Talán a szavazati jog kérdése az, amire igazából talán kár is bejegyzést vesztegetni, hiszen elvárható lenne, hogy a XXI. században mindenki számára morális posztulátum legyen, hogy nemétől, vallásától, világnézetétől, keresetétől, végzettségétől, stb. függetlenül mindenkinek joga van a szavazatához. Még Magyarországon is.

Ezt a jogát senki sem idegenítheti el, senki sem adhatja el másnak, és senkiét sem veheti el. Ezen jog gyakorlását kivételes esetekben felfüggeszthetik a közösségi szabályoknak megfelelően: bizonyos életkor betöltéséig vagy esetleg bűncselekmény elkövetése miatt.

Éppen ezért teljesen abszurd és alapvetően demokráciaellenes minden olyan felvetés, ami többlet szavazati jogot ad (1.) bárkinek, ráadásul (2.) mások helyett, mások felügyeletéért. Akármennyire is szépnek hathat a gondolat, hogy „ahány gyerek, annyi szavazat”, mégis honnan a csudából vesszük a bátorságot arra, hogy feltételezzük, politikai kérdésekben szülő és gyermek érdekei, véleménye törvényszerűen egybevágnak? Tudom, hogy vannak szülők, akik fanatikusan hisznek ebben, nekik csak annyit tudok mondani, szégyelljék magukat, és kezdjék emberszámba venni saját gyermekeiket.

Hasonlóképpen megy szembe a köztársasági eszmével az a tendencia, ha határainkon túl élők tömegesen kapnak és rendelkeznek magyar állampolgársággal. Ezzel sajnos nem sokat lehet kezdeni, a kocka el van vetve. Mindazok a politikusok, akik nacionalista hergeléssel akarták népszerűségüket növelni, és mindazok a határon túliak, akik romantikus felbuzdulásból egy tőlük kilométerekre lévő államalakulathoz nyilvánították ki csatlakozási szándékukat, úgy gondolom, súlyos hibát követtek el.

Először is nem az állampolgárság tesz valakit magyarrá. Ez döntés és szív kérdése: senki nem lett történelmünk során kevésbé magyar, mert egy más államalakulathoz tartozott. Sem Kossuth, sem Széchenyi, sem Deák, sem senki.

Továbbá minden jel arra utal, hogy előbb-utóbb egy súlyos dilemmával állítanak szembe bennünket: miért is ne lehetne szavazati joga minden határon túlinak? Hisz a politikai nemzet tagjaivá váltak nemrég…

Éppen ezért fontos a szavazati jogot magyarországi lakóhelyhez kötni, az ugyanis mégsem járja, hogy olyanok szóljanak bele közügyeinkbe, akik nem is igazán érintettek azokban. Akármennyire is szeretjük őket.

A harmadik szempont, amit a szavazati joggal kapcsolatban mindenképpen fel kell vetnünk, az a nagykorúság és a tankötelezettség kérdése. Oktatáspolitikai, szociális és gazdasági vonatkozásoktól eltekintve az nem fordulhat elő, hogy a tankötelezettség lejártával állampolgáraink ne kapjanak automatikusan szavazati jogot - legyen ez 18, 17, legújabb felvetés szerint 15 vagy akár 4 éves kor.

Olyan meg se forduljon a fejünkben, hogy valakit teljes mértékben alkalmasnak nyilvánítunk arra, hogy adót fizessen jövedelme után, de azért inkább mégse szólhasson bele, hogyan költsék azt el. Pláne felejtsük el, hogy két egyező korú állampolgár közül csak az rendelkezzen szavazati joggal, aki dolgozik, és az, aki még oktatásban vesz részt, pedig ne. A szavazati jog ugyebár nem köthető az adózott jövedelem nagyságához, szegény és gazdag szava ugyanannyit ér. Egyet.

(Egyébként a CIA World Factbookja szerint pontosan ez fordul elő Boszniában, Horvátországban és Szlovéniában…)

Mindezek után álljon itt jelenlegi alkotmányunk egyik leghaladóbb szellemiségű passzusa:

70. § (3) A Magyar Köztársaságban minden menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert nagykorú személyt megillet az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán - amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik - választó legyen, valamint a helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.