Miközben Bajnai stábja mindent megtesz, hogy az Együtt 2014-et az egyetlen lehetséges alternatívaként mutassa be, és hogy az összefogásra tett kísérletet ért - sokszor valóban túlzásba hajló - kritikákat elhárítsa, bizonyos igencsak fontos kérdésekre rendre megkerüli a válaszadást. Mi lesz 2014 után? Mikor lép be az MSZP, és pontosan mit is hoz magával? A kormányváltás a fő cél, vagy az "alkotmányos rend visszaállítása"?
*
Akik ismernek, jól tudják, kezdetektől igencsak szkeptikus vagyok az LMP-vel kapcsolatban: a környezetvédelmi elkötelezettségük rendre vallási fanatizmusba csap át, szociális érzékenységük pedig alkalmanként közép-amerikai diktatúrák védelmében vagy éppen alaptalan tőke- és vállalkozóellenességben nyilvánul meg. Mindezek mellett azonban még a hozzám hasonló liberális bitangoknak is el kell ismerniük, hogy az LMP képviselte legkövetkezetesebben az alkotmányosság ügyét, és egyedüliként vették a fáradtságot arra, hogy a kis hazánkat pokoli pöcegödörré változtató kampány- és pártfinanszírozási rendszereken próbáljanak meg változtatni.
Egy kis országgyűlési frakció azonban nyilván nem elég a szükséges változtatások végigharcolásához, ezért is érkezhettünk el ahhoz a válaszúthoz, hogy az LMP-nek hétvégén arról kell döntenie, beáll-e a Bajnai Gordon vezette ellenzéki tömörülés mögé, vagy legalábbis milyen feltételeket szabna ehhez.
Nem vagyok sem tagja, sem szimpatizánsa az LMP-nek, mindenesetre előttem mindenképpen csorba esne a párt becsületén, ha fenntartások nélkül sétálnának be egy volt MSZP-s kormánytagokból, és pár hónap múlva garantálhatóan magából az MSZP-ből álló tömörülésbe. Félreértés ne essék, szerintem semmi kivetnivaló nincs abban, ha parlamenti pártok koalíciós megállapodásokat kötnek egymással - sőt, minél több párttal hajlandóak tárgyalni, annál jobb - a közös jelöltállítás azonban még ebben a nagyon igazságtalan választási rendszerben is fenntartásokkal kezelendő.
Amennyiben elfogadjuk azt a véleményt, hogy a jelenlegi alkotmányos rendszer megváltoztatása csupán nulladik lépés egy normális kormányzáshoz, akkor valóban hűnek kéne maradni a "történelmi helyzethez": az egy dolog, hogy minden ellenzéki erőt egy karámba terelünk az "alkotmányos rend visszaállításához", de egy teljesen másik dolog, hogy ezután még négy évig asszisztáljunk egy döntően MSZP-s kormányzáshoz.
Bajnaiék pontosan azt ismerték fel nagyon ügyesen, hogy a jogállamiság visszaállításának szükségességével megspórolható a programok és szervezeti érdekek valódi összebékítése, és simán át lehet venni a kormányzást szükségszerűségekre és történelmi szükségszerűségekre hivatkozva.
*
Meglepődnék, ha az LMP nem sétálna bele jóhiszeműen ebbe a csapdába, ami hosszabb távon egyértelműen a torgyánosodás-kisgazdásodás irányába mutat. Egyedül annyi kiutat látok számukra, ha kizárólag alkotmányozás céljából fognának össze a többi ellenzéki erővel, és Karácsony Gergely eredeti felvetésével összhangban az Alkotmánybíróság jogköreinek helyreállítása, a választási rendszer igazságosabbá tétele, az alkotmányozás feltételeinek tisztázása, a felesleges szimbolikus sallangok kidobása és a kampány- és pártfinanszírozás reformja (!!!) után, de legfeljebb egy év múlva, új országgyűlési választásokat írnának ki, ahol valóban már egy normális alapokon nyugvó ország új kormányáról lehetne szavazni.
Ha az LMP helyében lennék, biztosan ehhez kötném az együttműködést. Persze simán lehet, hogy Bajnai és az MSZP nem menne bele, mert ők azért meglovagolva az alkotmányosság helyreállításának ellenzéki igényét, mégiscsak inkább kormányozni akarnának régi-új alkukkal és pénzemberekkel a háttérben. Meg persze az is lehet, hogy még így se lenne meg a kétharmad, vagy kiesne az LMP, vagy igazából bármi történhetne. De legalább az LMP emelt fővel vághatna neki 2014-nek, és a választóknak is lenne egy apró reménysugár, hogy igenis lehet tisztességes, nyilvános és nem egymás megfélemlítésén alapuló megállapodásokat kötni a politikában. Kicsit mégiscsak más lenne.
