A mai állam gépezetét egyre jobban áthatja a manuális irányításra való törekvés. Több, a múltban bevezetett szabályozás és a nemrég felröppent új adónemek, mind-mind ebbe az irányba mutatnak.

2013-tól a kormány megadóztatná a sárga csekket, a pénzügyi tranzakciókat, a telefonálást, az SMS/MMS szolgáltatásokat, és még a futóversenyt is. Ezek az új adónemek, ha mellétesszük a kormány más terveit és intézkedéseit, (mint például az öt kulcsos áfáról szóló elképzeléseket vagy az egyetemi keretszámok új szabályzását) veszélyes irányba fordítják a magyar politikát, hiszen már önmagukban is problémásak.

A tranzakciós adó valószínűleg megakasztja majd a pénzmozgást, illetve (mivel a készpénz használatot jutalmazza a rendszer) a feketegazdaság felé mozdítja a piacot, így káros hatással lehet a nemzeti gazdaságra. Nem is beszélve arról, hogy a nagyobb cégek már most tartanak a megnövekedett költségektől, hiszen a nagyobb mértékű pénzmozgás miatt őket sújtja legjobban a rendszer.

A távközlésre kivetett adóból a kormány 52 milliárd forint bevételre számít, ám valószínűnek tartom, hogy a végeredmény kevesebb lesz, hiszen a percenkénti +2 forint miatt - az így is magas percdíjak mellett - jelentősen csökkenhet a telekommunikáció mértéke, ami pedig  könnyen a civil szféra rovására mehet, visszavetve az ország fejlődését.

Ezekhez az adónemekhez kapcsolódó központi problémát fokozza, hogy fel-felröppennek a hírek arról, hogy a nyugdíjasokat, illetve alacsony jövedelemmel bíró polgárokat valamilyen féle védelem alá kéne venni az új adók alól.

A legnagyobb aggodalomra nem is a látszólag ad-hoc adók adnak okot. Ezek mögött ugyanis egyértelműen látszik a logika. A kormány kétségbeesetten próbálja tartani a hiánycélt, és ehhez onnan von el, ahonnan tud, ahonnan még lehet.

Azonban a központi probléma a magyar kormánygépezet manuális váltója. A kézi irányítás érezhető a rendszeren. A parlamenti kétharmad hajtotta motor pedig – fékek nélkül – rendkívül veszélyes. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy azok, akik a kormánynál ülnek, mindenképpen manuális irányításra akarnak támaszkodni. Ezt mutatja az új adórendszer is. Az öt kulcsos áfáról szóló elképzelések, a speciálisan, bizonyos szektorokra kivetett adók mind-mind erre utalnak. De ezt a problémát példázzák az új egyetemi keretszámok is, melyekkel a kormány a neki kívánatos irányba szeretné terelni az embereket, félretéve minden rajta kívül álló érdeket és véleményt.

A helyzeten pedig csak ront az a tendencia, hogy például az elfuserált, kézi irányítású adórendszert még több manuális „utána-igazítással” akarják megoldani, és adómentességet vagy csökkentett adóterhet adni bizonyos rétegeknek. (Zárójelben, persze ezzel az eszement rendszerrel szemben – szerintük – a kétkulcsos adó az már bonyolult és a sátántól való)

De mi a gond a manuális váltóval? Nem csak, hogy kapitalizmus és szabadpiac ellenes, de a kézi irányítás, kapkodáshoz és ad-hoc megoldásokhoz vezet, ahol valaki mindenképpen sérül majd. A rendszer nem elég, hogy rugalmatlan, de a kapitalizmus ellenes, központosított, disztributív szemlélet az állami szférát a civil szféra rovására növeli majd. Ez pedig az állampolgárok érdekeinek sérüléséhez vezet. Egy szűk csoport elképzelései károsak lehetnek az egész országra nézve és a fulladozó civil szektor nem tud majd megoldást nyújtani a szabad tér nélkül, melyben működhet.