Üdvözöljük az Unortodox Köztársaságban Unortodoxiában – az iránytalanság és megbízhatatlanság földjén
A Fidesz-KDNP szövetség választási győzelme a program nélküliség jegyében történt. A pártszövetség csak kevés részletet árult el arról, hogy mik a szándékai a biztosra várt választási győzelem után. Egyszeri és nagyarányú adócsökkentést ígértek a polgároknak, Orbán Viktor Európa legvonzóbb adórendszerét ígérte a vállalkozásoknak. Ígérték továbbá, hogy nem lesznek megszorítások – természetesen. Mindezt úgy, hogy a Bajnai-kormány nem csinált titkot abból, hogy további kiadáscsökkentések lesznek szükségesek a folyó évi hiány csökkentésére. Arra a kérdésre, hogy az adócsökkentést miből fogják finanszírozni, azt felelték, hogy a korrupció csökkentése, a hatékonyság növelése, és a láncaitól (adóterheitől) megszabadított gazdaság növekedése fedezetet teremt majd mindehhez.
Lényegében tehát nem válaszolták meg a kérdést. A bizalmat ennek ellenére megkapták.
Az összeadás-kivonás műveleteket ismerők éppen ezért nem lepődhettek meg, hogy valami más következett, mint az ígéretek. Elindult az ötletbörze. A Fidesz első váratlan ötlete a 2010. évi hiány növelése volt – már a választási győzelmet követően. Az EU-IMF páros ezt határozottan elutasította. Következett a magán-nyugdíjpénztári befizetések elszámolásának módosítása, mint felvetés, ezt az európai partnerek ugyancsak elutasították. Erre született válaszként a következő ötlet, a magán-nyugdíjpénztári rendszer államosítása, az első jelentősebb unortodox lépés.
Ez a döntés, nagyon világosan egy korszak határát jelentette – nem mellékesen a magánpénztárakban maradók nyílt zsarolásával, és az egész változás lebonyolításának és kommunikálásának körülményeitől. Elég talán, ha csak annyit említünk: nyugdíjvédelmi megbízott.
A kiszámíthatatlanság kora jött tehát el Magyarországon. Az a tény, hogy a megtakarításokat pár jogszabály módosításával gyakorlatilag államosítani lehet, jelenti ezekben a hetekben annak indokát, hogy miért viszik emberek ezrei külföldre a megtakarításaikat. Ha államosítani lehet az egyiket, mi a garancia arra, hogy a másikat nem lehet. Sajnos nincs ilyen garancia. A bizalom és a jogállam lenne a garancia. Jogállam már nincs, felejthetetlen az Alkotmánybíróság két napon belüli kiherélése egy nem kedvező ítélet után, bizalom meg pont ezért sincs. Ha nincs bizalom, kevesebb a beruházás, nem bővül a fogyasztás, korlátozott növekedés, vagyonmenekítés és túlélés van.
A bizalmatlanság tetten érhető a kötvényhozamok folyamatos emelkedésében és a forint árfolyamának trendszerű csökkenésében.
(Forrás)
Újabb meglepő ötlet volt a devizaadósok megsegítése a végtörlesztés lehetőségével. A bankoknak százmilliárdos veszteséget jelentő intézkedés az ország megítélésének további romlását vonta maga után. A kiszámíthatatlan lépéseiről ismertté vált ország adósságának besorolását végül mindhárom hitelminősítő a befektetésre nem ajánlott, bóvli kategóriába minősítette.
A következő váratlan ötlet, a jegybank függetlenségének csorbítása, a jegybanki devizatartalékok elköltésének felvetése volt. Előbbi miatt Európai szövetségesei a korábbi, diplomáciai nyomásgyakorláson túl nyílt elhatárolódásba kezdtek a magyar rezsimmel szemben. A forint történelmi mélypontjára zuhant az euróval szemben, a kötvényhozamok már 10% felett jártak.
Az elmúlt napokban olyan megközelítések láttak napvilágot, hogy a kormány által szinte naponta cáfolt államcsőd egy tudatos gondolkodás következménye. Egy újabb unortodox ötlet. Ne fizessük ki az adósságot. Ezen felvetések szerint a kormány számol az adósság elengedését követő gyors gazdasági növekedés lehetőségével, a csődért pedig elődeit és a külföldi intézményeket teszi felelőssé.
Eddigi intézkedéseit, mint láttuk, az ötletszerűség, az erőfitogtatás (lásd pénzintézetek), a rövidtávú szemlélet jellemezte. A választások előtt és azt követően sem láttunk semmilyen stratégiát a gazdaságpolitikában. Csodálkoznék azon, hogy amennyiben a csőd lehetősége valóban felmerült, valóban egy terv része volna. Sokkal inkább gondolom azt, hogy ez csak egy újabb ötlet, a gyurcsányi kormányzásra jellemző sodródás újabb mellékterméke. Ha nem megy így, majd megy úgy. A következmények egy csőd esetén beláthatatlanok. Nem tudjuk ugyanis, hogy a gazdaság szereplői, a vállalkozások, a munkavállalók hogyan reagálnak. Távoznak, sztrájkolnak, megbénítják-e az országot. (Törzsanyag vége)
(Következtetések:)
Csődöt jelenthetünk a könnyebbik útnak gondolva azt. Egy újabb rossz ötlet. Ma jó, mert nem kell fizetni, de hogy holnap mi lesz, már nem számít. A csőd gazdasági adatokkal nem indokolható. A mai nehéz helyzet a fenti ötletszerű pénzügyi kormányzás következménye, sem a költségvetési hiány, sem az államadósság mértéke, sem a növekedési kilátások nem indokolnák a fizetésképtelenség bejelentését.
Meglehet, azt gondoljuk, a magyar kreativitást a gazdaságpolitika terén is bizonyítanunk kell. Legyen, de ne így! A sok kiskapu, jöjjünk rá végre, egy zsákutcába vezet. Egy megbízhatatlan, kötelezettségeit nem teljesítő, másokat megkárosító ország hiteltelenné válik, a szó minden értelmében, és megnézheti magát a jövőben. Jöhet akármilyen világrend, a kiszámíthatatlanság senkinek sem szimpatikus és nem is volt soha. Bár a hatásokat csak becsülni tudjuk, meggyőződésem, hogy nyomor és tartós lecsúszás, szegénység lenne a csőd hozománya. Tömegével megszűnő munkahelyek, elvándorlás, fosztogató bandák jelentenék a mindennapi megjelenését. Utólag már hiába mondanák, hogy „akkor jó ötletnek tűnt”. Szólunk: nem az!