Egyre elkeserítőbb számomra, ahogy a magyar társadalom áll a pénzügyi, gazdasági kérdésekhez. A legrosszabb, hogy már nem csak a tömegek kiáltanak baloldali fordulatért, melynek keretében ostorozzák tetszés szerint a multikat, bankokat vagy csak azt, akinek több pénze van náluk (ami természetesen indokolatlan, morálisan elfogadhatatlan állapot), hanem egyre több liberális is a baloldali gazdaságpolitika cukormázának rabja lett, többek között Péter barátom, vagy sokan mások (például Bodoky).
Adódik a kérdés, hogy mik az okai ennek a nagy balosságnak, melyhez az elmúlt 21 évben eljutottunk, és amelytől oly' boldogan szabadultunk előtte? Szubjektív véleményem következik!
Szerintem az első és legfontosabb ok, hogy hamisan ítéli meg a többség saját anyagi helyzetét, életszínvonalát. Bármit olvasok, általában a cikkekben és a kommentek között is azt látom, hogy "nem lehet ennyiből megélni", "miért a szegényektől vesznek el", stb. Nem tudom megmondani, minek a hatására kezdett kialakulni a "szegénység" kép a társadalom tagjaiban önnön magukról, de tény, hogy ez megvan. És hogy miből gondolom, hogy ez hamis lenne? Saját tapasztalataim alapján, ugyanis 1-2 évig sokkal alacsonyabb életszínvonalon éltem, mint a most jajgatók. Az az időszak kiváló arra, hogy meg tudjam ítélni, hogy jogos-e az össznépi depresszió vagy sem. Ha azt nézem, hogy sem akkor nem panaszkodtam, sem most nem teszem, akkor a válasz egyértelmű nem. Természetesen nehéz lejjebb adni a megszokott életszínvonalat, de ha mi tehetünk róla (itt elsősorban az egyén és az állam által felvett hitelekre gondolok, melyek haszonélvezői mi voltunk), akkor szerintem azt illik méltósággal elfogadni.
Az előző ponttal szorosan összefügg az elégedetlenség egy másik formája, melynek lényege az, hogy "semmi pénzért robotolok egész nap, és ez igazságtalan". Természetesen ezzel a szemben általában azok állnak, akik milliókat keresnek, és semmit nem csinálnak egész nap. Ezzel kapcsolatban azt lenne érdemes megérteni, hogy a mai világban nem a munka közben elhullajtott izzadtságcseppek alapján osztják a fizetést: hozzáadott érték szerint. (Már látom a kommenteket, hogy "milyen hozzáadott értéket termel az a szemét, aki semmit nem csinál...")
A harmadik ok, melyre visszavezethető az állambácsi most már igencsak viseltes nadrágszárának a szorongatása, az az, hogy nem értettük meg, hogy a demokrácia és liberalizmus önnön magában nem hozza el a jólétet és a békét: nekünk kell tenni érte, mindenkinek magának. Megpróbáltuk ezt, át akartunk állni, de az első nagyobb problémánál máris szaladnánk vissza oda, ahonnan 20 évvel ezelőttig a megoldást kaptuk. A baj csak az, hogy az állam ugyanazon hibákat követte el, mint mi (ami nem meglepő, hiszen az állam MI vagyunk), és már ő sem tud segíteni.
Egyébként nem csak nálunk figyelhetők meg ilyen tendenciák (90-es években nagy nyitás a kapitalizmus irányába, majd kiábrándulás), van, ahol már teljesen átvette a hatalmat a populista baloldal. Mi is abba az irányba haladunk, Hugo Chavez és Evo Morales Dél-Amerikájának irányába.
