A múlt hét csütörtöki VMSZ-hepaj és az előzetes regisztráció bejelentése finoman szólva is felzaklattak. Mégis mi ez?! A miniszterelnök büntetlenül azt állíthatja rólam, barátaimról és minden magyar emberről, hogy csak erőből értünk? És még meg is szabná, mennyivel a választások előtt kéne eldöntenem, részt veszek-e egyáltalán. Mi van itt?

Mert a tájékozott választópolgár előre tudja, elmegy-e? Aki meg nem tudja előre, az nem is lehet tájékozott, igaz? Hülyeség. Attól, mert valaki urnazárás előtt csak negyedórával tudja rávenni magát, hogy „két rossz közül” igenis választania kell, még nem ér kevesebbet a szavazata. Sőt, nagyon könnyen elképzelhető, hogy a tájékozottabb, „felelősebb” választópolgárok között valamelyest még felül is reprezentáltak azok, akik majdnem teljesen kiábrándultak minden létező pártból, és az utolsó pillanatig mérlegelnek.

Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem tudni, mennyivel előzné meg a regisztráció a választásokat. Orbán szavait idézve, miszerint „aki feliratkozott, az a jelöltállítás megkezdésétől kezdve minden papírt, információt megkap” az is elképzelhető, hogy már akkor nyilatkoznom kéne, szavazok-e, mielőtt ismerném egyáltalán a jelölteket. „Jelöltállítás megkezdése előtt”? Kis pártoknak, esetleges új belépőknek ez majdnem halálos ítélet.

Morális érv – pláne egy olyan országban, ahol az általános választójog szent és sérthetetlen - nem szólhat tehát a korlátozás mellett. Merthogy korlátozásról van szó, efelől semmi kétség, aminek az egyetlen praktikus magyarázata, hogy a Fidesz az elmúlt három országgyűlési választásokból kettőt veszített el a bizonytalanok miatt, így az ő távoltartásuk akár még jól is jöhet.

Mit rinyálok-gyanúsítok, „máshol is van előzetes regisztráció”? Nem igaz, Kósa Lajos? Hát nem. Bizonyos országokban azért van, mert nincs állami népességnyilvántartás (USA, Anglia), Franciaországban meg csak helyi szintű nyilvántartás létezik, így ott az elsőválasztóknak és azoknak kell regisztrálni, akiknek megváltozott a lakcíme. Eddig rohadt jól meg tudtuk oldani itthon? Lekőröztük a nyugatot? Egyszerűbb volt elidegeníthetetlen drága kis választójogunkkal élni? Többnyire igen.

Ami miatt viszont tényleg kétségbe vagyok esve, hogy milyen sok ismerősöm van, aki semmi komoly kivetnivalót nem lát az előzetes regisztráció itthoni bevezetésében. Vagy úgy okoskodnak, hogy „kis valószínűséggel, keveseket érint” a választásokon való részvétel indokolatlan és „apró” megnehezítése, vagy azt mondják, fordítva fog elsülni a „feliratkozás”, és a Fidesz ellenében induló pártok jobban meg tudják majd szólítani a biztos választókat. Vagy a kettő kombinációja.

Számomra ez elképesztő. Nagyon nem szeretnék olyan országban élni, ahol a jogaink csorbítása egy bizonyos szint alatt megengedhető. Ha csak pár ember marad le a választásokról például. És tökmindegy, hogy mert a munkája, családi kötelezettségei miatt elfelejtett időben regisztrálni, vagy mert kerekesszékkel nem tud behajtani, az államnak kötelessége az alapjogaink érvényesülését nem nehezíteni, hanem éppen könnyíteni. Lásd mozgóurnás szavazás.

Elegem van. Olyan országban szeretnék élni, ahol kiállunk egymás jogaiért, és nem bújunk meg cinkosan a sarokban, ha minket amúgy nem érint a dolog. Ahol fel sem merülhet, hogy az állam akadályokat gördíthet teljesen normális, büntetés alatt nem álló, felnőtt állampolgárok választáson való részvétele elé. Ahol a párthűség nem terjed odáig, hogy elnézzük kedvencünk jogtiprásait, és ahol mások pártjának megvetése nem jelent taktikából automatikus félrenézést akkor, amikor egyenes háttal ki kéne állnunk elveink mellett.

Olyan országban szeretnék élni, ahol a közös értékeinknek súlya van, ahol az állam sosem lankad jogainkat a lehető legtökéletesebben biztosítani, és ahol előbb hallgatjuk meg egymást, mint hatalomtechnikailag profi pártjaink hazugságait. Máskülönben pokol.