha valaki politikus akar lenni. Hoffmann Rózsa ismét bizonyította ezt a tételt: most éppen 49 középiskolai pedagógus nyílt levelére reagált olyan mértékű kamuzással, amit tanítani kellene. A kérdés akkor a legszomorúbb, ha eszünkbe jut, hogy eközben végig a Magyar Államot képviselte.

A történet egyszerű: a fővárosi Szilágyi Erzsébet Gimnázium 49 pedagógusa (lájk!) nyílt levelet fogalmazott meg, mely mentes minden politikai elfogultságtól vagy anyagi követeléstől. Ebben a dokumentumban az iskolák hirtelen, meggondolatlan, felkészületlen államosítása és az indokolatlan tankerületi igazgatói rendszer bevezetése és ezzel párhuzamosan az iskolai igazgatók jogkörének szűkítése ellen tiltakoztak. A nyílt levélre az államtitkárság közleményben reagált, amelyben válaszolni kívántak a pedagógusok észrevételeire. Ahogy arra számíthatunk, a két fél nézőpontja között hatalmas szakadék tátong.

A közlemény bizonyítja, hogy Hoffmann Rózsa egy alternatív valóságban vagy egy párhuzamos dimenzióban él. A dokumentum négy fontos kommunikációs alapon nyugodott, melyek mind a másik fél lenézéséről tanúskodnak.

Na mit kapunk, ha sorra vesszük a következőket: választási regisztrációtól való elállás, rezsicsökkentés, további rezsicsökkentés, tizenharmadik havi nyugdíj újra bevezetése, zéró felmutatható kormányzati eredmény? Egyrészt büdös nagy populizmust, másrészt a Fidesz fergetegesen jövőorientált választási stratégiáját.