Publius

Szabad változatok demokráciára, köztársaságra és kapitalizmusra liberális fiataloktól.

Powered by

 

Ilyen jókat írtunk

Szabadságfolyam

Force Feed

2011.01.24. 16:00 Máté.Sz

Szabadság.info

Címkék: magyarország liberalizmus kuruc.info liberális szólásszabadság gondolatszabadság

Előre le szeretném szögezni, hogy ez az írás nem az új média-törvényről szól; írtak arról már elegen az elmúlt hónapokban. Ez az írás a szólásszabadságról szól. Arról az értékről, mely az egyik legszentebb érték egy liberálisnak, melyért ezrek haltak meg az elmúlt évszázadokban. A szólásszabadságról, mely kulturális értelemben soha nem honosodott meg Magyarországon. 

Mintha mindenki kicsit tudathasadásos állapotban lenne. Mindenki magának vallja a fent említett értéket, aztán a következő pillanatban (a jó erkölcsre, egy „normális világra”, vagy a náci veszélyre hivatkozva) a kuruc.info betiltását követeli, vagy a blogok társadalompusztító hatásairól értekezik

Mit is jelent ma Magyarországon a szólásszabadság? A legtöbb politikusnak valami olyasmit, hogy „mindenki beszélhet szabadon – kivéve, ha valami nagyon durvát mond”. A szólásszabadság tehát ezek szerint korlátozandó jog, valahol ugyanis meg kell húzni a határt. Nehogy már mindenki azt mondjon amit akar – azért mindennek van határa!

Ettől kezdve az egész vita nem a szólásszabadságról szól, hanem arról, hogy hol van az a bizonyos határ, amit nem lehet átlépni. Mivel senki nem törekszik konszenzusra (miért is törekedne), így minden kormány azzal van elfoglalva, hogy a saját értelmezését, a saját határait emelje törvényi szintre. Baloldalon betiltották a holokauszt-tagadást, jobboldalon a kommunizmus-tagadást. 

Ez nagyon káros következményekkel járhat. Ha mindenki a saját értelmezését akarja elfogadtatni, azzal egy béke nélküli állapot köszönt be, ahol az aktuális következő kormányzat (vagy épp a betiltott szélsőséges mozgalom) bosszút szomjazva készül a jövőre, hogy majd jól betiltja azt, aki betiltotta őt előzőleg. Ezek a hatások erősítik egymást, míg a szólás szabadsága egyre szűkül. Ilyen országban akarunk élni? Én nem.

De közelítsük meg másik oldalról is a kérdést: a szólásszabadság erősen összefügg a gondolatszabadsággal, ami korlátozás nélküli jog. Ezt úgy gondolom, kijelenthetjük, hiszen nem csak ellenőrizhetetlen, de komplett baromság szabályozni azt, hogy ki mit gondol. Ettől kezdve az egyénnek szüksége van az önkifejezésre, hogy ne legyen frusztrált – legyen az bármilyen gondolat vagy eszme. Érzésem szerint nagyobb probléma származhat abból, ha ez a frusztráció benne marad az emberben, mint ellenkező esetben, ha zsidózhat/fasisztázhat egy jót (ez nem vonatkozik a gyilkosságra való buzdításra, de erről később). Persze lehet, hogy sérti a fasiszták érzékenységét, ha Orbán Viktort közéjük teszi valaki, de ezzel együtt kell élni. Ha minden olyan korlátozásra kerülne, amely valamely közösség (lásd: többség vagy kisebbség) érzékenységét sérti, akkor gyakorlatilag mindent be kéne tiltani.  Ráadásul mi alapon mondom én meg, hogy mi a normális, és mi nem az? Mi jogom van nekem arra, hogy szabályozzam, hogy kit mit mond, ki mit gondol? 

Ha a gondolat szabadságának korlátozhatatlanságát elfogadjuk, de a szólásszabadságáét nem, az azt jelenti, hogy arra kötelezzük az embereket, hogy a saját gondolataikat ne mondják ki feltétlenül. Ezzel talán nincs is baj: én sem támogatnám, hogy a tanulók úgy káromkodhassanak órán, ahogy akarnak; de egy parlamenti képviselő sem mondhat akármit a plenáris ülésen. Ezeket a korlátozásokat azonban nem az állam szabja meg, hanem az iskola, a házszabály, stb., tehát egyik korlátozás sem univerzális: mindegyik külön, egy-egy speciális helyzetre vonatkozik. Hogyan tudná tehát az állam egységesen megszabni, hogy mit lehet mondani és mit nem? 

