„A deviancia olyan magatartás, mely megszegi a közösség vagy társadalom nagy része által elfogadott normákat. Fogalma meglehetősen tág. A deviancia kifejezés a „deviatio” (latin: de=-ról/-ről, via,-ae (f)=út; "az útról való letérés") szóból származik. Minden emberi csoport létezése különféle normákat követel, amelyekhez alkalmazkodhatnak a csoport tagjai. A legtöbb szabály nem is tűnik fel életünk során, mivel teljesen természetes számunkra.”

Mi jut eszedbe arról, hogy deviancia? – kérdeztem a minap barátaimtól. A következő válaszokat kaptam: „Van jó és van rossz útról való letérés…”; „Egy olyan személyiség, aki nem tud társaságba beilleszkedni… egyszerűen elviselhetetlen, kellemetlen.” „A szabályok be nem tartása, kötetlenség.” „Bármi, ami a normálistól eltér.” „Mindenkinek elsőre a szex jut eszébe…a homokosok deviánsak és a leszbik is.”

Egészen érdekes és talán kissé pongyola megfogalmazások, de nem feltétlenül „tudománytalanok”, bizonyára tükrözik is a közgondolkodás egy részét. A mai Hétköznapi Ifjú Titánok című műsorban megpróbáltunk választ keresni arra, hogy a drog- és az alkoholfogyasztás, a szexuális eltévelyedések mikortól számítanak devianciának a szónak abban az értelmében, amelyet mi sem ismerünk talán. Mitől lett közfelháborodás tárgya a meleg-felvonulás az utóbbi években, és erőszakolt prevencióról beszélünk-e akkor, amikor felvilágosító osztályfőnöki órán olyan szépen és érzékletesen mutatják be a különböző drogokat, hogy az embernek egyszerre csak kedve támad kipróbálni?

Hallgassátok, és véleményezzetek!

Rudas Attila

Hétköznapi ifjú titánok - 4. rész: Devianciák, szex, drogok, rock and roll by hunpublius4

Akikkel e kérdéskörben ma vitatkoztunk:

Budai Tímea, Pakó Barbara Anna és Szalai Máté.

„The earth belongs always to the living […] by the law of nature, one generation is to another as one independant nation to another.”

 

(Thomas Jefferson, 1789. szeptember 6.)
 

A fenti idézet jól mutat rá arra, hogy az általam példaértékűnek tartott amerikai alkotmány elfogadását milyen parázs viták kísérhették: Jefferson ebben a James Madisonhoz írt levelében amellett érvelt, hogy az egy évvel korábban ratifikált föderalista alkotmány indokolatlanul megköti a későbbi generációk kezét, és a forradalom szellemiségében az eljövendő korok gyermekeinek is meg kell hagyni a szabad önrendelkezés jogát.

(Ha hirtelen nem jut eszedbe, hogy jön ide Madison, keresd fel facebook oldalunkat – ahol egyébként a Publius név eredetéről is olvashatsz...)

2011-ben Magyarország is nagyon hasonló kérdések hevében pezseg. Kell-e új? Ki írja meg? Mi legyen benne?

Az első két kérdésre viszonylag gyorsan tudok válaszolni.

Talán Sólyom László fogalmazta meg ilyen szépen először, „nincs alkotmányozási kényszer Magyarországon”, és ezzel az állítással teljes mértékben egyet tudok érteni. Nem kell. Ugyanakkor az emberek nagyjából harmada támogatná – és ami jelen írás szempontjából legfontosabb, én is szívesen látnék egy új, szabadságorientáltabb, letisztultabb és igazságosabb alkotmányos rendszert hazánkban.

A rendszerváltás alkotmánya pedig, úgy érzem, meghaladható történelmi kompromisszumokon alapul, így egyáltalán nem ördögtől való, hogy az elmúlt húsz év tanulófázisa után eggyel feljebb lépve demokráciánk új alapkőletételen essen át. Nem azért tehát, mert a mostani tarthatatlanul rossz lenne, egyszerűen csak jobbat érdemlünk, ha egyszer tudunk jobbat. Nem kell új alkotmány, de szeretnék.

Mindannyian a végeredményben vagyunk érdekeltek, úgyhogy én például kevéssé bánnám, ha végül tényleg az előző korszak élcsapatából álló luxusnyugdíjasklub, vagy a FIDESZ-KDNP kormányzat bölcs tagjai szülnék is meg az új alaptörvényt: a lényeg, hogy jó legyen.

Mivel azonban számtalan jel mutat arra, hogy a végeredmény katasztrofálisan aláássa az egyéni szabadság tiszteletét, a sorra kiszivárogtatott részjavaslatok parttalan kritizálása helyett új sorozatot indítunk, melynek célja, hogy egy liberális, európai és nemzeti hagyományokat igazán támogató alkotmánykoncepcióhoz vessünk fel szempontokat. Hogy mire is gondolunk ezalatt, hogy mi a válaszunk a harmadik kérdésre, azt Az új alkotmány c. sorozatban fejtjük ki.
 

Iratkozz fel, ha nem akarsz lemaradni, mert

Liberális alkotmányt írunk.

Nem akartam nagyképűnek tűnni a címben, nem hiszem, hogy Orbán Viktor az én védelmemre szorul, mindenesetre hozzá kívánok szólni az elmúlt egy hét történéseihez. Amikor e sorokat írom, már túl vagyunk két miniszterelnöki beszéden. Mindkettőt nagy érdeklődés, sok találgatás előzte meg, majd törvényszerűen nagy kritikaáradatot kapott balról, középről, de jobbról is. E kritikák között voltak érdekesek, jogosak, de egy jelentős részük teljesen irreleváns, álszent, komolytalan, csakazértis-jellegű volt.

Félreértés ne essék, szerény véleményem szerint Orbán két beszéde, különösen az évértékelő, pocsék volt. „A megújulás újjászületés, a megújulás küzdelem, a megújulás küldetés”? Komolyan? Ez a tételmondat? Ez retorikailag nálam is egy gyenge egyketted. Az évek felsorolása és elnevezése akár érdekes is lehetett volna, de annyira unalmas volt, hogy teljesen elfelejtettem már, melyik évben melyik nemes célt kell kitűznöm magam elé.

Ugyanakkor, ha fölül akarunk emelkedni azon a teljességgel irreális vágyon, hogy magyar politikus beszédétől egy kisebbfajta retorikai orgazmust várunk el, és belehelyezkedünk a célközönség helyzetébe, a helyzet sokkal tisztább lesz. Próbáljuk meg folyamatában látni az eseményeket. Orbán Viktor jó szokásához híven mond egy beszédet a Polgárok Házában, egy héttel később pedig a parlamentben. Mindkét beszéddel kapcsolatban a legfőbb kritika az volt, hogy nem volt benne semmi. Gondoljunk már bele egy picit: azt várjuk el a miniszterelnökünktől, hogy a Millenáris Parkban, Vágási Feri társaságában indítsa el az újjáépítést? Az a beszéd a nagyközönségnek szólt, a célja az volt, hogy átadjon egy értelmezési-érzelmi keretet a következő év politikájának. Erre ez teljesen alkalmas volt, hiszen felállított egy ívet a következő évek intézkedéseinek, deklarálva a magasztos célokat.

Ez után a parlament első napján OV beszédet intézett az országgyűléshez és megnevezte a kormányzás prioritásait: alkotmányozás, oktatás, egészségügy. A beszédet követő vitában Lázár János frakcióvezető kijelentette, hogy március 15-éig részletezik a programot, a konkrét intézkedéseket. Észrevehető tehát egy ív, mely emlékeim szerint az elmúlt években is jellemezte OV beszédeit. Először nagy általánosságban beszél mindenféléről, egyfajta ars poeticát nyújt, majd az azt követő beszédekben szűkít, konkretizál lassan, lépésről-lépésre. A következő hetekben majd kiszivárognak a reformkoncepciók, intézkedések, megindul a törvényhozás, stb.

Nem tudok OV fejébe belelátni, ezért csak megtippelni tudom, hogy miért ezt a módszert, ezt a stratégiát választotta a reform-folyamatok tálalására. Nyilvánvalóan akkor van szükség egy értelmezési keret felállítására, ha az egyes intézkedéseket önmagukban könnyű félreértelmezni. OV nem akarja a társadalomra hagyni, hogy az maga interpretálja a történéseket, ő akarja ezt megtenni helyettünk- ehhez kétség kívül joga van. Valószínűleg azért van erre szükség, mert a keresztényszocialista szólamokhoz szokott választópolgárnak nehéz megmagyarázni, hogy miért fog kevesebb fizetést kapni, vagy miért nem lesz még munkája még egy darabig, ha egyszer már sikerült elüldözni a pokol lovasait, a szociálneoliberálisokat.

Lehet tehát szidni Orbánt, a beszédeit, azok ürességét, a politikáját - de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy igenis volt egy logikája a beszédeknek.  Elképzelhető, hogy ha én lennék Orbán Viktor, én nem ilyen beszédeket mondtam volna, nem így kormányoznék, nem így hívnák a gyerekeimet, de ez már egy teljesen más kérdés, a beszédek nem engem hivatottak meggyőzni. Ha pedig a retorikát szidjuk (teljesen jogosan), akkor kapcsoljuk be egy picit a HírTV beszélgetős műsorait, és látni fogjuk, hogy a fent leírt módszer teljesen működőképes, még azt is mondanám, hogy jó fogás. A szart ugyanis valahogy be kell csomagolni.
 

"Liberty must at all hazards be supported." (John Adams)

Visszatekintve az elmúlt két évtizedre, a Nyugat két új jelenséggel találta szembe magát, melyek alapvetően veszélyeztetik még ma is puszta létezését - pontosabban azokat az alapértékeket, amik lényegét jelentik. Evidensebb fenyegetés a globális terrorizmus, melyre elhamarkodott válaszként országaink előszeretettel mutatnak be áldozatot polgáraik alapvető jogainak tiszteletéből a biztonság illúziójának oltárán. Konzervatív és nacionalista politikai erők profitálnak ebből. A másik jelenség a globális felmelegedés.

Demokratikusan elfogult írás következik.

A legnagyobb kihívás, amit a szabadelvű társadalom koncepciójának ki kell állnia, egyértelműen az ún. ökológiai szemlélet. Úgy érzem, mindazok a jószándékú környezetvédők és mindazok a szocialista entellektüelek vallásos vakságban szenvednek, akik a fenntarthatóság ügyét minden másnál előbbre helyeznék.

Hiába bizonyította minden emberi tapasztalat, hogy a gazdasági tervezés soha nem lehet olyan hatékony, mint a szabad piac; hiába őrzik ország méretű rezervátumok mind a mai napig a kommunista kudarc emlékét, Marx és Lenin új aduászt kapott: lehet, hogy Észak Koreában nyomor van, de „a gazdasági hatékonyság nem minden”. Nem minden, hiszen gyakorlatilag teljes tudományos konszenzus van a globális klímaváltozás mellett, amivel mégiscsak kezdeni kell valamit…

Így lehetséges, hogy a „zöld gazdaság” és „zöld munkahelyteremtés” programjaival pazarolják a gazdasági erőforrásokat és növelik a munkanélküliséget, mert a „jövő generációk” megérdemlik, hogy legyen jövőjük – értsd: egészségesebb levegőt szívva törjék csak a fejüket, hogyan fizessék vissza elődeik adósságait. Csak egészség legyen…

Kevesen hajlandók tudomásul venni, de a tervgazdaság nem csak és kizárólag itt vall kudarcot: bármilyen haszon maximalizálása is legyen a cél (pl. környezeti terhelés minimalizálása), egyaránt képtelenség felügyelni az összes gazdasági szereplő működését. Éppen ezért figyelhető meg, hogy az ökológiai szemlélet képviselői világszerte lapos közhelyek propagálása és kötelezővé tétele mellett kardoskodnak. Zöld- és ökopártjaink racionális érvek helyett fanatizmussal házalnak.

Ökomércével mérve

1. Az egyik legkárosabb ilyen heurisztika a lokális gazdaságból származó termékek előnyben részesítése. Attól eltekintve, hogy például a Magyar Termék Kft által készített alább látható propagandafilm (1.) egyértelműen szűk érdekcsoporthoz köthető és (2.) hihetetlenül ostoba módon próbál hatást gyakorolni, számos hazug állítást fogalmaz meg.

A magyar gazdaságot egyáltalán nem erősíti például, ha drágább termék vásárlására kötelezzük magunkat ahelyett, hogy ezek az önkényesen kiválasztott termelői csoportok piacképes tevékenység űzésére lennének kényszerülve (lásd komparatív előnyök elvét bármiben, vagy ezt a cikket).

Sőt, az sem örökérvényű bölcsesség, hogy a földrajzilag közelebb termelt áru vásárlása környezetkímélőbb lenne, így kár ezen lovagolni mindaddig, amíg nem tudjuk minden termékről, a teljes előállítási-szállítási lánc során mekkora terhelést jelentett bolygónkra. Garantálom, hogy jelenleg ők sem tudják, hitalapú lokalizmus ez.

2. Bármennyire furcsán hangzik, sem gazdaságilag, sem környezetileg nem indokolt a teljes újrahasznosítás. Rengeteg nyersanyagot és károsanyag-kibocsájtást spórolhatunk meg, ha nem esünk túlzásokba.

3. „Megújuló energiaforrás” alatt gyakran olyan környezetszennyező, fejlődési zsákutcákat értenek és támogatnak, mint például a bioetanol (érdemes megnézni a bioetanol.hu-t…). A magyarországi helyzetet és a különböző lobbiérdekek egymásnak feszülését jól illusztrálja, mekkora felzúdulás követte Lázár János azon módosító indítványát, hogy 8 cm-nél vastagabb farönk már ne számítson biomasszának – így ezek tüzelése ne részesüljön állami támogatásban (erről tanulságos összeállítás a múlt heti HVG-ben).

4. Ökológiailag ihletett szervezetek atomenergiához való hozzáállása némiképp képmutatónak tűnik: a széndioxid-kibocsájtás mérséklésének egyik eszköze lehetne az áramtermelés nukleáris irányba (legalább) diverzifikálása, mégis csupán félelemkeltés tapasztalható. Zsigerből utasítanak el új technológiákat (pl. megbízható, uránércnél olcsóbb tóriumot használó erőművek).

5. A kötelező felvásárlási árakra épülő támogatási rendszer egyáltalán nem ösztönzi a technológiai innovációk megjelenését, így az energiatermelés forradalmasítása helyett a jelenlegi fejlettségi szinten való megrekedés várható.

A szabadság ítélete

Mindenki olyan hobbit választ magának, amilyet akar. Ha ez éppen az „ökológiai szemléletű” életmód, hát legyen. Ha valaki még annak fényében is mindenáron helyi termékeket akar vásárolni, hogy a védeni akart közösségre nézve káros dolgot tesz, és éppolyan valószínűséggel szennyezi a környezetét, tegye azt. Ha legszívesebben mindent újrahasznosítana nem számolva azzal, szükség van-e rá, és kiskertjében hány tonna mérgező anyagot szabadít fel, lelke rajta. Ha meg akarja akadályozni, hogy olcsó és környezetbarát energia váljon hozzáférhetővé szűkebb környezetében, nyugodtan tiltakozzon minden atomenergiai beruházás ellen, és pártolja tovább az államilag támogatott erdőtüzelést. Ha szívesebben látna bizonyos gazdasági érdekcsoportokat és vállalkozókat nyeregben, mint versenytárs lobbikat, úgy fohászkodjon bőszen kedvére, és fizesse tovább az adót.

A hülyeség alapvető emberi jog. Ugyanakkor senki nem jogosult arra, hogy kénye-kedvére változtassa meg, és kísérelje meg felülírni a piaci szabályokat – még akkor sem, ha úgy hiszi, ezzel szent háborút vív az egész emberiség fennmaradása érdekében.

Beszélgettünk környezetvédelemről, lokális és globális megoldásokról, kételyekről, visszásságokról, hiányosságokról és ígéretesnek tűnő módszerekről. Politika, civil szervezetek, tudomány, média és egyéni felelősség.

A héten eszmét cserélt: Berta Márton, Kapos Bálint és Szalai Ervin

Hétköznapi ifjú titánok - 3. rész: Környezetvédelem by hunpublius3

(Megjegyzem, valószínűleg előszőr beszéltek Magyarországon élő rádióadásban tóriumos atomerőművekről, úgyhogy újfent innovatívak voltunk.) 

A negyedik adás 2011. február 15-én kedden délelőtt élőben hallgatható a Muzsikusrádió honlapján 10-től 12 óráig.