Szájer lemondott fideszes pártfunkcióiról, nehogy a kormányzó párt a frissen felállított Országos Bírói Hivatal elnökévé választott feleségén keresztül befolyásolhassa az igazságszolgáltatás működését. Elegáns lépés, még ha nem is igazi garancia. Mégis örömteli, hiszen talán ez az első önkorlátozó lépése a kétharmadnak. Annál is inkább lázba hozott bejelentése, mert lehetőséget biztosít arra, hogy kicsit megint belemenjünk a hatalmi ágak szétválasztásának kérdésébe.
Az Index beszámolója szerint ugyanis „Szájer hangsúlyozta, hogy egész eddigi munkája során - úgy is, mint az új alaptörvény szövegező bizottságának elnöke - a demokrácia és a jogállamiság alapvető elvének tekintette a bírói függetlenség és az államhatalmi ágak elválasztásának elvét”. Igen ám, csakhogy Magyarországon a hatalmi ágak szétválasztása a rendszerváltás óta sem több üres frázisnál.
Írtunk már erről, pontosabban Máté írt róla tavaly március 15-én, hogy minden európai parlamentáris rendszer jellemzője a végrehajtó és törvényhozó ágak „laza” szétválasztása: a parlament által közvetetten választott miniszterelnök/elnök mindenhol ugyanannak a parlamentnek felelős, ahol jellemzően stabil többséggel rendelkezik politikai pártja, így gyakorlatilag saját maga ellenőrzi hatalmát.
„Miért kéne ezt megváltoztatni holmi elméleti játszadozás miatt, mikor olyan országokban is ehhez hasonló rendszer működik, mint Németország vagy Nagy-Britannia? Egyszerűen azért, mert […] indokolatlanul sok hatalmat ad a kormánytöbbségnek. Ha egy párt az országgyűlési választásokon kétharmadot szerez, gyakorlatilag képessé válik bármire fékek és egyensúlyok nélkül.” – áll bejegyzésünkben, és azt hiszem, ennek következményeit mára mindannyian saját bőrünkön érezhetjük.
Az itthon oly sokat ostorozott elnöki rendszer igazából az egyetlen olyan politikai berendezkedés, ami eleget tesz a hatalmi ágak szétválasztásának montesquieu-i elvének, a parlamenti demokráciák erre nem képesek. Természetesen ezzel az elemzők többségénél lényegesen durvább kijelentést teszek, ugyanakkor mégis mit ér a hatalmi ágak „gyenge” szétválasztása; mit ér egy gyenge gát a növekvő víznyomás, a korrupció és a zsarnokság ellen? Véleményem szerint nem sokat, és éppen ennek vagyunk a szemtanúi: alkotmányozó többség kezében csak és kizárólag politikusaink becsületében és lelkiismeretében bízhatunk. A hatalomnak való teljes kiszolgáltatottság érzésétől pedig még Szájer József bejelentése sem tud megszabadítani...
Újra és újra leírom, de szerintem kár csodálkoznunk a mostani helyzeten, ha egyszer félvállról vettük a rendszerváltást, és úgy gondoltuk, hogy őszintén saját köztársaság alapítása helyett átvehetjük inkább a német modellt anélkül, hogy igazán tisztában lettünk volna annak előnyeivel és - véleményem szerint súlyosabb - hátrányaival.