Az államnak tehát szerintem nem feladata paragrafusokkal szűkíteni a szólás szabadságát általánosan – ez a társadalom, illetőleg a közösségek feladata. Ezt nem csak hatékonyabban tudják megvalósítani, de sokkal természetesebben is: ha egy diák nem tartja be a szabályokat, kirúgják. Ha egy képviselő ocsmányságokat beszél a parlamentben, nem választják újra. Ha egy honlap „túl” szélsőséges lesz, nem lesz rá kereslet, nem fogják olvasni, tehát meg fog szűnni. 

Belátom persze, hogy ennek a felfogásnak lehetnek negatív következményei, de az élet már csak ilyen: nincs tökéletes megoldás. Ez a megoldás legalább nem kétszínű, nem mér kettős mércével. Természetesen én is akarnék egy nagyon konkrét határt meghúzni a közéletben: ne lehessen gyilkolási szándékot közvetíteni, arra uszítani, esetleg személyes információkat kiadni. Ez azonban már nem a szólásszabadság kérdése, hanem büntetőjog. Ha én rádióban nagy nyilvánosság előtt egy politikus meggyilkolására szólítok föl, akkor ha valaki ezen felbuzdulva szeretné megölni őt, akkor engem börtönbe kell zárni, mert én is hozzájárultam az illető halálához. 

Összefoglalva tehát, arra buzdítok mindenkit, hogy ne várjuk el az államtól, hogy erkölcscsőszt játsszon, és betiltsa a kuruc.infot vagy a meleg-felvonulást: nekem mindig ott lesz a választásom, hogy ha zavar, nem nézem meg, nem megyek el - és mindenki boldog. Ilyen országban akarunk élni? Én igen.

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://publius.blog.hu/api/trackback/id/tr102609732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

H.Andras 2011.01.24. 19:26:36

Tisztelt Szalai Máté,

a szólásszabadság értelmezése és a mindenkori kormány törekvéseivel kapcsolatos megállapítással egyetértek. Viszont van néhány kijelentése, amit eltúlzottnak és átgondolatlannak tartok.

Ezzel kapcsolatban szeretném kifejteni a véleményem. Előre leszögezem; nem értek egyet a holokauszt-tagadás és a kommunizmus bűneinek tagadáságának kriminalizációjával..

(Egyébként az egykori Harmadik Birodalom területén élnek ezzel a jog adta lehetőséggel, mégsem merném kijelenti, hogy pl. Németország kevésbé lenne jogállam mint mondjuk Magyarország.)

Én is alapvető értéknek tartom, a nyilvános közbeszéd alakuljon ki a különböző vélt vagy valós problémákról. De:

"Ha minden olyan korlátozásra kerülne, amely valamely közösség (lásd: többség vagy kisebbség) érzékenységét sérti, akkor gyakorlatilag mindent be kéne tiltani. Ráadásul mi alapon mondom én meg, hogy mi a normális, és mi nem az? Mi jogom van nekem arra, hogy szabályozzam, hogy ki mit mond, ki mit gondol? "

Amit túlzásnak érzek, az a következő: Ha jól értettem, a gondolati szabadságból vezeti le az abszolút szólásszabadságot, mivel a szólás alapja a gondolat, tehát ha szólást kriminalizálják, akkor a gondolatot is. Ez alapján teszi fel a kérdést, ki dönthetné el, mit lehet gondolni.

Az érvelés logikailag helyes, azonban - véleményem szerint - nélkülözi a társadalmi valóság figyelembe vételét. A gondolatai két végpont között működnek; a jogalkotó önkényes és öncélú kriminalizációja, amely a politikai "váltógazdálkodás" miatt még több indulatot szül, és a korlátlan/ abszolút/ értékekre tekintet nélküli szólásszabadság között.

Ez a fajta általánosítást csakis a karosszék-gondolkodók engedhetik meg maguknak.

Véleményem szerint (és talán Ön is így látja) nem a korlátozás az elsődleges probléma, hanem az, hogy az a pillanatnyi politikai érdekeknek megfelelően történik.
Nem, nem, szerencsére nem Önnek vagy bármely embernek egyedül kell megmondania, hogy mit korlátozzanak. Ezt egy közösség által delegált képviselőtestületnek kell megtennie.
Az Ön által erre a problémára adott válasz végtelenül pesszimista. Ha kis magyar valóságunkban nem tudjuk garantálni a törvényileg szabályozott és egyben igazságos szólásszabadságot (képviselőink adok-kapok játszmái miatt), akkor engedjük szabadjára indulatainkat, engedjük ki a gőzt, vezessük le a feszültségeket. Jobb kinn, mint benn.

Az én véleményem ennél optimistább. Remélem, hogy lesz olyan jogalkotó testület, amely konszenzuális kereteket használ fel a mindenkire kötelező normál megalkotásához. Talán naivitás, de szerintem nem a korlátozás ténye, hanem a konszenzus hiánya okozza a problémát. Attól még, hogy reménytelenül nem tudunk megegyezni, még nem az a megoldás, hogy kivonulok és mindenki tegye, amit jónak lát. Bánt a kurucinfó, akkor nem nézem meg?

Kisebbséget sérti? Mindent be kéne tiltani, ami lehetetlenség – mondja. „Az államnak tehát szerintem nem feladata paragrafusokkal szűkíteni a szólás szabadságát általánosan – ez a társadalom, illetőleg a közösségek feladata.”

A jogot mereven a társadalomtól távolállónak kezeli, ami szintén a jogalkotásra való befolyásolás esélyének hiányát gyászoló pesszimizmusát jelzi. A jognak magának kell lennie a társadalomnak, mert attól jog. Ha helyileg lehetséges konszenzusra jutni, miért ne lehetne országosan, egy delegált testületben?

Oldják meg helyileg? Kamarákban? Akkor Borsodban cigányozni és zsidózni fognak, Pesten meg fasisztázni? Ez lesz a norma? Önrendelkezés, önkormányzatiság? Egyik állami iskolában megállapítják, hogy lehet káromkodni, a másik államiban meg nem. A gyerekek majd külön társadalomban fognak élni? Az egyik félnek érték, hogy kimondhatja azt, ami másra nézve indokolatlanul sértő, a másik fél pedig azt tanulja meg, hogy ilyet nem illik, de mivel bántják, csöndben marad?

Az állam és az alkotmány (alapnorma = értsd nem partikuláris = egész közösségre vonatkozó) feladata éppen az, hogy a maga erejénél fogva hatályán belül azokat is védelemben részesítse, akik a többséggel szemben állnak és nem képesek gondolataik, érdekeik artikulációjára. Ha mindenki azt mondhatna, amit akar, akkor egy olyan állapot térne vissza, amelyben az állam hatásköre csak a tettleges agresszióra terjedne ki.

Szólás korlátozása = a gondolat korlátozása?

A probléma az, hogy a gondolataival senkit nem tud megsérteni, egészen addig, amíg az a külvilágban nem realizálódik. Ez a különbség tehát a gondolat és a szólás között. És igen, mivel közösségben él – legyen az egy falu vagy egy közösségi oldal – meg kell felelnie olyan szabályoknak, amelyek korlátozónak hathatnak. (Egyébként pedig beszéd vagy írás nélkül is képes az ember gondolkodni.)

„Ettől kezdve az egész vita nem a szólásszabadságról szól, hanem arról, hogy hol van az a bizonyos határ, amit nem lehet átlépni.”
A jogalkotásban mindig - nem csak a szólásszabadságról szóló civakodásban – az a kérdés, hol kell meghúzni a határt? Mennyi legyen a minimálbér? Kik minősülnek családnak? Mi legyen a büntethetőség kor szerinti alsó határa? Komoly és nehéz kérdések.
De attól még, hogy hatalmas viták árán, érdekek sokfélesége feszül egymásnak, nem az a megoldás, hogy felállok és azt mondom, hogy minden megyei bíróság döntse el, ki kiskorú és beszámíthatatlan és ki nagykorú és büntethető.

Összefoglalva, egyetértek Önnel az egymással való kommunikáció fontosságát illetően és hogy siralmas a jogalkotó hozzáállása. Viszont nem értek egyet a korlátozottság nélküli szólásszabadságban.
Ha mindenki egyformán, egyenlő lehetőségekkel képes lenne véleményét kialakítani és azt a nyilvánosság felé közvetíteni, akkor igaz lenne, amit a korlátozással kapcsolatban ír. Viszont véleményem szerint nincs így.
A jog pedig nem valami idegen, társadalmon kívüli normarendszer, amely csak és kizárólag kényszerként feszülhet az Ön által külön értelmezett társadalomra, hanem a jognak magának kell a társadalom norma-rendszerének lenni. A cél tehát nem az, hogy bízzuk ezt mindenki saját kis közössége belátására, hanem az, hogy országos szinten is képesek legyünk megállapodni egymással.
Az államra ugyanez áll. Az állam nem egy távoli, túlmisztifikált erőszakmonopólium-központ, hanem az enyém, az Öné. Mindenki magáénak fogja érezni, ha megpróbál a működési szabályaira hatni.

Ui. a kurucinfót nem azért akarják betiltatni, mert így vagy úgy formál véleményt és tagad ezt vagy azt, hanem azért, mert olyan büntetőjog tényállásokat merít ki a működése, amelyek büntethetőségének érvényesítésére nem csak a Btk, hanem a nemzetközi jog, uram bocsá’ a humanitárius jog kötelezi az igazságszolgáltatást. És attól még, hogy becsukom a szemem és nem látom, tudom, hogy mi történik.

üdv
H. András

Szalai Ervin · http://publius.blog.hu/ 2011.01.24. 19:41:13

@H.Andras: Ez nem csak rád vonatkozik, de ezen a blogon nyugodtan tegezhetsz bárkit, jó néven vesszük. (Persze nem kötelező ez sem.)

Csak két gyors megjegyzés, amíg Máté nem válaszol:

1. Egyáltalán nem magától értetődik, hogy a jogalkotónak meg kell állapítania minimálbért - ahogy miért kéne megszabnia, mi számít családnak?

2. A kuruc.infót a btk alapján akarják bezáratni, pont ezért előny, hogy Amerikából sugározzák. (Egyelőre ott még nem érvényes a magyar jog...)

H.Andras 2011.01.24. 19:49:37

Köszönöm a gyors választ.

1. azért kell ilyeneket meghatároznia, mert különböző joghatásokat fűz hozzájuk.
Ha nem határozza meg hogy ki számít családtagnak, akkor nem tudja azt sem meghatározni, ki vegye fel a családi pótlékot, vagy kinél helyezze el a gyámhatóság a gyereket, ha a szülők meghalnak. Ez elsősorban nem elvi-ideológiai, hanem praktikussági szempont.

2. Nem állítottam, hogy a Btk. világhatállyal rendelkezik, hanem csak azt, hogy amit a Btk. kriminalizál, azt általában más államok is. És az, hogy az USA-ban nem is tudnak a kurucinfóról, nem jelenti azt, hogy üdvözlik a működését.

Szalai Ervin · http://publius.blog.hu/ 2011.01.24. 20:02:20

Teljesen világos, csak ugye létezhet úgy is állam, hogy például nem ad családi pótlékot.

boszka 2011.01.24. 22:53:04

"a szólásszabadság erősen összefügg a gondolatszabadsággal, ami korlátozás nélküli jog. Ezt úgy gondolom, kijelenthetjük, hiszen nem csak ellenőrizhetetlen, de komplett baromság szabályozni azt, hogy ki mit gondol. Ettől kezdve az egyénnek szüksége van az önkifejezésre, hogy ne legyen frusztrált – legyen az bármilyen gondolat vagy eszme."

Máté! azt ugye érzed, hogy nem egy érvelés, h valami "komplett baromság" szerinted ???

persze, h nem LEHET és persze, h nem KELL szabályozni az emberek gondolatait. ami a baromság részét illeti: nyilván az, de főleg azért, mert az emberek legtöbbször nem képesek saját gondolataik IRÁNYÍTÁSÁRA. eléggé elvetemült ötlet lenne olyasmiért büntetni valakit, amiről nem tehet.

a másik: attól, hogy valamit, ami megfogan az agyadban nem mondasz ki, attól még az nem elfojtás. elfojtás (és potenciális frusztráció-forrás) az, amikor egy gondolatot megpróbálsz a gondolataid közül is kiírtani, mondhatni csírájában fojtod el.

Szalai Ervin · http://publius.blog.hu/ 2011.01.24. 23:08:57

@boszka: Minden ember felelős gondolataiért.

boszka 2011.01.24. 23:11:50

ami a holokauszt (és egyéb gonosz dolgok) tagadását illeti: számos ok van, amiért ez rossz ötlet, ebbe most nem mennék bele.

azt gondolom, h akik be akarják tiltani a h.-tagadást, azért javasolják ezt a megoldást, mert azt képzelik, h ezzel a módszerrel meg lehet spórolni azt, hogy folyamatos jelleggel veszélyes, igaztalan és minden közös alapértékünknek ellentmondó kijelentésekbe és uszításokba kelljen ütköznünk. valószínűleg azt is gondolják, hogy ezzel a „társadalmi haladást” segítik elő.

a helyzet azonban az, hogy ezeket a vitákat, párbeszédeket, összekülönbözéseket stb. nem lehet megspórolni. az egyetlen eddigiekben eredményeket produkáló megoldás: ha a kisebbségi csoportokat érintő intézményesített diszkrimináció megszüntetése (törvénykezés) mellett folyamatos (hosszú évtizedeken keresztül tartó, napi rendszerességgel gyakorolt) párbeszédet folytatunk dolgokról.

ami a te álláspontodat illeti: csak a törvénykezéssel foglalkozol, ez viszont a történetnek csak a fele. ha nincs a másik oldalon egy folyamatosan aktív, állhatatos és soha nem lankadó hang, aki minden áldott nap elmondja, hogy „nincs olyan, hogy <cigánykérdés>”, vagy „Magyarországon mindenkinek bőrszínére való tekintet nélkül ugyanolyan színvonalú oktatást kell biztosítani”, akkor nem érjük el azt az üdvös állapotot, amiben (szerintem te is meg én is) élni szeretnénk.
amiben a bődületes, tudománytalan és gyűlölettől fröcsögő megnyilvánulások rendszeres jelleggel cáfolásra és nevetségessé tételre kárhoztatnak, és így marginalizálhatók.

boszka 2011.01.24. 23:20:58

@Szalai Ervin: tehát akkor, ha én tegnap azt álmodtam, hogy egy vállról indítható páncélököllel lekaplak és utána hiénákat buzdítok az ínycsiklandó tetemed felfalására, akkor azért én ezért az álmomért felelős vagyok???

hogyan? miért? merre-meddig? tényleg nem értelek.

az agyad folyamatos jelleggel reagál a saját testedből meg az univerzum maradék részéből érkező ingerekre, és folyamatosan rakja össze a gondolataidat, és ezeknek a gondolatoknak egy része teljesen vállalhatatlan. ha egészséges ember vagy, akkor képes vagy őket cenzúrázni, és nem kimondani, és nem megtenni... de ettől még ott vannak, és nem választhatod meg őket.

Szalai Ervin · http://publius.blog.hu/ 2011.01.24. 23:47:58

Egyrészt álmokkal jönni elég nagy vajákosság: gondolatokról van szó, nem arról, hogy alvás közben milyen képek villognak át az agyadon.

Nyilván igazad van abban, hogy környezeti ingerek nagyban befolyásolják az embert, de a végeredményért te vagy a felelős. Attól kezdve, hogy ezt megkérdőjelezed, nincs értelme demokráciáról beszélni, törvényeket hozni, bármiféle igazságos társadalmi rendről akárcsak álmodozni.

Az egyén - pontosabban az egyén döntésképessége - az, amire a liberális társadalomfelfogás épül.

boszka 2011.01.25. 00:03:21

@Szalai Ervin: az a baj a szabad akaratról és a szabad gondolat-kialakításról alkotott elképzeléseiddel, hogy a neurobiológiai keretek között értelmezhetetlenek és alátámaszthatatlanok.

egy ember gondolatait (sőt: viselkedését, beszédét) rengeteg dolog befolyásolhatja, ami benne egy pillanatra sem tudatosul (erre példa lehet agytumortól kezdve a bevillanó de nem tudatosuló képekig elég sok minden). ezekben nem dönthet, és sokszor nem is emlékszik rájuk, sőt: semmiféle rálátása nincs a gondolat kialakulásának folyamatára.

a tetteidért meg a szavaidért felelős vagy, oké (nyilván bizonyos keretek között - ugye van, akit nem tekintünk annak...). de nehogy már felelős legyél azokért a gondolataidért, amiket megtartasz magadnak.

Szalai Ervin · http://publius.blog.hu/ 2011.01.25. 00:21:30

@boszka: Ha már hivatkozol, hivatkozz pontosan, mert az a kevéske pszichológia, amit olvastam életemben az emberi gondolkodásról, gyakorlatilag semmilyen kérdésben nem tudott bizonyossággal szolgálni ("X szerint így működik, Y szerint úgy, Z szerint nincs is bennünk olyan" típusú fejezetekkel vannak ezek kitömve).

Hogy ne értsd félre a dolgot: nem azt mondom, hogy bíróság elé kéne citálni téged, amiért rosszat gondolsz rólam, szuverén jogod. De ezekért a gondolataidért téged tekintelek felelősnek, nem az időjárást, detektálhatatlan mikroagyvérzést, stb.

Ha úgy döntesz, hogy ezeket a gondolataidat, amik a sajátjaid, megosztod másokkal, úgy tehesd korlátozás nélkül, de számíts rá, hogy mások is elmondják véleményüket.

Ill. ha a szabad akarat többnyire csak illúzió, szerintem akkor is erre kell építenünk, máskülönben vagy zsarnokság van, vagy átmegyünk értékrelativista hippikommunába, ahol senki nem vállal felelősséget semmiért, hiszen a Földanya gyermeke a gyilkos is.

(Gondolom, te sem ezt támogatnád, csak szerintem ide vezet, amit mondasz...)

Máté.Sz 2011.01.25. 03:18:19

@H.Andras:
Először is köszönöm a hózzászólásokat.

Másodszor: a szólás és a gondolat nem ugyanaz szerintem sem. Ha azt állítjuk, hogy utóbbi korlátozhatatlan, de az előbbi nem, akkor azt mondjuk, hogy egy adott dolgot nyugodtan gondolhat az ember, de nem mondhat ki. Attól kezdve ugyanakkor, hogy ez a gondolat benne van az emberben, miért akarjuk azt korlátozni, hogy kimondja? Mi jogom van bárkinek korlátoznia az egyént abban, hogy egy gondolat ne fejezhesse ki?

Harmadrészt: igaza van abban, hogy a jogrendszert nem szabad a társadalmon kívül eső szférának kezelnem. A közösségek alatt nem a megyéket értettem első sorban, hanem pl. iskolákat, egyházakat (vagy templomokat akár),családokat, stb. Az, hogy az ember a családjában, iskolájában, baráti közösségében mit mond, ahhoz az államnak, a jogalkotónak, de az adott közösségen kívüli embereknek sincs semmi köze. Ezt lehetetlen szabályozni, és szerintem nem is kell. Mondhatnánk, hogy na igen, de a nyilvánosság esete más - mit jelent a nyilvánosság? Egy kellően nagy tömeget, kellően nagy közösséget? Itt elmosódnak a határok, betarthatatlanok lesznek, lehetetlen lesz őket betartatni - mint ahogy ma is lehetetlen.

Negyedrészt nem értek Önnel egyet, a korlátozás önmagában szerintem rossz. Nem akarok dogmatikusnak tűnni, egyszerűen nem érzem, hogy bárkinek meglenne rá a morális alapja, hogy korlátozza más ember véleménykifejezési szabadságát.

Ötödrészt állami szinttel nem az a baj, hogy az társadalmon kívüli, hanem az, hogy univerzális érvényű akar lenni az országon belül. Egy ilyen nagy közösség nem fog tudni konszenzusra jutni ilyen alapvető kérdésekben,hogy mit lehet kimondani, és mit nem - talán ez így van jól. Ettől kezdve viszont valaki(k) el lesznek nyomva ebben a kérdésben. Ez pedig, véleményem szerint rossz következméyekkel járhat.

