Ahogy telnek-múlnak a napok Egyiptomban, úgy egyre érdekesebb kérdés, hogy Obama elnök és a Nyugat hogyan reagálnak a tahrir téri eseményekre: támogassuk-e a tüntetőket, a megmozdulásokat, vagy sem?  Sokan azon a véleményen vannak, hogy nagyon szép és jó, hogy a Nyugatnak ki kell állnia saját, demokratikus értékei mellett, de ennél a helyzet némileg komplikáltabb: ki tudja ugyanis megmondani ma, hogy nem fullad-e káoszba az ország, ha Mubarak távozik, esetleg nem kerül-e a hatalom az iszlamisták kezébe, akik elképesztő horderejű atomdzsihádot zúdítanak Európára és a civilizált nemzetekre?

 

Nem lehet tehát elköteleződni, amíg nem tisztázódik a helyzet. Ha ugyanis Obama harcosan kiáll a demokratikus ellenzék mellett, de valamilyen fordulat okán Mubarak megszilárdítja a hatalmát, az végzetes következményekkel járhat az egyiptomi-amerikai kapcsolatokra – és fordítva. Ezért mindenképpen indokolt Obama és a Nyugat óvatossága: nyilatkozataikban nagyon finoman fogalmaznak, elítélik az erőszakot, illetőleg a politikai (és gazdasági) reformok fontosságáról értekeznek. 

 

Az még csak egy dolog, hogy a nyilatkozatoknak igen nagy a bullshit-tartalma; ilyen a diplomácia. Van egy sokkal nagyobb probléma is a Nyugat reakcióival: az óvatosság nem jelenti azt, hogy töketlennek kell lennünk. Ennek a politikának a következménye az lesz, hogy bárki is szerzi meg a hatalmat, a legjobb esetben is felemás érzelmeket fog táplálni a Nyugat iránt. A népnyelv erre szokta azt mondani, hogy két szék között a földre ülünk. 

 

Mi, Európa és Amerika népei és kormányai a mellünket döngetjük a szabadság zászlaját lobogtatva, miközben pökhendien és erőszakosan építünk idegen népek fölött demokráciát. Ez nem Bush-ellenes kirohanás, egyszerűen ezzel próbálkoztunk hosszú évtizedekig, évszázadokig. Aztán, amikor összedőltek a dolgok, leléptünk. Most eljött az a várva várt pillanat, hogy egy ország népe önmagától, külső nyomás nélkül kéri a szabadságot, a diktátor pedig (Brzezinski mester szerint is) valószínűleg bukásra van ítélve. A Nyugat pedig mit csinál? Elítéli az erőszakot és fontosnak tartaná a politikai reformokat. 

 

Félreértés ne essék: én is büszke nyugati vagyok, aki liberális demokrácia zászlaját lengeti, és legszívesebben mindenhol kötelezővé tenné az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Nem mondom, hogy be kell avatkoznunk Egyiptomban, nem mondom, hogy atombombát kéne dobnunk Mubarak hétvégi palotájára. Egyszerűen csak azt mondom, hogy ne csodálkozzunk, hogy utálnak minket.