A (film)művészet mindig is a szabad elme menedéke volt: az érzések, érzékek, gondolatok és a szenvedély terepe. Születtek és születnek művészeti alkotások gyakorlatilag bármilyen témában és stílusban - legyen az undorító, pimasz, vagy Pörzse Sándort elpirítóan orálszexuális; politikailag mélyen inkorrekt, rasszizmustól fröcsögő. Miért? Mert a művészetek reagálnak az emberi érzésekre, az emberben pedig biológiailag megvannak ezek az érzések.
Ezért olvastam döbbenten Lars van Trier kizárásának hírét a cannes-i fesztiválról. A képlet egyszerű: a rendező (aki egyébként a zsűri szerint is egy hihetetlen jó filmet készített) kinyilatkoztatta, hogy náci, ezért kidobták. Najó, igazából nem is volt náci, csak azzal viccelt, hogy náci.
Amikor ezt meghallottam, úgy döntöttem, megkeresem, hogy mit is mondott pontosan az öreg. Legnagyobb megdöbbenésemre a tehetséges rendezőt a következők miatt tanácsolták el a művészetek ünnepétől:
"Tudtam, hogy zsidó vagyok, és hosszú ideig jól éreztem magam zsidóként. Aztán megismertem Susanne Biert [Oscar-díjas dán filmrendező, zsidó származású] és onnantól már nem örültem annyira annak, hogy zsidó vagyok. Persze most csak viccelek, elnézést. Még ha zsidó is lennék, csak másodrendű zsidó lehetek, mert kiderült, hogy valójában náci vagyok. A családom ugyanis német, ami szintén sok örömre ad okot.
Mit mondhatnék? Megértem Hitlert. Természetesen elismerem, hogy csinált pár szörnyű dolgot, de látom magam előtt, ahogy ücsörög a kis bunkerében, amikor közeleg a vég. Megértem, mint embert. Ő nem egy jó ember, de megértem őt, és egy kicsit együtt is érzek vele. Na de hé, én itt most nem pártolom a második világháborút, és nem vagyok a zsidók ellen sem. Bár Susanne Bier... De hagyjuk is Susanne Biert, vele csak vicceltem az előbb.
Természetesen kedvelem a zsidókat. Persze nem nagyon, mert Izraellel például tele van a tököm. Na most ebből a mondatból hogy fogok kijönni? Szeretem Albert Speer munkásságát. Bár nem ő Isten legjobb gyermeke, de tehetséges volt... Oké, náci vagyok.”
Hát igen. Nem volt a legfantasztikusabb vicc, amit valaha olvastam, de azért értem, hogy miért gondolta Lars viccesnek a mondatait. (Persze egy jó forgatókönyvben még ráférne egy kis csiszolásra a szöveg). A rendező utólag bocsánatot kért: mint mondta, érezte, hogy nem volt túl stílusos a vicc, de beleragadt a saját gondolatmenetébe. Lehet, hogy csak nekem pocsék a humorom, de gyakorta találom magam ilyen helyzetben. Csak ezért, egy rossz viccért ne kapja meg a műalkotása a neki járó tiszteletet? De még ha a rendező náci is lenne: mi köze ennek ahhoz, hogy milyen filmet forgat?
Ráadásul, amit Speerről és Hitlerről mond, szerintem egyáltalán nem náci dolog. Bármennyire is gonosz, undorító, gyomorforgató emberek voltak, de emberek voltak, és Lars ezt meglátta bennük. Ugyanezt tette a Bukás című, méltán elismert film is, vagy bármelyik dokumentumfilm, ami Speer építészetéről szólt. Ezeket a dolgokat lehet külön is kezelni. Az egyik személyes kedvencem, a Felolvasó című film is erről szólt (a férfi főszereplő beleszeret egy nőbe, akiről később kiderül, hogy náci bűnös, de nem tudja őt teljesen megutálni e miatt). Azt díjazták.
Lassan ideje eldöntenünk, hogy miért harcolunk. Ha hiszünk a szólásszabadságban, a művészetekben és abban, hogy a politikának nem szabad rátelepednie a kultúrára, akkor a művészek nyugodtan viccelődjenek és mondjanak ilyeneket. Nem vagyunk kötelesek végighallgatni a magánéletünkben, nyugodtan forduljunk el, lőjük ki a tévét, ha az illető beszél, vagy töröljük le facebookról - de még az is belefér, ha a zsűri kijelenti, hogy szerintük ízléstelen volt a nyilatkozat. Aztán nézzük meg a filmjét, döntsük el, hogy az tetszett-e, vagy sem, függetlenül a rendező morális és politikai nézeteitől.
Vagy pedig jelentsük ki, hogy nem tűrünk el bizonyos eszméket, gondolatokat a művészetekben sem – de akkor legyünk következetesek. Akkor ne hívjuk meg a pedofil Roman Polanskit gálákra, ne sajnálkozzunk, ha nem tud eljönni. Zárjuk ki Mel Gibsont Hollywoodból egy életre, és tiltsunk be minden alkotást, ami náci eszméket terjeszt, vagy rasszista szereplőkkel van teli: a spanyol Torrente, vagy az amerikai Shop Stop is mehet a kukába. Jójó, viccesek voltak, jót röhögtünk, de azért mindent nem szabad.
De akkor ne álljunk meg itt – mi van azokkal a filmekkel, amelyek megengedőek a nácikkal, esetleg nem küldik őket rögtön a pokolba? Tiltsuk be a már említett Bukást, mert emberi érzéseket akar gerjeszteni Hitlerrel szemben. Vagy a Becstelen brigantykat, mert a nácikkal viccelődik. Vagy a Producerek című musicalt, abban meg nácik énekelnek. Vagy…
…ennyit a szabad szellemről.
A Send/Küldés gombbal elküldheted az érintetteknek vagy ismerőseidnek Facebookon:
