Az Orbán-kormányt sok esetben lehet bírálni. Néha hülyeségeket, néha durván antidemokratikus lépéseket tesznek, amelyekkel lebontják Köztársaságunk építőköveit. Egy ilyen helyzetben vannak értelmes ellenzékiek, akik rávilágítanak a kormány hibáira, és logikusan, hathatósan érvelnek ellenük. Emellett vannak az átlag-ellenzékiek, akiknek valahol a pártközpontban megmondták, hogy naponta sárral és takonnyal dobáljuk a miniszterelnököt, tök mindegy, hogy miért. És vannak, akik mélyenszántó idiotizmusuktól vezérelve elképesztően nagy baromságokkal járatják le önmagukat, ezáltal elveszik a talán jogos kritikájuk komolyan-vehetőségét, magas labdát adva a Fidesz-kormánynak.
Nem olyan rég az MSZP-s Korózs Lajos került be ebbe a kategóriába, most azonban egy szép reményű természetvédőnek, Jávor Benedeknek sikerült egyetlen rövid mondattal csatlakoznia ehhez a csoporthoz.
Orbán az éves nagykövet-értekezleten tartott a minap beszédet. Egy ilyen, finoman fogalmazva is vitatható minőségű beszédet némi retorikai érzékkel és egy cseppnyi logikával nagyon könnyen szét lehet cincálni a nélkül, hogy megerőltetnénk magunkat.
Az előadás szerint Magyarország a válságkezelésben „remekül teljesített”, amelynek minden létező gazdasági statisztika ellent mond: Magyarország már hivatalosan is recesszióban van, az infláció magas, a munkanélküliség nem akar igazán csökkenni. Ezután a kormányfő arról is beszélt, hogy ugyan rengeteg vitánk volt Brüsszellel, ám ezek „a nagy ügyeknél tervezett, előre látott és végiggondolt konfliktusok” voltak, „ezért is nyertük meg őket”. Nem tudom, Orbán mit ért győzelem és vereség alatt, de ami itt az elmúlt két évben zajlott, az biztosan nem nevezhető diadalnak. Az elméleti kérdések kedvelői számára is tartogatott meglepetést a kormányfő: új szakkifejezéseket vezetett be az államadósság szintjével kapcsolatban. 90% fölött található a „reménytelen kategória”; 70 és 90% között a „veszélyzóna”, és 50% körül már biztonságban lehetünk. Egy ilyen felosztás erősen leegyszerűsítő, és a reménytelen kategóriába helyezi az Egyesült Államokat, Japánt, a két mondattal ezelőtt dicsért Németországot pedig a veszélyzónába helyezi.
De ez mind nem volt elég Jávor Benedeknek. Az LMP frakcióvezetőjét a gazdaság és a külpolitika hidegen hagyja: ő Orbán Viktor rosszul sikerült mondatát (jó eredményt „csak fegyelmezett katonákkal lehet elérni") boncolgatván kijelentette: a miniszterelnök a valóságtól elrugaszkodva félkatonai egypártrendszer kialakítására törekszik.
Bravo.
Ekkora baromságot még talán Debreceni József sem mondana. Nem tudom, hogy Jávornál mi történt: vagy nem hallott még a hasonlatokról, vagy nem tudja, mit jelent a félkatonai egypártrendszer. Előbbi esetben, mielőtt kilépett volna a mikrofonok elé, valakinek fülébe kellett volna súgnia: Te, Benedek, Orbán nem akar ténylegesen katonákat alkalmazni. Nyilván úgy értette, hogy a nagyköveteknek maradéktalanul teljesíteniük kell a külügyminisztérium elvárásait, és kizárólag a kormány álláspontját kell képviselniük. Ebben nincs semmi különleges, sőt: elcseszett egy nagyköveti gárda (Nem Benedek, nem katonai hadi alakulatra gondolok.) lenne ez, ha kibeszélnék a saját kormányukat. Lehet, hogy erre voltak példák, és ez ellen akart felszólalni Orbán, teljesen jogosan.
Ha ezt a kérdést tisztáztuk, akkor jöhet a félkatonai egypártrendszer kifejezés. Remélem érezzük, hogy ennek a kijelentésnek súlya van. Ez már nem egyszerű demagógozás, még csak nem is Horthyzás, ez annál sokkal több. Ezzel Jávor gyakorlatilag Mugabéval tette egyenlővé Orbánt. Legközelebb már népírtónak, háborús bűnösnek, vagy (Korózs nyomába lépve) simán nácinak is hívhatjuk a Fidesz vezetőjét.
Ez a baj ezzel az egész ellenzékkel: ritka pillanatoktól eltekintve nem tudnak semmi értelmeset, semmi újat mondani, a kormány helyett csak önmagukat járatják le. Ilyen mondatokat bármelyik politikai erő szóvivőjétől hallhattunk volna. Az LMP öndefiníció alapján különb, más, új a régi pártokhoz képest, de Jávor szavai ismét bebizonyították: nem terem új a nap alatt.
