Na eddig tartott, az ország kénytelen volt letenni a fegyvereit, és megadni magát a nagyobb erőknek. Sorolhatnám Matolcsy, Szijjártó és Orbán nyilatkozatait, hogy soha többet IMF, de nem teszem. Ugyanis egyetértek a mostani lépéssel, és a kormány hosszú idő utáni első helyes lépésének tartom. Mondhatnánk, hogy előbújt belőlük az eddig mélyen elveszett államférfi, de véleményem szerint sokkal inkább jól felfogható politikai érdekből, a saját túlélésükért cselekszenek most is. A magyar társadalmat és választópolgárokat, mint gyakorlatilag az összeset, ugyanis nem a különböző nyilatkozatok, az ilyen-olyan félrebeszélés és bullshit érdekli, hanem az, ami a zsebét érinti. Az elszálló árfolyamok, az emelkedő adók, és a csökkenő állami transzferek pedig egyik pillanatról a másikra tüntethetnék el a Fidesz támogatottságát, mint ahogy ezt az utóbbi hónapok tendenciája mutatja is. Gyakorlatilag tehát az utolsó alkalmas pillanatot ragadta meg a kormány, ha egy óriási arcvesztés árán is, de elejét vegye a bukásának, és megtartsa az esélyét az újraválasztására. Amire így minden esélye meglesz.
Ha valóban megkötik a megelőzési hitelkeret megállapodást a Valutaalappal, akkor a már az esetleges tárgyalások délutáni bejelentését követő forint erősödés és országkockázati felár csökkenés tovább folytatódhat, milliárdokat megtakarítva így a költségvetésnek és az állampolgároknak egyaránt. Továbbá így akár elkerülhetjük az ország adósságának szinte már tényként kezelt leértékelését is, ami rendkívül súlyos károkat okozhatott volna. Ugyanis számos befektetési alap policy-jének része, hogy nem befektetési kategóriájú, más néven bóvli besorolású kötvényeket nem vásárolhat. Ez azzal párhuzamosan, hogy a magánynyugdíjpénztárak korábbi megszüntetése miatt már ők sem tudják finanszírozni az adósságot, szinte megoldhatatlan likviditási gondokat jelenthetett volna. A befektetői bizalom esetleges visszatérése ugyanakkor amellett, hogy közvetlenül is milliárdokat takarít meg az országnak, és még akár a tényleges hitelfelvételt sem teszi szükségessé, lehetőséget ad a kormánynak, hogy véghez vigye a korábban tervezett intézkedéseit, amelyek így akár be is teljesíthetik pozitív hatásaikat. Például a devizakitettség csökkentésének örvendetes céljához rossz eszközöket választott a kormány, gondolhatunk itt a végtörlesztésre, amely miközben a gazdagabb rétegeknek kedvezett, a mindennapi gondokkal küzdőknek, akiket legjobban érintett a közvetlenül a végtörlesztés miatt is emelkedő árfolyam, kifejezetten ártott. Amennyiben azonban a devizaárfolyamok tartósan csökkennének a bizalom visszatérése miatt, kevésbé érződnének ezek a negatív hatások.
Korántsem lehet ugyanakkor a kánaán elérkezésére számítani. Ugyanúgy szükség lesz a jövő évi megszorításokra és a közszféra átalakítására. Az olyan egyszeri tételek nélkül, mint a magánnyugdíjpénztárak vagyonának államosításából, a folyó kiadásokra fordított összegek és az ágazati különadók, a költségvetés hiánya 6-7 százalék körül lenne, ami alig jobb a Fidesz által jogosan kritizált 2006-2010-es időszak számainál. Mindez pedig a jövő évre előrejelzett 0-1 százalékos növekedés mellett a meghirdetett célokkal szemben az államadósság növekedését vonná maga után, amely - amiben a kormánynak is igaza van - megfojtja a gazdaságot, és nem ad esélyt a kiútra. Kapunk ugyanakkor egy lehetőséget, hogy komoly megszorítások árán, szenvedve és küzdve, de kitörjünk a sok éve fennálló ördögi körből, beindítsuk a növekedést, csökkentsük az adósságot, és építsünk egy egészségesebb országot. Ez a mi esélyünk, és ez a Fideszé is a túlélésére. Reméljük, ha akár csak önös érdekből is, de nem szúrják el.