Az LMP és a 4K! pénteken mutatta be közös program-összefoglalóját, amit Köztársasági Minimumnak (pdf) neveztek el. Schiffer szerint „ez nemcsak a két párt közös munkájának, hanem minden 2014 utáni fordulópontnak is a kiindulópontja”. Ha ez tényleg így van, akkor elég nagy szarban vagyunk, ugyanis az (egyébként számos pozitív vonással rendelkező) írás elég sok furcsa dolgot tartalmaz.
Először is, a címválasztás maga nagyon megtévesztő. Köztársasági Minimum – láthatjuk minden oldal tetején, ami azt sejteti, hogy egy olyan programról van szó, ami a köztársasági államforma érvényesülésének minimumait, Jávor megfogalmazásában „az új köztársaság alapfeltételeit” tartalmazza. Ez így viszont biztos, hogy nem igaz, mert a program teli van olyan tipikusan szocdem elemmel, amik érvényesülésének semmi köze a köztársasághoz. Ilyen például a szociális jogállam helyreállítása (bármit is jelentsen ez), vagy a lakhatáshoz való jog alkotmányba foglalása. Ezeket még csak nagy jóindulattal sem lehet a Köztársaság alapjainak tekinteni – a programra így találóbb elnevezés lenne a „Baloldali Minimum”.
Hozzátenném, hogy a köztársaság kifejezés ilyen baloldali kisajátítása semmivel nem jobb, mint anno a Fidesz féle nemzet fogalom lenyúlása, sőt gyakorlatilag ugyanaz történik. Ráadásul én nem bíznék egy olyan politikus demokrácia- (vagy bármilyen) értelmezésében, aki szerint „Chávez autoriter, ám demokratikusan választott baloldali vezér, aki erős államával elsősorban a kisemberek érdekeit védi”, és aki azért preferálja a venezuelai elnököt Orbánnal szemben, mert az legalább csökkentette az egyenlőtlenségeket. Egy ilyen kijelentéssel pont azokat a demokratikus és köztársasági értékeket tagadja meg, amelyekért elvileg ez a dokumentumban kiáll.
A program más kifejezéseket is teljesen rosszul és önkényesen használ. Ilyen a nagyon hangzatos „népszuverenitás helyreállítása” szókapcsolat: gondolom én ez azt jelenti, hogy ma nem teljesül a népszuverenitás elve. Ezt két okra vezeti vissza az anyag: egyrészről az elmúlt évek törvénykezése „gúzsba köti” a következő kormányok kezét azzal, hogy túl sok döntést 2/3-os többséghez köt, másrészt pedig a 2011-es alkotmányos rendben a közvetlen demokrácia szerepe lefokozódott.
Ez ismét fölösleges és pánikkeltő riogatás: ezen okok miatt a népszuverenitás még nem veszett el. Az igaz, hogy a jelenlegi kormány sok tekintetben csökkentette utódai mozgásterét, de mindig lesznek olyan törvények, amelyeket csak minősített többséggel lehet módosítani. Az, hogy hol húzod meg ezt a vonalat, az teljesen önkényes, elméletileg csak technikai döntés. A népszuverenitásnak ehhez semmi köze: az csak azt jelenti, hogy a politikai vezetést a nép választja, és ebből ered minden hatalma.
A második ok sem állja meg a helyét. A közvetett és közvetlen demokráciagyakorlás között nincs minőségi eltérés, a népszuverenitás szemszögéből egyik sem jobb vagy rosszabb feltétlenül. Ki állítja azt, hogy a közvetetten választott amerikai elnök hatalma nem a nép hatalmából ered? Azzal az elgondolással is szakítani kéne végre, hogy a közvetlen demokrácia jobban szolgálja a közérdeket: egy ilyen berendezkedés tipikusan a populistáknak, a jó retorikai képességekkel rendelkező „nép fiainak” kedvez.
Röviden megfogalmazva tehát ez a program végtelenül sunyi. Egy csomagba beletették a mindenki által támogatott intézkedéseket (köztársaság, jogbiztonság, jogállamiság védelme) és beleillesztettek olyan apróságokat, amelyek minimum megosztó (szocdem) gondolatok, aztán egyben szavaztatnak róla. Éppen ezért lerí róla, hogy nem a közös minimum megtalálása volt a cél, hanem a köztársasági elvek felhasználása arra, hogy a saját baloldali elveiket becsempésszék, és a Fidesz utáni világ részévé tegyék. Aztán ha elutasítod a programot, akkor rádsüthessék, hogy nem vagy köztársaságpárti – holott lehet, hogy csak szimplán nem hiszel a baloldali populizmusban és az olyan tartalom nélküli kifejezésekben, mint a szociális jogállam, vagy a „kaszárnyakapitalizmus”.
Nagy kár érte, mert egyébként sok pozitív elemmel is rendelkezik: a pártkasszák átláthatóvá tételét, a független intézmények tiszteletét vagy a Költségvetési Tanács megerősítését én szívből támogatom, azonban a köztársaság fogalom kisajátítását, a közvetlen demokrácia erőltetését és az újbaloldali propagandát nem. Remélem, nem erre indulunk el 2014 után.