forrás

Villámtempóban zajlik az ellenzéki marakodás azon, hogy ki is vezesse majd a közös csapatokat 2014-ben, a harchoz pedig már elő is vették az egyik populista csodafegyvert: a minimálbért. Oszkó Péter és Scheiring Gábor szerdán tette le az asztalra a jól hangzó ígéretgyűjteményt az E14 és a PM együttműködésének keretében, melyre Mesterházy gyorsan rá is tromfolt dupla vagy semmi alapon a szombati MSZP évértékelőn.

Nagy öröm, amikor egy politikus ugyanazokat a gondolatokat mondja ki, mint amiket az egyszeri hírolvasó gondol. Velem ez történt meg a minap, amikor a hétfői országgyűlési ülésnapról való közvetítéseket olvastam. Ráadásul nem is akárkivel, hanem Orbán Viktorral kapcsolatban éreztem mindezt, aki véleményem szerint (most) kiválóan kezelte a jobbikos trollkodásokat.

Évek óta tart egy vita Magyarországon : sem a baloldaliak, sem a liberálisok, sem a jobboldaliak nem tudnak közös nevezőre jutni abban a kérdésben, hogy miként kéne hozzáállni a radikális Jobbikhoz. Egyesek karanténba zárnák, mások a ráció erejével próbálnák meggyőzni őket például arról, hogy a zsidók nem jelentenek nemzetbiztonsági kockázatot. Én mindig is az utóbbi kategóriába soroltam magamat észben tartva, hogy ilyen esetben egy nagyon átgondolt, logikailag lefektetett, de nem ítélkező érvrendszerre van szükség a biztos győzelem eléréséhez.

Ahogy azzal számolni lehetett, a legutóbbi írásomban Bajnai Gordonék gazdaságpolitikai programjával szemben megfogalmazott kritikáim legalábbis felemás fogadtatásban részesültek a hozzászólók részéről. Ez természetesen egyáltalán nem baj, mindenesetre szeretnék még egy kísérletet tenni meggyőzésetekre arról, hogy egy szakmai programtól igenis elvárható lenne a tervezett intézkedések költségvetési vonzataival való szembenézés. Ha úgy tetszik, szakmaiság.

*

Először is alapvetően tehát ez nem óvodai diskurzus, ahol a többi gyerekre kéne mutogatni, hogy a Fidesz még a fasírtot se ette meg, bezzeg nekem már csak a borsófőzelék, a második szja kulcstól várt többletbevétellel kapcsolatos projekciók, és úgy egyébként is a számok jól hangzó ígéretekhez csatolása van hátra: ami hátra van, az hátra van Haza és haladáska, tessék falatozni.

Bajnaiék nemrég napvilágot látott gazdasági programja a többi ellenzéki pártéhoz hasonlóan előveszi a többkulcsos adórendszer bevezetését. Ezzel alapvetően nem kívánok vitatkozni, hiszen szükséges lépés lehet rövid- és középtávon a költségvetés egyensúlyba hozásához.

A társadalmi vitára bocsátott gazdaságpoltikai vitaindítójukban az igazságos adórendszer részeként nevezik meg a többkulcsos adó mellett a visszhozni kívánt adójóváírást is. Mitől igazságos az, hogy ha csak a 2010-es, Bajnaiék kormányzásának utolsó évében,érvényes adójóváírás felét visszahozzák, a 100.000 Ft-ot kereső 8000 Ft körüli adót fizet, 300.000 Ft-ra viszont az adó már majdnem hatszor annyi (48.000 Ft). Háromszor annyi bér, hatszor annyi adó!

Ezen felvetések elvi alapjaiként írásukban természetesen nem más, mint a szolidaritás és teljesítmény-ösztönzés szerepelnek. Úgy ösztönzünk tehát többletmunkára, hogy minél többet keresel, annál többet veszünk el - ennek a sarcolásának az igazi jelentése - ne tévedjünk - a munkavállaló számára nem más, mint hogy nem tiszteljük az azért hozott áldozatait (tanulásra fordított idő és költségek, nagyobb felelősséggel járó munka vállalása, túlóra, stb.) Érdekes, hogy a Fidesz a nagyvállalatokat, a baloldal a gazdagokként aposztrofált középosztályt nézi fejőstehénnek, egyik megközelítés sem több, mint vérlázítóan ócska populizmus.

(kép forrása: Együtt 2014)

"Tudom, sokan mondják, technokrata vagyok. Vajon mire gondol, aki ezt mondja? [...] Hogy számomra minden csak üres szó addig, amíg valaki józan számításokat nem tesz mellé? Hogy nekem attól még nem szakpolitikai program valami, ha egy párt azt írta a borítólapjára? Ez igaz, nekem bizony minden ígéret mögé fedezet is kell. Forintra-fillérre kiszámolt terv arról, hogyan jutunk A-ból B-be. Jó szándékú kritikusaim sokszor vitatkoznak velem emiatt. „Gordon, nem kell a sok aprómunka. Állj ki holnap három hangzatos ígérettel és mondd azt, hogy ez a programod. Senkit sem érdekelnek a részletek, csak a kommunikáció. Mondd, hogy kész a program és akkor kész a program.”"

Mondta Bajnai Gordon február eleji évértékelőjében, én pedig finoman ráharaptam az öklömre, mert hát akkor még ő se rendelkezett semmiféle programmal. Néhány Haza és haladásos tanulmánnyal igen, de programmal aligha.

Mindössze hétfőig kellett várni gazdaságpolitikai programjuk (Vagy vitairatuk? Dolgozatuk? Munkaanyaguk, mozgalmuk, kiskacsájuk, civil szervezetük? Tudom, hogy a konferencián nagyban szabadkoztak, hogy ez nem is az igazi nagy program, mert az majd a szuper társadalmi egyeztetés szoknyája alól fog előugrani, de az Isten szerelmére a honlapon az van, hogy program, szóval tessék vállalni, hogy program...) prezentálására, amiről elöljáróban annyit mondanék el, hogy egy hanyagul összecsapott, ízléstelenül illusztrált közhelyszótár, ami a legtöbb helyen nemhogy számokat, de még a tervezett intézkedések normális felsorolását sem tartalmazza.