Ezen a blogon viszonylag kevés szó esik az ellenzék nagy pártjáról, a nyolc évig regnáló Magyar Szocialista Pártról – összesen egy-két írásban jelent meg a párt neve, akkor is inkább Gyurcsány miatt. Liberálisként pedig szeretünk kritizálni mindenkit, aki él és mozog, de az MSZP valamiért kimaradt.

 

Ma ennek vége. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mert mit csinál manapság az MSZP? Pártszavazást tartanak, ahol komoly, hosszú távú stratégiai kérdésekben is döntenek. Ilyen kérdés lehet az például, hogy (idézem) a párt „megújhodása során egyesítse-e a Fidesz-ellenes erőket, vagy inkább kívülről fogja-e őket össze”?

 

Hát nagyon jó kérdés: őszinte, reális és teljesen stílusos. Félő, hogy a pártvezetés azonban kihagy más, legalább ennyire fontos és valószínű kérdéseket, mint például:

 

• Az MSZP csak 2014-ben nyerjen, vagy erőszakoljon ki egy előrehozott választást?

 

Komolyra fordítva a szót: ezek sosem fognak megtörténni. Az MSZP halott, bármennyire is küzd ellene, bármennyire is próbálkozik, erőlködik. Amíg az MSZP egyet jelent Gyurcsánnyal, kiöregedett káderekkel, fiatal, de meglepően tehetségtelen politikusokkal, addig az MSZP-nek semmi esélye komolyan vehető társasággá válnia. Be kell látni: se Szanyi kapitány, se Mesterházy nem vonzza a fiatalokat (sőt, igazából senkit). Fiatalok nélkül viszont az átlagéletkor egyre emelkedik, egyedül a nyugdíjasokra támaszkodni pedig nem lehet hosszútávon. 

 

Itt be is fejezhetném az írást, de van még egy nagyon fontos dolog, amiért az MSZP bukásra van ítélve: ez pedig a párt ideológiája. 

 

Tegyük föl egy pillanatra, hogy a szocialistáknak van egy ideológiájuk, amihez tartják magukat, amihez képest politizálnak. Ha létezik ilyen, az manapság kimerül a szociális demagógiában és Orbán baloldalról való előzésében. Pontosan ez az az irány, ami a tönk szélére jutatta az országot:  populista baloldali gazdaságpolitika, ami fél hozzányúlni fajsúlyos kérdésekhez, mert akkor az szükségképpen valakinek az érdekeit sérti. Ez az a pipogyaság, ami ma feltornászta az államadósságot és életre hívta még anno a tizenharmadik havi nyugdíj csodáját, nem mellesleg a tizennegyedik havi ígéretét. Gratulálok.

 

Félreértés ne essék, MSZP kormányzat alatt (mint ahogy az elmúlt egy évben is) történtek jó dolgok, születtek jó döntések. A szocialisták próbálkoztak Bokros-csomaggal, majd Gyurcsány alatt számos bátornak mondható reformmal, ám ennek már semmi köze a mai MSZP-hez. Gyurcsány Ferenc reformpolitikája Őszöddel kezdődött, mélyen megalkuvó volt, rossz alapokon nyugodott, nem volt tisztességesen bejelentve, és egy választási hazudozás előzte meg. Erre nem lehet építeni gazdaságpolitikát. 

 

A szomorú az, hogy a mai napig Gyurcsány Ferenc az MSZP legnagyobb formátumú politikusa – Mesterházy, Lendvai, Szekeres, Kiss, ők nem vezéregyéniségek. Lehet szidni az ex-kormányfőt, de kvalitásait nehéz elvitatni. Amikor felröppent a hír, hogy Ferenc talán új pártot alapít, az összes mszpés vezető kikelt ellene. Ahogy egyes elemzők megjegyezték: kiderült, hogy a középvezetők a párthoz lojálisak. Hát persze. Egyszerűen érzik, hogy ha Gyurcsány kilép az MSZP-ből, akkor nem marad más az MSZP-ből, csak egy posztkádárista mocsár. 

 

Az egész párt, mint ahogy a Fidesz is, a múltba való. Egyikük sem modern párt, mindketten leragadtak az olcsó állampárti populizmusnál. Erre pedig a XXI. századi Magyarországnak nincs szüksége.