Háború lesz - jelentette ki az Index egyik újságírója. Rajta kívül egyre több cikk és tudósítás kezeli szinte tényként Washington szíriai beavatkozását. A kb. fél évvel ezelőtti esethez hasonlóan, amikor mindenki a Koreai-félszigeten vizionált háborút, most is előrerohantunk kicsit, és már Obama helyett is számoljuk vissza a másodperceket az első rakéta kilövéséig.
Pedig ma már nemhogy lehetséges, de inkább valószínűsíthető, hogy Obama mégsem fog beavatkozni Szíriában. Erre több jel is mutat, amelyeket a sajtó vagy félreértelmezett, vagy egyszerűen elfelejtett.
Egyrészt sokat változott azóta a helyzet, mióta Obama egy éve kijelentette, hogy amennyiben valaki tömegpusztító-fegyvereket használ Szíriában, az USA be fog avatkozni. Ne felejtsük el, hogy ez a vörös vonal teljesen önkényes volt: semmi nem kötelezi a háború megindítására Obamát, csak a saját korábbi ígéretei.
Másrészt függetlenül attól, hogy Bassár el-Aszad valószínűleg napi rendszerességgel megszegte a nemzetközi jogot az elmúlt években, az Egyesült Államoknak nincs semmilyen nemzetközi jogalapja beavatkozni. Legálisan ugyanis két esetben használhat egy ország erőszakot: önvédelem vagy feljogosító ENSZ BT-határozat alapján. Jelen esetben egyik sem adott. Igaz, hogy millió precedens van rá, amikor egy ország a nemzetközi jogi felhatalmazás nélkül indított háborút (lásd a 2003-as iraki invázió), mégis politikai öngól lenne ez egy olyan elnöktől, aki a Bush-külpolitikát kritizálva az Egyesült Államok nemzetközi tekintélyének visszaállításával lett népszerű.
Harmadrészt Obama is tudja, hogy a szíriai polgárháború az egyik legbonyolultabb konfliktus, ami az elmúlt években kirobbant a Közel-Keleten, amiből érdemes kimaradni. A jelenlegi helyzet Líbiával szinte összehasonlíthatatlan, az ellenzék erősen megosztott, a csatározásokat nem egyszerűsíthetjük le két fél harcára: egyszerre van jelen etnikai, vallási, politikai, legitimációs és nagyhatalmi törésvonal a harcoló felek között. A polgárháború közvetlenül érinti Irán, Szaúd-Arábia, Katar, Izrael, Egyiptom, Törökország és Irak érdekeit is a térségben, mint ahogyan az olyan nem-állami szereplőékét is, mint a Hezbollah, a Muszlim Testvériség, a Hamasz vagy az al-Kaida. Belátható, hogy ha a Nyugat ledobna ebbe a katyvaszba néhány bombát, annak egyszerűen kiszámíthatatlan következményei lennének, ezért az egész egyszerűen nem éri meg. Ráadásul a jelenlegi információk alapján könnyen lehetséges, hogy Aszad után olyan csoportok jutnának hatalomra, amelyek nyugati értékek mércéjével mérve semmivel sem jobbak, mint az eddigi rezsim.
Negyedrészt pont emiatt a káosz miatt egyszerűen nem lehet pontosan meghatározni, hogy a szóban forgó korlátozott amerikai beavatkozásnak mi lenne a célja. Néhány bombával sem Aszadot nem lehet eltávolítani, sem a békét megteremteni. Sőt, véleményem szerint egy korlátozott beavatkozással csak azt bizonyítaná a Nyugat, hogy ennél többre nem képes, ami csak még szabadabb kezet adna a szíriai rezsim számára, hogy brutálisan lépjen fel a lázadókkal szemben.
Ötödrészt sokan félreértelmezték Obama azon lépését, hogy a Kongresszushoz fordul felhatalmazásért. A közkedvelt hiedelemmel ellentétben az amerikai elnök képes saját hatáskörében 90 napig külföldön csapatokat állomásoztatni törvényhozási felhatalmazás nélkül, mint ahogy az történt Líbia esetén is.
Miért fordult Obama akkor mégis a képviselőtestülethez? Mi értelme van kitűzni egy szavazást, amivel a gyakorlatban kikötünk egy időpontot Aszadnak, hogy kb. az után 1-2 nappal számíthat a támadásra? Véleményem szerint azért, mert a kormányzat rájött, hogy a szíriai beavatkozás nem csak népszerűtlen lenne, de a fenti okok miatt nem is olyan jó ötlet, ezért gyártott magának egy morális "exit strategy"-t. Nem lennék meglepve, ha az elnök emberei most éppen azért lobbiznának a képviselők között, hogy azok leszavazzák az indítványt. Ebben az esetben az elnök majd mutogathat a Kongresszusra, a republikánusokra, majd egy nagy levegővétel után kijelentheti, hogy a demokráciában hívő emberként muszáj engedelmeskednie a döntésnek, ezért nem avatkozik be, ezzel is bizonyítva, hogy mennyivel jobb elnök, mint Bush. Taps.
Persze nem jelenthető ki az sem, hogy elképzelhetetlen, hogy Washington mégis támadni fog. Nem szabad lebecsülni több republikánus honatya támogatását, vagy a "morális héják", illetve a fegyver- és egyéb lobbik szerepét sem. Ezért, ellentétben a legtöbb újságíróval, én nem zárnék ki semmilyen lehetőséget, inkább csak valószínűsíteném, hogy nem lesz nyugati beavatkozás Szíriában.
Mi az eset tanulsága? Az, hogy ha amerikai elnökké választják az embert, akkor nem érdemes végiggondolatlan vörös vonalakat húzogatni és magunknak vermet ásni. Obama szerintem felelőtlenül viselkedett ebben a helyzetben, és tetteivel nem erősítette Washington presztízsét a világban. Kár érte.
(Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a magyar sajtóban is voltak jó cikkek Szíriával kapcsolatban, lásd ezt a Heti Válasz online-on megjelent összeállítást.)