Ami ma Gyöngyöspatán történik, az (igen, Budáról nézve is) hátborzongató. És nem csak azért, mert a közbiztonság szörnyű; nem csak azért, mert félkatonai szerveknek kell betartaniuk a rendet; hanem azért, mert egyszerűen nem lehet rá jó válaszokat adni.
Nézzük meg, mi történt pontosan! A Barikád TV kapott egy fülest, hogy Gyöngyöspatán cigányterror, cigánybűnözés, cigányszörnyűségek vannak, utána kéne járni. Ha jól csináljuk gyerekek, négy év múlva ezt a falut is a Jobbik fogja vezetni. Így is történt, a lelkes stáb lement forgatni.
És a kép, amit kaptak, borzasztó volt. A többségi társadalom, ahogy az falun lenni szokott, az átlagosnál is jobban elöregedett, kiszolgáltatott. A falu lakói könnyes szemmel nyilatkoztak a Barikádnak, hogy félnek a cigányoktól, mert betörések vannak, fenyegetések, a cigány gyerekek beszólogatnak a templomba igyekező nyugdíjasoknak. A polgármester tisztában van a problémával, de korlátozott erőforrásokkal, mozgástérrel rendelkezik – nincs pénze.
Szóval a Jobbik vezérkara és a polgárőrökké vedlett Magyar Gárda lejött a faluba járőrözni, rendet tenni. A közbiztonság pedig hirtelen elkezdett javulni. A betörések elmúltak, az idős nénik már nyugodtabban járnak templomba. A gárdisták (ezt ne felejtsük el) nem öltek, nem alkalmaztak fizikai erőszakot, amennyire mi tudjuk. Ezt feltételezni bizonyosság nélkül teljesen alaptalan.
Mi volt a válasza a budapesti liberális, baloldali értelmiségnek? Gyűlnek, leutaznak Gyöngyöspatára, és a szélsőjobboldal ellen tüntetnek, és követelik az államtól, hogy biztosítsa a cigány honfitársaink biztonságát. Lerasszistáznak mindenkit, aki mást mond.
A lakosság szemszögéből mit láthatunk? Az állam, a polgármester teljesen cselekvésképtelen, a Jobbik nem. A Magyar Gárda polgárőrsége biztonságot hozott nekik.
Úgy gondolom, hogy senki, de senki nem hibáztatható azért, mert biztonságra vágyik. Lehet, hogy a ex-gárdisták tevékenysége sért sok jogelvet (az állam erőszak-monopóliumát elsősorban), amelyek Köztársaságunk alapjait képezik, de őket ez (joggal) nem érdekli. Számomra is a családom, a szeretteim védelme, biztonsága az első – ezt kár lenne tagadni. Többek között ez tesz emberré.
Megoldás az, amit baloldali-liberális barátaink egy része tesz? Egyáltalán nem. Csak tovább szítja az indulatokat, és gyakorlatilag teljesen figyelmen kívül hagyja a realitásokat, nevezetesen azt, hogy itt tényleg borzasztó volt a közbiztonság. Képzeljük már bele magunkat annak a helyinek szemébe, akit már többször megloptak! Ő csak annyit lát, hogy ez a Vona gyerek rendbe tette a falut, a budapestiek pedig lerasszistázzák őt azért, mert ezzel az állapottal ki vannak békülve. Elvárható-e tőle, hogy foglalkozzon bármi mással, mint a saját biztonságával? Nem. Aki erre a kérdésre igennel felel, az szerintem végtelenül őszintétlen.
Félreértés ne essék, a Jobbik megoldását sem tartom jónak, de erre kár lenne szót pazarolni. A Jobbik és a különböző hozzá kapcsolható erőszakszervek nem hozhatnak jó állapotokat, hiszen amit ők csinálnak, az állam feladata, más szereplő egyszerűen nem csinálhatja, mert akkor a Köztársaságunk alapjai dőlnek össze. Ha nekik szabad rendet tartani, akkor nekem is. Akkor mindenkinek szabad, akkor cigánygárda is lehet, ezt hívják önbíráskodásnak, igen. Ez csak káoszhoz, anarchiához vezet.
Annak ellenére, hogy a Köztársaságunk szempontjából rossz, amit a Jobbik csinál, annak ellenére teljesen érthető, hogy a lakosság inkább ezt választja. Ezt a teljesen ösztönös, emberi vágyat egyszerűen lerasszistázni teljesen rossz taktika.
Amit kérdeznünk kell: hol az állam? Hol a fenében van Pintér Sándor? Hol a fenében volt Antall, Boros, Horn, Orbán, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai? És hol van most a szolidaritás, kedves baloldali értelmiség? Hol van a rendőrség? Hol van a biztonságunk? Mert itt nincs.
Miközben mi átaludtuk az elmúlt húsz évet, a civilizált élet lehetősége megszűnt létezni Gyöngyöspatán, és még ki tudja, hány faluban és városban. Ideje lenne visszahozni azt civilizált, jogállami eszközökkel - és nem csak felvonulni, rasszistázni. Ötleteljünk, írjunk, gondolkodjunk együtt, Vona Gábortól Szanyi Tiborig, Bayer Zsolttól Tamás Gáspár Miklósig, hogy mit, hogyan kéne csinálni, hogy emberi választ adjunk a problémára.