A kettes országos egyéni választókerületben vasárnap megtartott időközi választások első fordulójának eredményei nyilvánosságra kerültek. Sok meglepetéssel nem szolgáltak a már megismert adatok, ugyanis nagyjából tudni lehetett, hogy a hazai pálya előnyét élvezve, a Fidesz elsöprő győzelmet fog aratni. Azonban az időközi választásoknak általában megvan az a romantikája, ami a kettős megítélésükből ered. Mégpedig abból, hogy mind a győztes, mind pedig a vesztes fél egyaránt a saját szájíze szerint tudja átadni az adott eredményt: a győztes fél mondhatja (és mondja is), hogy a győzelme az országos támogatottsággal egyenértékű, míg a vesztes – ahogy a politikában már megszokhattuk – állíthatja, hogy az eredmény nem reprezentatív leképeződése az országos választói hangulatnak.

Hogy a két állítás közül melyik a valósághoz közelebb álló, arról csak találgatni lehet. Mindenesetre az első megállapításnak jelen esetben az lehet a buktatója, hogy a Fidesz 1998 óta zsinórban nyerte az említett választókerületben kihirdetett választásokat, így meglepő lenne, ha az országos támogatottsággal bíró párt éppen hazai pályán vesztene. Azonban, ha követjük Láng Zsolt nyilatkozatának logikáját, akkor könnyen mondhatjuk, hogy effektíve a többi induló eredményei is tükrözik saját országos támogatottságukat. Eszerint a Jobbik gyengül, az MSZP mégis visszaveheti a váltópárt szerepét a Jobbiktól (2.ábra), illetve az LMP és az MSZP mégiscsak tud együttműködni, ha a második Orbán-kormány leváltása a tét – persze még mindig csak Láng Zsolt nyilatkozatából kiindulva, mely szerint győzelme jól jelzi a kormánypárt országos támogatottságát.

A Jobbik hétvégén elért eredményein annyira nem kell csodálkoznunk, hiszen sem ő, sem a vele egy lapon említhető egykori MIÉP nem tudott olyan potenciális szavazótábort kiépíteni magának a második választókerületben, hogy képviselőt tudjon bejuttatni a Parlament soraiba. Ennek nyilván száz meg száz oka lehet, de valószínű, hogy nem arról van szó, hogy a Jobbik szavazói csupán erőiket mindenkitől elrejtve nem mentek el az urnákhoz - tartogatva a nagy mennyiségű szavazataikat a második fordulóra -, hanem inkább arról az egyszerű tényről, hogy a Jobbik támogatottsága általában olyan régiókban ölt nagyobb méreteket, ahol az életszínvonal elégedetlenséget szül, ami Budapest II. kerületéről nem mondható el. Az új politikai tömörülés, a JESZ - mely az MDF utódpártjaként aposztrofálható – eredményének alacsonyságából adódóan nem sokat mondhatunk, csupán annyit vehetünk észre, hogy 3,5% -kal elmarad az akkor még létező és a választókerületben induló MDF 2010-es eredményével (link). Ebből következtethetünk arra, hogy a korábbi MDF szavazókat valamiért nem sikerült maradéktalanul megszólítaniuk, hiába a kampányvideó, a fiatalos lendület. 

Az MSZP-s Lévai Katalin, illetve az LMP színeiben induló Karácsony Gergely megállapodása, mely szerint lemondanak saját szavazatukról egymás javára, csak hogy a jelenlegi kormánypártot gyengítsék, sokkal érdekesebb tényező. Hiszen az LMP az MSZP politikájától távol tartja magát és ennek minduntalan hangot is ad. Mégis megkötődött egy ezt cáfoló megállapodás, bár az első forduló eredményei után, mintha Karácsony Gergely visszavonta volna korábban tett ígéretét, ugyanis kettőjük szavazatait összeadva sem tudnák maguk mögé utasítani Láng Zsoltot. Maga a megállapodás könnyen azt az érzetet keltheti a választópolgárokban, hogy az ellenzéki erők képesek félredobni politikai ellentéteiket, hogy a kormánypártot gyengítsék, még akkor is, ha csupán egy OEVK országgyűlési képviseletéről van szó. Ez azonban két irányba visz. Egyrészt, mivel valóban csak egy választókerület képviseletéről szól az szóban forgó időközi választás - azaz egyetlen kormánypárti képviselő mandátumáról -, jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy egyetlen mandátum megszerzésével gyengíthetik-e annyira a kormánypártot, hogy ennek eléréséhez viszonylagos összefogást eszközöljenek. Másrészt bizonytalanná teszi a megállapodás komolyságát, hogy Karácsony Gergely visszavonta ígéretét: nem lép vissza Lévai Katalin javára. Ezzel   Karácsony bizonyítékát adta annak, hogy nem lehet más a politika: egy politikus kijelentését nem lehet komolyan venni – mondhatják az apolitikus felfogás képviselői. 

A szóban forgó választás megkérdőjelezhetetlenül legfontosabb eleme maga a választókerület képviselői mandátumának megszerzése. Igen ám, de jelen esetben nem csak egy mandátumról van szó. Ugyanis az LMP színeiben induló Karácsony már országgyűlési képviselő, azaz rendelkezik mandátummal, tehát ha esetleg megnyeri a választást – bár az első fordulóban elért eredménye nem ad okot ilyen következtetésre –, az ő mandátumát mással kéne helyettesíteni, hiszen két mandátummal nem rendelkezhet. Ehhez tartva magát, meg is nevezte utódját: Hanzély Ákos, világbajnok öttusázó venné át Karácsony listás helyét az Országgyűlésben. 

Azonban a mandátum körül forgó ötletelésnek magával Láng Zsolt mandátumával kapcsolatban is lehetnek érdekes végeredményei. Ugyanis Láng a második kerületben polgármesteri pozícióval rendelkezik, és hallható olyan, a kormánypárt részéről felvetett ötlet, mely szerint polgármesteri és országgyűlési képviselői tisztséggel egy ember nem rendelkezhet egyszerre. Nyilvánvaló, hogy ennek hatályba léptetése nem a ciklus közben történne, hiszen ennek bevezetése számtalan időközi választás kihirdetését vonná maga után, amit nem biztos, hogy fideszes jelöltek nyernének. A tervezet azonban a hónapok során sokat változott: egyre bonyolultabbá és trükkösebbé vált.

(forrás) 

A találgatások tényleg nagyon sokoldalúak és nagyon messze is tudnak vinni, így nehéz kijelenti, hogy egyik feltevés helyesebb és igazabb, mint a másik. Az adatok rendelkezésre állnak, a képlet egyszerű: a Fidesz megnyerte az első fordulót. Azonban pont a sokrétű találgatások miatt nem szabad egyértelműen egyik oldalon sem kijelenteni – különösen a két forduló között -, hogy a győzelem teljes, hiszen a második fordulóval még fordulhat a kocka.