Bajnaiék nemrég napvilágot látott gazdasági programja a többi ellenzéki pártéhoz hasonlóan előveszi a többkulcsos adórendszer bevezetését. Ezzel alapvetően nem kívánok vitatkozni, hiszen szükséges lépés lehet rövid- és középtávon a költségvetés egyensúlyba hozásához.
A társadalmi vitára bocsátott gazdaságpoltikai vitaindítójukban az igazságos adórendszer részeként nevezik meg a többkulcsos adó mellett a visszhozni kívánt adójóváírást is. Mitől igazságos az, hogy ha csak a 2010-es, Bajnaiék kormányzásának utolsó évében,érvényes adójóváírás felét visszahozzák, a 100.000 Ft-ot kereső 8000 Ft körüli adót fizet, 300.000 Ft-ra viszont az adó már majdnem hatszor annyi (48.000 Ft). Háromszor annyi bér, hatszor annyi adó!
Ezen felvetések elvi alapjaiként írásukban természetesen nem más, mint a szolidaritás és teljesítmény-ösztönzés szerepelnek. Úgy ösztönzünk tehát többletmunkára, hogy minél többet keresel, annál többet veszünk el - ennek a sarcolásának az igazi jelentése - ne tévedjünk - a munkavállaló számára nem más, mint hogy nem tiszteljük az azért hozott áldozatait (tanulásra fordított idő és költségek, nagyobb felelősséggel járó munka vállalása, túlóra, stb.) Érdekes, hogy a Fidesz a nagyvállalatokat, a baloldal a gazdagokként aposztrofált középosztályt nézi fejőstehénnek, egyik megközelítés sem több, mint vérlázítóan ócska populizmus.
Emellett az az érvelés, mely az egykulcsos adórendszert kíséri a közbeszédben, szintén bántóan hamis.
Nem a legjobb az egykulcsos PR-ja... (forrás)
Az egykulcsos adórendszert a bevezetése óta szokás szociálisan érzéketlennek titulálni, mivel szegény és gazdag (már a megfogalmazás is sic!) ugyanakkora adókulccsal adózik, vagyis fizetésének ugyanakkora százalékát adja be a közösbe. Leegyszerűsítve feltételezhetjük, hogy a közösből szegény és gazdad ugyanakkora mértékben részesedik összességében, még ha konkrét állami szolgáltatások esetében van is eltérés: ugyanannyi közvilágítást, egészségügyi ellátást vagy okmányirodai ügyintézést vesznek igénybe összességében.
A szociálisan érzéketlen adórendszerben a közszolgáltatásokat úgy finanszíroznánk, hogy költségeket elosztanánk minden állampolgárra, és mindenki ugyanakkora összeget fizetne be a béréből, függetlenül annak nagyságától. Az egykulcsos adórendszer által azonban a különböző nagyságú fizetésért dolgozó emberek különböző mértékben járulnak hozzá a közöshöz: aki az átlag alatt adózik, annak az adóján túl igénybe vett állami szolgáltatásait a jobban kereső fizeti ki. Populizmussal felturbózva azt mondhatjuk, hogy a szegény közvilágításának, kórházi ápolásának, gyermeke bölcsődei elhelyezésének a költségét a jobban kereső pótolja. Természetesen ennek a mértéke kisebb, mint egy többkulcsos adórendszerben, de azt mondani, hogy az egykulcsos adórendszer szociálisan érzéketlen, hazugság.
Mihalovits Ervin és Pintér Péter írása
Az utolsó 100 komment: