Nem annak ellenére támogatom a melegházasságot, hogy konzervatív vagyok; azért támogatom a melegházasságot, mert konzervatív vagyok - mondta ki a 2010-es évek egyik legfontosabb mondatát David Cameron brit kormányfő. A tory miniszterelnök koalíciós kormánya elérte, hogy a héten a Királynő is rábólintson arra a törvénytervezetre, amely  2014-től gyakorlatilag legalizálja az azonos neműek házasságát. Cameron az egyenlőség elve mellett a család védelmére hivatkozott, amikor támogatásáról biztosította az ügyet.

Ennek ellenére Magyarországon ezzel az érvvel pont a másik oldalon, a melegházasságot ellenzők körében találkozhatunk: a hagyományok és a család védelmére hivatkozott többek között Orbán Viktor is az Európai Parlamentben. Az egyik legszebb megnyilvánulása ennek a fals argumentációnak a Heti Válaszban jelent meg Michnai Attila tollából. Az újságíró a hagyományokra hivatkozva türelemre inti a meleg közösségeket:

„Tetszik, nem teszik, Európa itteni részének erkölcsi alapvetései a nagyon messzi múltból, egyenesen Mózes kőtábláinak idejéből származnak. (…) Úgy lehet, a köznapi szokások megítélésében az egyházi vélekedés nyomában a világi törvénykezés jócskán lemaradva szokott a kullogni, de azért a folyamat, s ezt talán ti is elismeritek, számotokra kedvező tendenciát mutat. Még élünk jó néhányan, akik emlékszünk azokra az időkre, amikor a homoszexualitás – nevezzék is bárhogyan – még büntetendő volt. Mégis, viszonylag rövid idő alatt jelentős változás állt be napjainkig, ne legyetek hát türelmetlenek, és a – tőletek különböző – másság elfogadásában pedig járjatok elől jó példával.”

Vagyis: mivel a homoszexuális házasság tilalma kétezer éves hagyomány, ezért ne várják már a melegek, hogy csak úgy két pillanat alatt megkapjanak minden jogot, amit a „normális” heteró nemzettársaik élvezhetnek. Egyébként meg fogadjátok már el, hogy mi nem fogadunk el titeket.

Ez az érvrendszer sajnálatos módon katasztrofális, több okból kifolyólag. Egyrészt nem nehéz belátni, hogy attól még, hogy valami több ezer éves hagyomány, nem lesz jó dolog. Persze vannak szép tradícióink, mint a család tisztelete vagy a különböző ünnepi szokások, de azért nem mind ilyen jó buli: gondoljunk a rabszolgaságra, a vérbosszúra vagy mondjuk a háborúra mint vitarendezési mechanizmusra. Ezek mind olyan szokások, amelyek több ezer évig jellemezték a nyugati történelmet, ma már mégsem tartjuk őket olyan jó dolognak. 

Másrészt tetszik, nem tetszik, az LMBTQ-jogok korlátozása jobb esetben diszkrimináció, rossz esetben jogfosztás, amit nem lehet pusztán azzal indokolni, hogy eddig is ez volt, ez után is ez lesz. Persze nem akarok dogmatikus lenni, mert nem minden jogi megkülönböztetés eredendően rossz, ha indokolt és jól alátámasztottnak tekinthető (lásd például a kismamák védelme, az utazási kedvezmények stb.). A homoszexuális párok házasodásának tilalma viszont a hagyományok tiszteletén és egyes emberek és közösségek szubjektív erkölcsiségén kívül nem támasztható alá semmilyen racionális érvvel. Azért ne házasodhassanak a melegek, mert valakiknek az nem tetszik, de már nagyon régóta? Hát igen, ez elég kevés. Persze lehet érvelni úgy is, hogy a családot, vagyis egy férfi, egy nő és gyermekek életközösségét kell védeni, ebbe pedig nem fér bele a homoszexualitás - a baj csak az ezzel a teljesen önkényes definícióval hogy ezzel a nem csak a melegeket, hanem a gyermektelen, akár meddő párokat is kizárjuk vele a család fogalmából, önkéntelenül is degradálva és lekicsinyelve az ilyen életformákat. Pedig az ilyen párkapcsolatoknak ugyanaz az alapja, mint a hagyományos családmodellnek: a szeretet és a bizalom. 

Harmadrészt, amikor Attila türelemre inti a melegeket saját jogaik tekintetében, azt mondja a meleg pároknak, hogy „bocsi, tudom, hogy szeretitek egymást, de legyetek türelemmel, röpke 200 év és házasodhattok.” Gondolom ezt mondták az 1860-as években az amerikai rabszolgáknak is: ne legyetek már türelmetlenek, majd az unokáitokat talán emberszámba fogjuk venni.

Negyedrészt nem értem, hogyan lehet különbséget tenni két pár egymás iránt érzett szeretete között. A konzervatív gondolkodók sokat hivatkoznak a család, mint a társadalom egyik alapkövének védelmére, ami egy nagyon tiszteletre méltó gondolat - az azonban már elfogadhatatlan számomra, ha megmondjuk, hogy csak bizonyos fajta családokat, bizonyos fajta szerelmeket védelmezünk. Ki veszi hozzá a bátorságot, hogy egyes szerelmeket leminősítsen, másokat pedig felértékeljen? Egy kicsit gondolkodjunk el rajta: milyen érzés lenne nekünk, ha valaki azt mondaná, hogy a mi szerelmünk jogi vagy erkölcsi szempontból kevesebbet ér, mint másoké? Van-e bármi, ami nagyobb érték a társadalomban, mint a szeretet?

Összességében tehát a hagyományokra és az erkölcsösségre való hivatkozást nagyon károsnak érzem, amikor a melegházasságokról beszélünk. Az LMBTQ-csoportok házasságért való küzdelme legalább annyira konzervatív, mint liberális ügy; olyan téma, ami igazából mindannyiunk érdeke - a melegek házasodásának lehetőségével nem veszít el senki semmit, de nyerni annál többet nyerünk: több embernek is lehetővé tesszük, hogy átélhessék szerelmükkel azt a katartikus élményt, amire - ha nem is mindannyian, de - igen sokan vágyunk.