Máté.Sz 2011.01.25. 03:27:03

@boszka:
egyrészt ahogy elolvastam a két kommentedet, amit a cikkre írtál, és nem ervinre, akkor örömmel tapasztalom, hogy kb. egyet értünk a legtöbb kérdésben (gondolatszabadság korlátozhatatlan, stb.)

másrészt az elfojtás alatt én azt értettem, hogy a társadalom elfojtja az én szólásszabadságomat. Ez szülhet frusztrációt - szül is. Rengeteg embernek van elege odakint abból, hogy úgy érezték évekig, hogy ha felemelték a szavukat a cigányság ellen, akkor ők rögtön rasszisták, és nem szabad beszélniük. Ennek semmi értelme! Ha valaki úgy gondolja, hogy valaki alacsonyabbrendű azáltal, hogy roma, akkor mondja ki nyugodtan! Vitatkozzunk el róla. Ha Neked, nekünk van igazunk, akkor meg fogjuk tudni győzni. Ha nem, akkor rosszul vitatkoztunk. Ha pedig nyilvánosság előtt folyik a vita, akkor pedig érveljünk annyira jól, hogy győzzük meg a hallgatóságot. Ne mondjuk, hogy az embereket úgysem lehet meggyőzni - meg lehet! Én hiszek az ember jóságában, intelligenciájában.

harmadrészt igen, igazad van, nem foglalkoztam azzal, amit Te is írtál, hogy propagálni kell ezt az oldalt - direkt. Ez az írás a szólásszabadság jogi korlátozásáról szólt, nem arról, hogy hogyan tudjuk csökkenteni a rasszizmus mértékét Magyarországon. Egyébként pedig teljesen igazad van ezekben.

negyedrészt pedig a lényeg valahol ott van, amit Te írsz - a holokauszttagadást pl. ne azért büntessük, hogy elkerüljük a hosszú vitákat, párbeszédeket - azokat nem lehet elkerülni. Szóval ne némítsuk el a másik felet.

boszka 2011.01.25. 12:37:31

@Szalai Ervin: ami a hivatkozást illeti: én sem ástam magam nagyon mélyre a dologban, de pl. ha ezt végig nézed, szerintem érdekes felvetések vannak benne, és a hölgy eléggé elismert szaktekintély, jól magyaráz:

thesciencenetwork.org/programs/cognitive-science-200-large-scale-problems-in-neuroscience/patricia-churchland

ami a felelősséget illeti: én már csak személyes tapasztalataim sokasága nyomán is kitartok amellett, h nem választhatja meg az ember, h mit gondol. (nem mintha ez bármit is bizonyítana)

azt hiszem, a maximum, amit el lehet érni, hogy 1) folyamatos jelleggel reflektálsz a saját gondolataidra, 2) önkontrollt gyakorolsz velük kapcsolatban (kommunikáció, cselekvés).
ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy még ez az önkontroll is eléggé korlátozott (lásd: idegrendszert érintő számos betegségek, kondicionálás, stresszhatások, fiziológiai paraméterek, tudatmódosító szerek stb.)

boszka 2011.01.25. 13:02:22

@Szalai Máté: egyetlen aggályom az (és egyébként én is úgy látom, h egyet értünk), hogy úgy veszem észre, h nagyon kevéssé sikerül bármiféle őszinte, nyílt és értelmes párbeszédet megvalósítani.

pl. én még sosem láttam olyat magyar nyelven, hogy x úr kiáll, és naiv őszinteséggel megkérdőjelezi, hogy volt-e H., mire y úr távolságtartó hidegvérrel előveszi az érveit és a tényeit, és elmagyarázza a probléma 1.0-ját x úrnak.

elképzelhető, hogy egy ilyen megközelítés hatékonyabb lenne, mint gazgézának címkézni x urat.
ugyanakkor a gyakorlatban ennek a megvalósítása abba a ténybe ütközik, hogy 1) emberek szeretnek olyanokkal párbeszédet fenntartani, akik megerősítik őket dolgokban, és 2) nehezen változtatják a számukra fontosnak tűnő és valósnak érzett elképzeléseiket, 3) ez feltételezné, hogy megpróbálunk anélkül tárgyalni gyűlöletbeszédről, hogy a felek álláspontjához motivációkat rendelünk ( úgy veszem észre, hogy ez enyhén szólva is kihívást jelent a legtöbb résztvevő számára)
süti beállítások módosítása