Kormányunk fejlődik és láthatóan nagyon ráér. Az Alaptörvényben előírt feladatait már mind kiváló színvonalon teljesíti, ideje van önként vállalt, felhatalmazással ugyan nem rendelkező tevékenységekre is. Most már nemcsak a haveri kör cégeinek adminisztratív intézkedésekkel, és tízmilliárdos megbízásokkal történő megsegítésével zajló versenytorzítás tartozik a profilhoz. Újabb mutatvány van: Kartellt szervezünk.
99 Ft/kg ár alatt elvileg nincs dinnye a piacvezető cégeknél, de a piaci logika úgy tűnik, hamar felülírja a minisztériumi megállapodásokat. Igen, ez csak megállapodás, nem kartell. Egyébként is önkéntes a dolog, és akkor az nem is számít annak. Mikor szokott a kartell nem önkéntes lenni? Vicc.
A magyar termelők azt várják a kormánytól, hogy a magyar termelőket védje meg. (Pócs János országgyűlési képviselő, Fidesz). Felmerülne itt azonban még egy kérdés, mi a helyzet a fogyasztókkal? – pár nagyságrenddel többen vannak ugyanis, mint a termelők. A kormány megvédte őket is.
Megvédte őket igen, mégpedig az alacsony, piaci áraktól! A piaci ár általában valami rosszat jelent Magyarországon, például hogy drágul a gáz, vagy az üzemanyag. Pedig a piaci ár esetünkben alacsony árat jelent. Vehetnénk 210 Ft-ért egy háromkilós dinnyét. Kartell után csak két kilósat kapunk érte. Nem kell mindig zabálni! (Virág elvtárs).
Simonka György országgyűléis képviselő (Fidesz), a Magyar Dinnyeszövetség elnöke, felvásárló örül. Ez egy nagyon jó hír. Tavaly még nullszaldós volt a dinnyeágazat, most viszont lesz nyereség. A magyar fogyasztók sarcolásából. Luxusprofit, méghozzá a felvásárlóknak, ha hinni lehet annak, hogy a 70 Ft-os dinnyén 4 Ft, a 100 Ft-os dinnyén 8 Ft a felvásárlói haszon, miközben a termelő 30-35 Ft helyett 35-40 Ft-ot kap. Orbán Vikor szavaival: kik nyerészkednek akkor most a gazdákon?
Ha az import dinnye bejöhetett volna, és 69 Ft/kg áron megvásárolhatnánk, a magyar dinnyére feltételezhető, hogy kevésbé lenne kereslet. Tudnánk viszont róla, hogy magyar, és eldönthetnénk, hogy melyiket választjuk. Én, vásárló dönthetnék róla, hogy fizetek a drágábbért, azért mert az magyar (egyesek szerint ezért finomabb, mások szerint meg nem), vagy veszem az olcsóbbat.
Lássuk be, a gazdáknak és a felvásárlóknak most nagyon megérné fű alatt dinnyét importálni a Vajdaságból, Romániából vagy egyéb helyekről, majd eladni azt, mint magyar árut. Hiszen soha nem fogunk tudni rájönni, hogy honnan is származik a megvásárolt dinnyénk. A kartellen keresztül megvalósított kormányzati nyomásgyakorlás tehát egyértelműen csalásra ösztönöz.
Lehetséges, hogy egy-két rossz év után a gazdák egy része úgy döntene, hogy nem éri meg többé dinnyét termelni, helyette jobb lenne valami mást. Nem látom a nemzethalált, bevallom őszintén. Érdemes megjegyezni, hogy egyetlen dinnyetermelő sem kényszer hatása alatt cselekedett. A dinnye termelése mellett döntött, vállalta a kockázatot, hogy az ár vagy jó lesz, vagy nem, vagy lesz nyereség, vagy nem, és még az időjárás is mindig közbeszólhat. Ez sajnos egy ilyen üzetág. Ha én lakásokat építek, és közben leesnek az ingatlanárak, ezáltal nem jön be a számításom, akkor majd lakáskartellt csinálunk, és lesz minimum négyzetméter ár is?
Az látszik a fentiekből, hogy a magyar dinnye ilyen áron nem versenyképes. Simonka úr azt szeretné, az akció célja is az, hogy a dinnyetermő terület nagysága növekedjen, és ehhez a forrást a fogyasztók kartell általi lenyúlásával teremtsük meg. Növeljük tehát a nem versenyképes termelést. Most komolyan, normálisak vagyunk?
