Gyurcsány Ferenc MSZP-ből való távozásáról és új pártjának megalakulásának tényéről nem lehet nem írni. Ennek a kötelességnek vagy unaloműzésnek már eleget is tettük egyszer, azonban ez az írás más aspektusból igyekszik megközelíteni a pártszakadás kérdéskörét: ha úgy tetszik, a baloldal esetleges jövőjéről. Kivételesen próbáljunk elvonatkoztatni Gyurcsány Ferenc személyétől és a körülötte keringő számtalan kritikától, és nézzük jelenlegi pártalapítását kizárólag Magyarország pártpolitikai fejlődésének szempontjából.
Nos, megalakult a Demokratikus Koalíció névre hallgató, Gyurcsány által vezetett politikai tömörülés, melynek a volt miniszterelnök személye mellett további kilenc képviselője egyelőre csak a függetlenek helyét foglalhatja el az Országgyűlésben, vagy október 30-ig, míg Kövér László visszatér külföldi útjáról és rendezi helyzetüket, vagy a Házszabály 15§-ának 5. bekezdése (link) alapján, hat hónappal később. Az e körül zajló vitába most ne menjünk bele, ennek elbírálása a Házelnök dolga.
Gyurcsány – elmondása szerint – új pártjának megalakításával a mérsékelt, polgári baloldali politikai irányzatot kívánja meghonosítani Magyarországon. Az irány nem újdonság, hiszen az MSZMP-ből MSZP-vé alakult párt politikusai alapvetően két baloldali politikai vonalat képviseltek: egyrészt egy klasszikus szocialistát, másrészt pedig az említett mérsékeltebb, polgáribb baloldali felfogást, amely tulajdonképpen, mint egy bal-centrumpártként kívánt/kíván funkcionálni – mondja Gyurcsány. Azonban a klasszikus szocialista politika sem vész el, hiszen az MSZP frakciójában megmaradt képviselők továbbra is kiállhatnak az általuk képviselt klasszikus szocialista értékek mellett, sőt most, hogy „Gyurcsány Ferenc kilépésével távozott a gyurcsányizmus is az MSZP-ből” (Tóbiás József), a Magyar Szocialista Párt túlteheti magát a már hónapok óta tartó pártszakadási mizérián és végre koncentrálhat ellenzéki feladatainak ellátására, míg ezen kötelezettségének kizárólag (?) belső harcai miatt nem tudott eleget tenni.
(forrás)
Természetesen napvilágot láttak olyan feltételezések, melyek szerint az MSZP eddigi szavazótábora ezzel kettéoszlik és így tulajdonképpen egyik fél sem jár jól a szakítással, hiszen mindkettőjük támogatottsága lefeleződik. Hozzá kell tenni azonban, hogy a Demokratikus Koalíciónak eddig sem voltak potenciális szimpatizánsai, hiszen nem is létezett, de Gyurcsánynak voltak, hiszen gyurcsányisták léteznek, akik mellesleg nem egyenlők a szocialisták MSZP-s szavazótáborával. Úgyhogy mégiscsak előfordulhat az, hogy a 2010-es választásokon az MSZP-ből kiábrándult, Fidesz és/vagy Jobbik felé forduló szavazók most visszatérhetnek hőn szeretett párjukhoz, vagy emberükhöz (Gyurcsányhoz). Hiszen sokan lehetnek, akik Gyurcsányból ábrándultak ki (erről szóló kutatás, 7.ábra), illetve sokan lehetnek, akik – miatta vagy akár a történet egésze miatt – az MSZP-ből. Ha így van, most lehetségessé vált többfajta politikai tér lefedése.
Egyrészről: új pártjával Gyurcsány lefedheti azokat a polgári Magyarországra vágyó szavazókat, akik a Fidesz politikájából ezt, kormányra kerülése óta hiányolják. Bizony, van ilyen, mikor egy egyszerű szó - jelen esetben a polgári – ellövésével meg lehet nyerni választókat, és Gyurcsány könnyen lehet, hogy ezt a lehetőséget vázolta fel magának, mikor a polgári baloldal megteremtésének gondolata, a jelen helyzetre reagálva, először megfogalmazódott benne. Másrészt: a megmaradt MSZP végre ledobhatja magáról a gyurcsányi hagyatékot: a Gyurcsány-utálatot, mellyel könnyen lehet, hogy számtalan potenciális szavazóját vesztette el. Tehát, végső soron előfordulhat, hogy a baloldal valóban újraformálódik, mind ideológiailag, mind pedig szavazati számokban. Persze ezzel szemben számtalan kritika megfogalmazódhat, hiszen „Gyurcsány Ferenc politikai öröksége akármivel is rukkol még elő, akármilyen pártot alapít, akárhogy választják meg csakazértis, mindenképpen az marad”. A politika azonban erről szól: ha egy bizonyos válasz nem vált be a társadalom számára, akkor próbáljunk meg egy új koncepciót, hozzunk létre új politikai gondolkodást és próbáljuk újra. Máshogy, és nem feltétlenül mással.
Lendvai Ildikó korábban már felvetette egy Új Baloldal létrehozását, amely, ahogy észrevehettük, nincsen. Mindenesetre az tény, hogy a magyarországi baloldalnak valóban frissítésre van szüksége, és nem feltétlenül személyire; gondoljunk arra is, ha bizonyos politikai szereplőket minősítünk, hogy ők – minden esetben! – kitermelnek maguknak, illetve magukból új, őket támogató generációt, akik általában már csiszoltabb formáját adják vissza az őket effektíve kinevelőkének. Úgyhogy a lényeg azt gondolom, ott leledzik, hogy a baloldalon létrejött egy MSZP-s (klasszikus szocialista) front, illetve egy (polgári balos) Demokratikus Koalíció nevű formáció, amelyek felszívhatják például a Fideszből kiábrándultakat, a Gyurcsány-utáló MSZP-seket, az MSZP-t utáló gyurcsányistákat, illetve a 37-38%-on álló bizonytalanokat, illetve ezek szavazatát és támogatását.
Továbbá, muszáj megemlítenünk a 4K! célzottan baloldali megjelenését a politikai életben. Magukat szociáldemokrataként azonosítják, ami a fentebb leírtakkal egyetemben szintén felvázolja annak lehetőségét, hogy a baloldal frissül, változik és ami a legfontosabb: igyekszik. Azért fontos, hogy igyekszik, mert a Fidesz-kormány ellen egyre erősebben érezhető és növekedő elégedetlenség nem mehet a magyarországi politika megítélésének rovására, mint ahogy ez már megtörtént az elmúlt években – gondolok itt a politikából való kiábrándultságra, amely azonos azzal a közvélekedéssel, hogy minden politikus tolvaj és a politika színház, melyet megváltoztatni úgysem tudunk.
A mostanában oly sokat ostromolt baloldali ellenzék tehát úgy látszik, próbálkozik kilépni saját tehetetlenségének csapdájából és új politikai frontokat, eszmei alternatívákat próbál megnyitni, melyekre mi reagálhatunk igennel és nemmel.
Ha nemmel reagálunk, elutasítjuk a magunkban érlelődő politikaújítás szükségességét, ha pedig igennel, bizonyosságát tesszük annak, hogy szarból mégiscsak lehet várat építeni.