Komoly sajtóvisszhangra talált, hogy Mellár Tamás közgazdász, a PTE egyetemi tanára a Magyar Nemzetben megjelent írásában élesen bírálta a kormány eddig követett gazdaságpolitikáját. A visszhang nyilván annak is köszönhető, hogy nem szokás a jobboldali sajtóban élesen kritizálni a kormányt. De most nem ez az érdekes.
Sokkal inkább érdemes azzal foglalkozni, amit Mellár Tamás a jövőben követendő intézkedésekről ír. A gazdasági növekedés tervezettnél kisebb üteme, és a becsültnél szintén alacsonyabb inflációból eredő alacsonyabb bevételek együttes hatásaként az idén szükséges költségvetési kiigazítást 100 milliárd, a jövő évit 400-600 milliárd forintos nagyságrendűre becsülik.
Mellár Tamás azzal a javaslattal élt, hogy legyen újra progresszív az adórendszer, és kerüljön bevezetésre a vagyonadó. A költségvetési előirányzat éves szinten 404,9 Mrd Ft SZJA bevételcsökkenéssel számolt, az első hét hónapban 237,2 Mrd Ft csökkenés valósult meg. Enyhe progresszió szükségességével egyet tudok érteni.
Talán meglepő egy liberálistól azt hallani, hogy üdvözöli a progresszív adózás ötletét. A mai magyar társadalom azonban nem keverendő össze egy klasszikus nyugat-európai társadalommal.
Magyarországot járva elképesztő társadalmi különbségeket tapasztalhatunk. Ma már nem különösebben furcsa Ferrarit, Maseratit, vagy drága Porschet látni Budapest utcáin – többnyire persze dunaszerdahelyi és komáromi rendszámmal. Milyen jól is megy a határon túli magyar testvéreinknek! Ennél kicsit kevésbé vicces dolog látni azt az afrikai nyomort, ami egyébként takaros falvak utolsó utcáiban van. Annyival rosszabb csak Afrikánál, hogy ott meleg van. Itt meg télen elég hideg, és ha nem szerzel fát, megfagysz. Ez ilyen egyszerű. De ez csak a látható nyomor. A szegénység másik arca nem ilyen látványos. A kilencvenezer forint körül kereső kezdő pedagógusok véget nem érő különórái, a nem sokkal többet kereső orvosok és más egészségügyi dolgozók 24-36 órázásai, ügyeletei, a ténylegesen minimálbéren foglalkoztatottak kemény munkája azért, hogy fenn tudjanak tartani egy lakást, esetleg bele merjenek vágni a gyermekvállalásba, nem ilyen látványos, de létezik, és ezek a körülmények jelentik milliók számára a mindennapokat.
Az állam hosszú ideje óriási költségvetési hiánnyal működik. Ennek fenntarthatatlansága régóta ismert. Sajnos újabb költségcsökkentés, vagy bevételnövelés válik szükségszerűvé, mint 2006 óta szinte minden évben. Felmerül a politika igazi kérdése, mert ez a valódi, és nem a Széll Kálmán tér, meg az köztársasági érdemrend, hanem az, hogy kitől veszünk el, és azt kinek adjuk.
Meggyőződésem szerint – a jelen helyzetben – más megoldás nincs, a hiányt mindenképpen 3 % alatt kell tartani, sőt, ha lehet gyorsan csökkenteni szükséges, és a további források bevonása mellett némi átcsoportosításra is szükség van a bevételeken belül. Valakinek tehát rosszabb lesz. A fenti helyzetben szerintem természetes, hogy nem az alacsonyabb jövedelműektől kellene elvenni. Nem vagyok híve a „fizessenek a gazdagok” szlogennek, de a gazdasági növekedés beindulásáig jó lenne, ha a magasabb jövedelmű, illetve a vagyonosabb társadalmi csoportok segítenék ki a közösséget. Ezt mondja egyébként Soros György és Warren Buffett is. A progresszív szja mellett be kellene vezetni továbbá a vagyonadót. Ezt a Fidesznek be kell vállalnia. Szlovák rendszámú villa, lakás, nyaraló ugyanis nincs.
A fenti adópolitikai intézkedések piaci bizalomnövekedést, a jegybanki kamatok csökkentésének lehetőségét, a kamatcsökkentés pedig a beruházások növelésének esélyét jelentené. Ezáltal létrejöhetnének újabb munkahelyek, persze célszerű lenne ezt ösztönözni munkáltatói járulékcsökkentéssel, ahogy azt most legutóbb Chikán Attila is javasolta. A gazdasági növekedés beindulása középtávon lehetővé tenné, hogy visszatérjünk az egykulcsos jövedelemadóhoz.
