"Nincs is kormány" - mondta nevetve Orbán Viktor 2008 márciusában, a Fidesz megalakulásának huszadik születésnapja alkalmából, és akármennyire pökhendinek is tűnhetett, mindannyian értettük, mire gondol. Az őszödi évek egyértelműen destabilizálták a kormánytöbbséget, elfordították tőlük választóikat, ellehetetlenítették a kormányprogramot. Gyurcsány Ferenc pedig úgy próbált kimászni a csávából, hogy újabb és újabb - sokszor egymásnak totálisan ellentmondó - terveket jelentett be, ami mindenki számára egyértelművé tette, hogy Magyarországon kormányzás nincs, csak sodródás van.
*
A 2010-ben alakult második Orbán-kormány ennek látszólag gyökeres ellentéte: határozott nemzeti-keresztényszocialista kurzus, az intézkedési tervek kérlelhetetlen végigvitele - még akkor is, ha ezek kibogozhatatlan ideológiai "mixtúrán" alapulnak. Erre kiváló példa lehetett volna a kormány dohánypolitikája, ami vegyesen alapult az állam népnevelői, paternalista felfogásán, konzervatív, fiskális szigorúságon és az uniós tervekhez való konvergencia igényén.
Matolcsy György (Nemzetgazdasági Miniszter) be is jelentette a dohánytermékek jövedéki adójának emeléséről szóló háromlépcsős tervét, ami egyszerre közelítette volna egymáshoz a cigaretta és a többi dohánytermék adóját, a magyarországi dohányárakat az európai elváráshoz, és még jól is mutatott volna a választók többsége előtt. Hát nem sikerült...
Nem mintha olyan nagyon rajonganék akár a magyar, akár az uniós dohánypolitikáért... Többletadóztatni egy olyan terméket, amelynek fogyasztása magas egészségügyi kockázattal jár, csak azért lehetséges, mert (1.) nincs egészségügyi öngondoskodás, (2.) a kormányok általában szeretnek további forrásokat kifacsarni mindenhonnan, ahonnan csak a választók többségének morális ítélete lehetővé teszi: fizessenek a bankok, a gazdagok, a multik és persze a büdös bagósok. Gazdaságpolitikai pogromok ezek - gondoljunk bele, hányan támogatják például a dohánytermékek adóemelését, mert ők maguk szeretnének leszokni, és az elviselhetetlenül magas adók, a "jó kormány" segítsége nélkül erre képtelennek érzik magukat! Sehányan.
*
Mindenesetre most nem is olyan fontos, általában helyesek-e a hasonló intézkedések, lehet, hogy kormányunknak van igaza. (Nincs?) Az igazán hatalmas probléma azzal van, hogy képtelenek voltak nem megszavazni (!!!) a terveikkel ellentétes törvénymódosítást. Hiába került olyan javaslat az Alkotmányügyi bizottsághoz, ami a dohányterméki adóemelések ellen szólt - biztos, ami biztos - megszavazták. Az Országgyűlés szintén. Megszavazták, és még azt sem tudják megmondani, kitől származnak a passzusok. Csak remélni lehet, hogy egyikük sem az Úrtól eredezteti őket...
Nem vagyok naiv, tisztában vagyok vele, hogy egy országgyűlési képviselő sokszor hagyatkozik szakértők és párttársai véleményeire. Nincs is ezzel semmi gond, ezért hívjuk őket döntéshozóknak: a lehető legjobb döntést igyekeznek hozni a meglévő információik alapján. Sőt, a törvényalkotásnál bizony lobbisták véleményére is kíváncsiak, kíváncsinak kell lenniük, hiszen a különböző iparágak nem véletlenül foglalkoztatnak embereket csak azért, hogy igyekezzenek meggyőzni képviselőinket arról, hogy az ő érdekük csodálatos módon az ország érdeke is egyben.
És ez így van jól egészen addig, amíg ezekért a döntésekért képviselőink vállalják a felelősségüket, amíg hajlandóak kiállni a nyilvánosság elé, és megindokolni, miért döntöttek úgy, ahogy. Ez a minimum, e nélkül nincs kormányzás, csak egy halom ember, aki az adófizetők pénzén élősködik, és a kedves vezető, az oligarchák és a lobbik ukázait lesve szavaz az Országgyűlésben - amit egyébként nagyon nem erre találtunk ki.
Mivel már hónapokkal ezelőtt írtunk róla (ITT, ITT és ITT), milyen nagyon fontosnak tartjuk, hogy a képviselőink ne bújhassanak a frakciófegyelem szoknyája mögé, íme pár zseniális idézet a dohányüggyel kapcsolatban tiszteletreméltó honatyák szájából. Ködösítés? Tehetetlenség? Ugyan már, ez tiszta felelősségvállalás! Mert igenis van kormány Pest-Budán!
Aki szereti a brit humort, és nem hiszi, hogy a kormányok minden esetben maguk alakítják az eseményeket, és nem pedig azok alakítják őket, az jöjjön el velünk hétfőn filmet nézni! In the Loop!