Végre megtörtént amire oly sokan már annyira vártak, elmondta Bajnai Gordon a beszédét. Sok meglepetés nem érhetett bennünket, összefogást hirdetett, kijelölve saját magát annak vezetőjeként, hiszen az Orbán kormánynak mennie kell, és erre ez az egyetlen lehetőség. Ahhoz képest, hogy valószínűleg életében először beszélt ekkora tömeg előtt, kisebb-nagyobb megremegésekkel elég jól megoldotta a feladatát, bepozicionálva magát a nemzet megmentőjeként és az eljövendő új rezsim megalapozójaként. A legjobb védekezés a támadás alapon pár vele szemben megfogalmazott eddigi kritikára is kitért, így szerinte az elmúltnyolcévnek is van felelőssége, és bár nem akart ő politikus lenni, a haza most mégis ezt követeli tőle. Ha ezek rendben voltak, mi is akkor a probléma?

Véleményem szerint az, hogy semmi mást nem csinált, mint felvette Orbán Viktor szerepét, csak az ellenkező oldalról. Sorolta a jelenlegi kormány hibáit – amelyek kétségkívül szép számmal vannak – de azon kívül, hogy szinte minden társadalmi csoportnak megígérte, hogy jobb lesz, nem árulta el, hogy miként is valósítaná meg mindezt. Nem tért ki arra sem, hogy mitől is lenne más a jelenlegi kormányzása, mint a 2009-es volt. Nem beszélt elég részletesen arról sem, hogy miként is lesz itt rezsimváltás, miközben aktívan számít a mostani és korábbi parlamenti pártok részvételére is. Annyit tett, hogy felvázolt egy békés országot, ahol mindenki szereti egymást, szolidáris egymás iránt, a politikusok jófejek és nem lopnak, és mindenki az ország gyarapodásáért dolgozik, ami így meg is fog történni. Sokszor hallottuk már ezt sokaktól, valahogy mégsem ebbe az irányba haladtak a dolgok az utóbbi 22 évben, legfőképp pedig Bajnai előző kormányzati szerepvállalásának idején sem.

A fő problémát mégsem ezek a tényezők jelentik, hiszen van még másfél éve arra az Együtt 2014 mozgalomnak, hogy választ adjon ezekre a kérdésekre, felvázoljon egy társadalmi víziót, és bemutassa részletes programját.

A baj véleményem szerint maga az összefogás és a mozgalom. Céljai és a közös értékei ugyanis Bajnai, Juhász és Kónya szerint is deklaráltan csak annyiból állnak, hogy leváltsa az Orbán kormányt és valamilyen fajta köztársasági revíziót hozzon el számunkra. Egyrészt ez nekem kevés, másrészt elegem van abból is, hogy már megint valami ellen kell szavaznom. Minden választás előtt ugyanaz az a szitu újra és újra. Zárjunk össze, fogjunk össze, mert különben visszatér/hatalmon marad az Orbán, a kommunisták vagy a népnyúzó hazaáruló imperialisták. Elegem van abból, hogy mindig valaki ellen kell szavaznom, és nem valamiért. Nem egy vízióra, nem egy jól összerakott koherens pártprogramra, hanem az összefogásra, hiszen ha nem ezt teszem, akkor elárulom az ügyet, és igazából az ellenséggel vagyok.

Szerintem tehát – bár a választási törvény kétségtelenül ezt sugallja – nem összefogásra van szükség, hanem önálló és kidolgozott programokra, amelyek nem annyiból állnak, hogy Orbántakarodj és demokrácia, hanem a társadalom pluralitását leképezve megjelentetik a különböző társadalom- és gazdaságpolitikai gondolatokat és megoldásokat. Széthúzásra van tehát szükség, többszereplős politikai versenyre, megalapozott és átgondolt programokra, amelyre jó szívvel szavazhat az is, aki nem fekete-fehéren gondolkodik és nem a mindennapi politikai játszmák határozzák meg a véleményét. Ez jelent megoldást Magyarország problémáira, és nem az össznépi kommuna. Azt már megpróbáltuk párszor.