Mindig furcsának találom, mikor egy csoport, aki nyíltan zsidózik, cigányozik, a szociális és gazdasági problémákat etnikai átrendeződésre vezeti vissza, beszédjeikben azt hangoztatja, hogy a magyar embernek eleve magasabb életszínvonala van, csak mert magyarnak született, kikéri magának, ha nácikhoz, vagy fasisztákhoz hasonlítják őket.
Hasonlóan különös, mikor a Jobbik képviselője arra hivatkozik, hogy nem látott olyan felmérést, amiben az emberek kijelentik, hogy nem kívánják a rasszizmust és az antiszemitizmust, de azzal dobálózik, hogy pártja az igaz magyar tömegeket képviseli.
Aztán kiderül, hogy a tömeg valójában nagyjából száz fős, míg a párt és a pártot követő mozgalmak és szervezetek retorikája ellen szervezett ellentüntetésen négyszáz ember jelenik meg a helyiek közül.
A hétvégén Veszprémben megrendezésre került Magyar Élet Menete és a Világos Veszprémért Mozgalom szervezésében megtartott ellentüntetés nagy port kavart. A tüntetők és ellentüntetők tábora már az esemény előtt –sok esetben– minősíthetetlen módon bocsátkozott szócsatákba a Világos Veszprémért Mozgalom által meghirdetett esemény facebook oldalán.
Azonban az esemény visszhangja még ennél is szomorúbb képet mutat. A Jobbik szimpatizánsai felháborodva adták elő, hogy az ellentüntetők a „magyar élet” ellen tüntettek. Több jobboldali portálon (többek közt a kurucinfon is) megjelent jobbikos közleményben az ellentüntető demokratákat országvesztő, magyarellenes csőcseléknek állítják be, akik nem csak, hogy korlátozzák a szólásszabadságot, de még csak nem is számítanak magyarnak, hiszen a közleményekből és beszédekből kiderül, hogy csak az a magyar ember, akinél Árpádsávos zászló van.
Azonban az ellentüntetés nem a Jobbik ellen szerveződött, csupán az ellen a retorika ellen, ami sajnos összekapcsolódott a jobboldali párttal. A Jobbik a menet közben előadott beszédeiből sugárzik, hogy nem kívánják az összefogást, politikai ellenfeleiket magyarellenesnek, a nem keresztény felekezetek tagjait (itt leplezve főként a zsidókat) idegennek, a magyar etnikai kisebbségeket pedig legalábbis problémaként állítják be. A demagóg beszédekről süt, hogy fő céljuk egy ellenségkép kialakítása legyen szó a „szemkilövető balliberális összeesküvésről”, mint belső-; vagy a „gyarmatosító EU-IMF hadjáratról”, mint külső ellenség.
A Világos Veszprémért Mozgalom által szervezett ellentüntetés nem kívánta „minden eszközzel megakadályozni” a Jobbik rendezvényét, csupán demonstrálni, hogy vannak emberek, tömegek, akik nem kérnek ebből a –széthúzást magában rejtő– retorikából. A demonstráció végső soron arról szólt, hogy mikor a Jobbik képviselői nagy elánnal beszélnek a magyar emberek érdekeiről és kívánalmairól, valójában a társadalom töredékének véleményét képviselik.
A hétvégén Veszprémben közel négyszer annyi ember vonult ki kora reggel a város határába, hogy nemtetszését fejezze ki a demokrácia- és alkotmányosságellenes beszédekkel szemben. A külsőségeiben igenis félelmet keltő kvázi félkatonai mozgalmak ellen, melyek megjelennek a Jobbik szatellit-szervezetei között.
A szélső-jobboldal, bár azt hangoztatja, hogy a magyar demokratikus rendszer megbukott, –és ha kell, vérrel kell új alkotmányt írni– mégis ha ellentmondásba ütközik, habzó szájjal védené a szólásszabadságot.
Én viszont úgy gondolom, hogy a veszprémi ellentüntetés pont, hogy a szólásszabadság legszebb példája, ahol a tüntetés és ellentüntetés békésen egymás mellett, különösebb atrocitások nélkül zajlik. Nem értek egyet azzal, hogy az ellentüntetés felesleges feszültségkeltés lett volna. Inkább azt látom, hogy a demokraták a konfliktuskerülés helyett megvetették a lábukat az igenis káros, széthúzáshoz vezető szélsőjobboldali retorikával szemben. Azonban ezt a lehető legdemokratikusabb módon tették, hiszen nem próbálták be tiltatni vagy erővel megakadályozni a jobboldali menetet. Ehelyett, egy rövid és eredménytelen párbeszéd után, csendes tömegdemonstrációval fejezték ki nemtetszésüket.
A demokrata tüntetők egy percig sem tagadták Magyarország társadalmi vagy gazdasági problémáit, csupán a Jobbik által kínált megoldásokból nem kérnek. Összefogást szeretnének etnikumok vagy vallási felekezetek kizárása nélkül. A „magyar” jelentsen minden magyar embert.
A kérdés azonban nyitva marad, hiszen a Veszprémben történt események csak azt mutatták meg, hogy a szélsőséges-nemzeti ideológiáknak nagyobb versenytársai akadnak, mint azt a jobboldal képzeli, de az összefogás és a párbeszéd még mindig sehol.
És amíg akár csak az egyik oldal is csípőből elutasítja, nem csak a másik oldal véleményét, de képviselőit is, mint embereket, addig nagyon messze vagyunk a hőn áhított összefogástól.