Mély sajnálattal szoktam nézni az élő közvetítéseket a diáktüntetésekről, melyek fő rigmusa a "Le a tandíjjal!". Nem titok, hogy nem értek egyet a tandíjat ellenzőkkel, és a tavaly bevezetett változásokat jó iránynak tartom, még ha sok részlet tisztázatlan és rossz is. Ugyanakkor az a kommunikáció, mellyel a kormány a tüntetők ellen akarja fordítani a közvéleményt - függetlenül attól, hogy egyetértünk-e velük-, egyszerűen szánalmas.
Az első jelentősebb megnyilatkozás Orbán videója volt, melyben a kormányfő mondott mindent, ami jól hangozhat. A legfőbb újdonság a keretszámok eltörlése volt, és a mágikus 240 pont belebegtetése, melyről sokan gondolhatták, hogy majd boldog-boldogtalan ingyen bekerül az egyetemre. Természetesen szó sem volt erről, a törvénytervezetből kiderült, hogy csupán megfordítják a dolgot, és a felvételi pontszámok meghatározásával elérhetik ugyanazt, amit eddig a keretszámokkal. Persze itt már sehol sincs említés 240 pontról. Nyilván hülyeség is lenne...
forrás
A következő kommunikációs trükk Balog minisztertől jött, aki szerint a röghözkötésen kívül mindenben meg tudtak állapodni a HÖOK-kal. A tüntetések szervezői által megfogalmazott pontok a köz- és felsőoktatás átfogó reformját, a keretszámok 2011-es szintre való visszaállítását, a forráskivonások leállítását és kompenzálását, a hallgatói szerződések eltörlését, az egyetemi autonómia biztosítását és a hátrányos helyzetű diákok felsőoktatásba való bejutásának lehetővé tételét. Azt hagyjuk, hogy a követelésekkel egyet értünk-e vagy sem, azt nézzük, adott-e rá választ a miniszter, és milyet!
Bármilyen reformnak nevezni egy olyan változtatást, melynek alapjait a miniszterelnök a brüsszeli hazaúton tette le, majd megérkeztekor néhány gondosan kiválogatott fiatallal folytatott beszélgetéssel legitmiált, nem lehet. Ugyan adott három napot arra a minisztériumnak, hogy kidolgozza a változtatásokat, de hogy ez a folyamat inkább hasonlított PR-szakemberek brainstromingjára, mint hatástanulmányokkal alátámasztott, szakmai munkára, az biztosra vehető.
Az egyetemi autonómia visszaállítása is elmaradt, nincs arról szó, hogy a pénzügyi szakértők kiküldését az egyetemekhez visszavonták. A hátrányos helyzetű diákok helyzetéről sem hallottam semmit a minisztertől.
Ugyanakkor amiről mindenki tudott, az az államilag támogatott hallgatói számok 55 ezerre való növelése. Ez nagyon jól hangzott, és tökéletes volt arra, hogy az összes többi követelést eljelentéktelenítse, és megágyazzon azoknak a hangoknak, melyek azt mondják, hogy "Mit akarnak még mindig a diákok? Csak hőbörögnek!". Ugyanakkor ezek a számok a tavalyiak voltak, és nem a követelések között megfogalmazott 2011-esek. Elválaszthatatlanul ide kapcsolódott még a források biztosításának kérdése, mivel szép, hogy növelték az államilag támogatott helyek számát, de ehhez semmilyen plusz anyagi támogatást nem adtak az egyetemeknek. Ahhoz a költségvetésen belül kellett volna átcsoportosítani, amiről szó sem volt. Az akkori állapot szerint tehát az eredetileg tervezett tízezer államilag támogatott hallgatóra jutó összegből kellet volna az egyetemeknek 55 ezret képezni.
Most pedig itt a legújabb változtatás, Giró-Szász András sajtótájékoztatója, mely szerint Balog Zoltán nem kíván élni a pontszámítás adta jogával. A kormány tehát elfogadtatott hétfőn egy törvényt - melyet egyébként az igen kompetens Költségvetési Bizottság nevében nyújtottak be -, csütörtökön pedig már negligálja is. Hozzáteszem, a törvény nem valami kegyről tesz említést, amit a miniszter kedve szerint gyakorolhat, hanem feladatául teszi a ponthatárok megállapítását. Arról már szinte felesleges is megemlékezni, hogy azért kiadtak egy listát, mely tizenhat olyan szakot tartalmaz, amelyeken a továbbiakban teljes egészében megszűnik az állami támogatás
A kommunikációs hógolyó, melyet Orbán Viktor indított el, öt nap alatt lavinává nőtt, és maga alá temette az egész rendszert. A nagy reformtól eljutottunk oda, hogy semmi nem változik, csak még kevesebb szakon lesz lehetőség ingyenesen tanulni.
Sajnálatos, hogy a tüntetések fő motivációja ez esetben is, mint általában a rendszerváltás óta, a saját pénztárcánk védelme, mely nélkülöz minden szempontot a rendszer fenntarthatóságával kapcsolatban. Az erre adott kormányzati reakció pedig, mely nem kíván érdemi választ adni a felvetett problémákra, és csak felületes kommunikációs megoldásokkal kívánja becsapni a közvéleményt, dühítő.
*
Nem a témához kapcsolódik közvetlenül, de el kell mondjam, a rendőrség legutóbbi két hétben tanúsított magatartását kiválónak értékelem, és egyetértek a mandiner cikkével:
"Szerintem ezek a kijelentések meglehetősen igazságtalanok, a rendőrség teljesen korrekt módon járt el: saját korábbi gyakorlatától ugyancsak eltérően a be nem jelentett útvonalon zajló vonulásokat is biztosították, nem nyúltak senkihez sem. Még akkor sem, amikor a tiltakozó diákok közül néhányan birtokba vették a parlament főbejáratának lépcsőit."
Azokat pedig, akik ezt, vagy éppen a kormány kommunikációs trükkjeit nem látják, arra kérném, hogy vegyék le a megfelelő színű szemellenzőt!