Az idei március 15-e egyszerre volt számomra a legtragikusabb és a legfelemelőbb nemzeti ünnep az elmúlt tíz évben. Felemelő volt látni, ahogy a több száz magyar kelt útra, hogy segítsen az ismeretlen nemzettársain bármiféle anyagi érdek vagy mögöttes szándék nélkül. És tragikus volt azt látni, ahogy politikusaink, országunk „legjobbjai” nem tudnak mást tenni, csak politikai tőkét kovácsolni ezrek szenvedéseiből.

Mit üzen nekünk március 15-e, ha nem az összetartozást és egy közösségbe való tartozás értékét? Mit akart nekünk sugallni Petőfi, Széchenyi vagy Kossuth, ha nem azt, hogy álljunk ki magunkért és egymásért? Nem  lettek volna büszkék azokra az emberekre, akik kimentek segíteni másokon?

Idén március 15-én felemelő volt magyarnak lenni. Szerencsére elmaradtak a szokásos politikai rendezvények, nem hallgathattuk újra és újra ugyanazokat a lemezeket, amik arról szólnak, hogy melyik politikus a nagyobb magyar - ehelyett sok száz embert láthattunk, akik őszintén és önzetlenül segítettek a bajbajutottakon. 

A politikai elit viselkedése persze egyáltalán nem ezt tükrözte, hozzáállásuk ezen a napon számomra morálisan teljesen elfogadhatatlan volt. Belügyminiszterünk a lakosságot és az autósokat szidta, teljesen megfeledkezve arról, hogy a kormány nagy célja, a nemzeti együttműködés épp a szemei előtt valósult meg. Persze az ellenzék sem volt sokkal jobb: az MSZP is és Gyurcsány is rögtön rácuppant a témára, megragadva az alkalmat, hogy jól beszóljanak a kormánynak és Orbánnak.

Mi a tanulság tehát az esetből? Egyrészről az, hogy a magyar társadalom minden híresztelés ellenére összetart, szolidáris egymással, és segít a másikon, ha baj van. Lehet, hogy máskor utáljuk egymást, vagy vitatkozunk a politikán, más csapatnak szurkolunk, de vészhelyzetben kiállunk egymásért. Másrészről az is bebizonyosodott, hogy a mi drága politikai elitünk ezt nem látja, sőt ösztönösen úgy reagálnak az eseményekre, ahogy jó érzésű ember nem: beszólnak a másiknak és kihasználják a helyzetet. Nem igaz, hogy a politikai elitünk csak azért lop, csak azért csal és csak azért hazudik, mert mi is ezt tesszük, nem igaz, hogy nem érdemlünk jobbat.