Egy héttel ezelőtt Gyöngyöspatával kapcsolatban megjelent bejegyzésünkre válaszul érkezett írást közlünk. A téma továbbra is a cigányság helyzete, a szélsőjobboldali szervezetek és a baloldali értelmiség szerepe - ezúttal ahogy Pintér Péter látja.

A MOVE-t 2007-ben újraalakították, ma egy része Véderő néven működik, az  Ébredő Magyarok Egyesülete-t (ÉME) még nem szervezték újra. Bár ilyen egyesületekre nem gondolom, hogy szükségünk lenne, ébredő magyarokra annál inkább. Fel kellene tudnunk ugyanis ébredni ebből a rémálomból, ami valamikor a fenti szervezetek megalakulásakor kezdődött, és máig nem ért véget.

Rasszistázás helyett címmel Szalai Máté barátom írt a héten bejegyzést. Több ponton vitám van az írásában foglaltakkal, amellett, hogy a mondanivaló meghatározó részével egyetértek. A legfontosabb kérdés: mi a baj a Jobbikkal és szatellit szervezeteivel? A válasz nagyon egyszerű, a baj az, hogy politikájuk alapvetéseiben hazug. Azt üzeni, azt hazudja ugyanis, hogy a társadalmi problémák etnikai gyökerűek. Ettől rasszista ez a szervezet, így a magam részéről a vitát, eszmecserét ugyan elképzelhetőnek, de tulajdonképpen feleslegesnek tartom. Mi sem bizonyítja jobban ennek értelmetlenségét, mint ahogy Dúró Dóra országgyűlési képviselő Vágó Gáborral (LMP) közös interjújában kifejtette, „a Holokauszt nem elsősorban a magyarságot, hanem inkább a zsidóságot érintette”. Valahol itt kezdődnek ugyanis a problémák: a Jobbik kirekesztő politikájával. Hányadsorban érintette a magyarságot, hogy 600.000 tagját megölték? Nem elsősorban a magyarságot érintette, hogy számos határon túli magyar város és falu a magyar ajkú zsidóság meggyilkolása miatt vált nyelvileg sem magyarrá? Milyen alapon rekesztenek ki ők bárkit is a magyarságból?

A Jobbik szerint a probléma „a cigányok” miatt van. Tévedés. A probléma egyének, esetleg családok miatt van, ha van. A helyiek vélelmezik, hogy például a lopásokkal olyanok vádolhatók, akik a cigánysághoz tartoznak, vagy őket oda tartozónak vélnek. A probléma tehát ott van, hogy vannak olyanok, akikkel nehéz az együttélés. Meggyőződésem, hogy minden faluban vannak olyan cigánynak tartott családok - sok helyen a meghatározó többség ilyen - akik a falu/város közösségébe integráltan élnek. A konfliktus tehát nem a cigányok és a nem cigányok között húzódik, hanem a cigány és nem cigány egyik oldal, valamint a cigány és nem cigány másik oldal között. A Jobbik hatalmas hazugsága éppen az, hogy ezt a konfliktust etnikai kérdéssé alakítja át.

Azt gondolhatnánk, hogy a múlt század történelme, mint a magyar zsidóság tragédiája, a magyarországi németek kitelepítése, a csehszlovákiai magyarok (és németek) kollektív bűnösségének meghirdetése, majd a társadalmi csoportok, mint az arisztokraták, papok, értelmiségiek, kulákok meghurcolása megtanítottak bennünket arra, hogy a vallási, nemzetiségi, társadalmi alapú vagy bármilyen ellenségképzés, és az ezzel gerjesztett gyűlölet értelmetlen és elfogadhatatlan. A valóság sajnos nem ez. Tragikus, hogy az emberek egy része nyitott a szélsőséges megoldásokra. Tudniuk kellene, hogy a kirekesztés útja csak áldozatokhoz vezet, és közben mindannyian csak vesztesek lehetünk – persze különböző mértékben: a társadalmi csoportok egymás ellen fordításában csak az ezt propagálók érdekeltek.

Minden demokrata feladata – így a mi feladatunk is az, hogy mindezt elmondjuk, hogy a fentiekre felhívjuk a figyelmet. A liberális értelmiség általában eddig el is jut, és rasszizmust kiált. Úgy vélem, ez önmagában nem hiba. (Meg kell jegyeznem, hogy ellenérzést vált ki bennem is, amikor a rasszizmus-ellenes megmozdulásokon az első sorokban csápolnak hiteltelen baloldali politikusok.)

Súlyos hibát követünk viszont el akkor, ha itt megállunk, és a problémákról nem beszélünk, nem kínálunk alternatívát. El kell nekünk is mondanunk, hogy mit tartanánk az adott közösségek számára megoldásának, ha a már említett, és hangsúlyosan nem a Jobbik által hivatkozott törésvonal mentén konfliktus keletkezik: megoldás csak együttműködéssel képzelhető el. Ahogy az korábban is természetes volt egy falu, vagy városrész életében, az elesetteken segíttetek a náluk tehetősebbek, és ennek hagyománya máig nem veszett el teljesen. Bár a gondoskodó, jóléti állam leszoktatott minket erről, rá kell ébredjünk, hogy csak egymásra számíthatunk. A Fidesz-kormány szociálpolitikáját látva különös gyorsasággal kell, hogy ezt felismerjük. A közbiztonság mindannyiunk számára fontos ügy, az utcán sétáló rendőr a probléma lényegét, az együttműködés hiányát – ahol ez felmerül - nem oldja meg. A baj ugyanis véleményem szerint az, hogy a gyerekek már az óvodába sem járnak együtt, és nem is ismerik egymást. Iskolák, egyházak, civil szervezetek, mint sportklubok, falu-, városszépítő, hagyományőrző egyesületek, közösségi terek (tornaterem, internetszoba, játszóház), táncház, zenekar, közös kirándulások és nyaralások lehetnek például azok a formák, amelyek össze tudnak kovácsolni egy közösséget, ahogy tették eddig is. Mindannyiunk elemi érdeke, hogy ezeket az intézményeket és szervezeteket minél többen érezzék a magukénak. Ez a többség és a közösségek vezetőinek a felelőssége elsősorban. Ez jelenthet megoldást, nem a cigányozás és a kirekesztés.

Hány évet is aludtunk át? Ébresztő magyarok!

Pintér Péter