Hogy mi a baj az MSZP kiszivárgott stratégiai koncepciójával (Baloldaliság. Remény. Erő.), arról elég sokat lehet írni pro és kontra antifasiszta elvárásoktól kezdve a lekartellezett választási rendszeren át egészen a "másik Magyarország" igencsak megosztó koncepciójáig (Mekkora pozitív vízió már, hogy a "Fidesz-Magyarországgal" szemben legyen árnyékkormány, árnyék Alkotmánybíróság és árnyékszék az árnyék miniszterelnöknek?) - viszont én csak egy apró momentumot emelnék ki.
A szövegben sokat dobálóznak Francios Hollande választási győzelmével, "hétköznapi emberekkel" és "mikropolitikai váltással", ami egyrészt nem jelent mást, mint az egyénekre lefordítható kampányüzenetek megfogalmazásának igényét (Idáig tök jó.), másrészt viszont, ha tovább olvasunk, a legbüdösebb demagógiával egyenlő. Például teljesen korrekt lenne azzal kampányolniuk, hogy az MSZP elkötelezett a jogállamiság megszilárdítása mellett, ami - kedves választópolgár - például azért nagyon jó neked, mert akkor majd nem veszik el a megtakarításaidat, nem kell attól félned, hogy hetente változtatnak adótörvényeket, kiszámíthatóbb lesz a Te és kedves családod élete, és még a hivatalok közötti fölösleges pingpongozástól is megszabadulsz. Jó lesz? Jó lesz.
Ugyanakkor kutatásaik szerint ez járhatatlan út, potenciális szavazóik relatíve leszarják az alkotmányos, emberjogi és jogállami kérdéseket (Mégegyszer: nem mintha lett volna olyan politikus, aki megpróbálta volna ezeket a szintén makroszintű kérdéseket egyénekre lefordítani...), és igazándiból csak a pénztárcájuk érdekli őket: BKV-bérlet, rezsi, gázszámla, ingyenes juttatások, stb. Sőt, kifejezett igényük van arra, hogy az a beképzelt értelmiség és a gazdagok/külföld néha pofán legyen csapva, és a nénikéjüket már, hogy ilyen gazdagok és okosak, ha egyszer igazából nem értem, mi a fene az az államadósság.
Mindezekből milyen következtetéseket vont le a baloldali jövő pártja? Hogy érthetőbben kéne beszélni makrogazdasági kérdésekről? Netalántán, hogy a legnagyobb alázattal el kéne tudni magyarázni a "másik Magyarország" egyik zsákfalujában Kati néninek, mi az a kamatfelár? De nem ám.
A stratégia a következő: "korlátozott területekre vonatkozó,önmagában kevés költségvetési bevételt generáló, de szimbolikusan a baloldaliságot megtestesítő ígéreteket nem csak lehet, hanem érdemes is tenni". Tehát, ha a választó több pénzt akar és szimbolikus lincselést, akkor utóbbit azt kap: lesz 60%-os felső SZJA-kulcs függetlenül attól, hogy bevételt gyakorlatilag nem hoz, cserébe páran majd jól megszívják, akik egyébként még nem is azok a hipergazdag cilinderes arcok, akiket a istenadta potenciális választópolgár úgy irigyel. És nem lesznek megszorítások. És lesz minimálbér-emelés. És rezsistop. És lesz Medgyessy Péter, lesz száznapos program, lesz Május 1-je és hurka-kolbászozás a részeg Szekeres Imrével, ugye?
Vegyük észre, hogy ennél cinikusabb lenézése a "kisembereknek" kevés van. Azért, mert valaki nem járt egyetemre, gimnáziumba, netán nyolc elemibe, attól, mert valaki nem mozog otthonosan bonyolult közgazdasági, alkotmányos, és ki tudja még, milyen fogalmakban, attól még képes lehet megérteni a lényegüket, ha egyszer valaki venné a fáradtságot, és elmagyarázná neki. Nem véletlen, hogy sokan gyanakvóak általában az értelmiséggel és a politikai elittel szemben, ha egyszer a tudástöbbletükkel folyamatosan visszaélve a választópolgárokat mások zsebében turkáló vérszomjas csőcselékként kezelik, akiknek ha nem dobnak koncot, akkor a másik pártra - és ezzel az elit más tagjainak egzisztenciájára - szavaznak. Az MSZP stratégiája ezzel nemhogy szembe menne, hanem a végletekig fokozza, és gátlástalanul kihasználja pontosan azokat a társadalmi egyenlőtlenségeket, amiket baloldali pártként elvileg mérsékelni hivatott.
Hogy is szoktuk mondani? Kéne egy normális konzervatív párt Magyarországon? Hát elvtársak, ez ám a példamutatás!
