Csődöt mondott a matolcsyzmus, gigászi pénzekre lenne szükség (ezt szakértelemtől, pártállástól, hangulattól függően 100 és 1200 milliárd közöttire becsülik) – baj van. Olyannyira, hogy még az amúgy igencsak egykulcsos szja és szektorsemleges adózás párti blogunkon is kisebb vita alakult ki a többkulcsos adó visszavezettetésének szükségességéről.
Figyelem! A parázs vita részletei kizárólag 18 éven felülieknek ITT és ITT.
Az egykulcsos adóból a magam részéről nem engedek, úgyhogy lázasan kutakodtam, amíg meg nem találtam a megoldást: privatizálnunk kell! Ha jobban belegondolunk, itt csücsülünk egy 500 milliárdos MOL paketten, és számos ínycsiklandozó állami tulajdonú nagyvállalaton. Vannak köztük pénznyelők és pénzgejzírek egyaránt.
MÁV, Szerencsejáték Zrt, Magyar Posta, Magyar Villamos Művek? Simán értékesíthetőek lennének! Ha még emlékeztek rá, a Gyurcsány-korszakban lett is volna valami nagyon fura terv arra, hogy mindenkinek kedvezményes részvényvásárlási jogot biztosítanának (Igen, ez volt az Új Tulajdonosi Program…), csak aztán kiderült, hogy a kutya se fog rájuk szavazni, meg hülyeség is volt az egész.
De én nem is erről beszélek. Semmi kedvezményes részvény, semmi osztogatás: egyszerűen vezessék tőzsdére őket, adják el, ha van vevő, és kész. Persze „ez nem olyan egyszerű”, idő kell hozzá, meg jöhetnek még a kifogások. Mindenesetre amíg az állami mamutok eladhatóságát le nem pecsételik az összes felügyeleti szervnél, hivatalnál, főosztályvezetőnél és bélabátyámnál, addig is van egy 500 gurigás MOL-unk (persze ez csak a friss szerzemény...), amit akár már holnap felrakhatnánk a vaterára. Áttelelésre talán elég.
Így még értelme is lenne a Fellegi Tamás vezette Nemzeti Államosítási Minisztériumnak (sic!), mivel abban tényleg van egy-két evőkanál kurucos bajuszpödrés, hogy mi azért is eszközvásárláson keresztül finanszírozzuk IMF hitelből az államháztartás puszta túlélését, ha elvileg erre nem nagyon volt mód. Európaiak tengerében született lázadók vagyunk, na.
Szerintem itt a probléma megoldva, a részletek kidolgozását felelősségteljesen rá is bíznám a kormányra. Azt hiszem, nem is lennék igazi neoliberális, ha nem privatizációban látnám a hirtelen keletkezett hiány megoldását, úgyhogy most rettenetesen büszke vagyok magamra. Hogy miért? Komolyan senkiben nem merült fel, hogy, ha a költségvetés szarban van, ahelyett, hogy mások pénzét nyúlná le adóemelés formájában, talán gazdálkodhatna abból is, amije van? Adja el a családi ezüstöt, vegyen kisebb autót, költözzön kisebb ingatlanba vagy járjon BKV-val, ahogy azt sok ezren zokszó nélkül, becsületesen teszik ebben az országban. Mi se járunk rabolni, barátocskám.
Ja, és még valami! Az állam rossz gazda, egy kis magántulajdonnal a rendszerben hosszútávon is jobban járnánk mindannyian. De akinek kétségei vannak, az próbáljon meg a postán bankkártyával csekket befizetni egy hatórás vonatút után. Sok szerencsét hozzá.
