(forrás)
A karácsonyi HVG-ben olvasható Gáti Júlia egyébként nagyon érdekes cikke az évtizedek alatt felhalmozott betegdokumentációk digitalizálásának állásáról. Szó esik benne okokról, nehézségekről, a jól megszokott forráshiányról, mégis beszédesebb, ami kimarad belőle: a lehetőség, a miért és a nagybetűs jövő, tehát pontosan az, amivel mi, választópolgárok sem szoktunk foglalkozni.
Megérkezett a Uber Magyarországra is, és a reakciókat elnézve mind az online sajtó, mind a kommentelők kitörő lelkesedéssel fogadták. Érdemes megnézni azonban, hogy a klassz mobilos applikáció és az olcsóság mögött mi rejlik.
A sharing economy (pontosabban collaborative consumption) néhány éve robbant be a világ köztudatába, és olyan új típusú szolgáltatásokat foglal magában, melyek peer-to-peer alapon közvetlenül a felhasználókat kötik össze és teszik lehetővé a közöttük a tulajdon kölcsönös felhasználását, árubabocsátását. Ilyen oldal a Uber is, vagy például az Airbnb.com, melyen a szobánkat vagy lakásunkat adhatjuk ki néhány napra turistáknak, vagy éppen mi magunk bérelhetünk a nyaralásunkra hotel helyett. Ezek a cégek egy olyan jogszabályi térbe léptek be, ahol a törvényeket olyanak írják, akik még internetet sem használnak. Nem volt senki felkészülve az új típusú szolgáltatások megjelenésére, ami nem azt jelentette, hogy egyáltalán ne vonatkozott volna rájuk használható módon jogszabály, hanem hogy azok eredeti célja nem pontosan ilyen típusú tevékenységekre irányult. Az is problémát okozott, hogy a sharing economy vállalatai maguk nem adnak ki szobát, nem vállalnak személyszállítást, csak összekötik a kínálatot és a keresletet, majd felteszik a kezüket, hogy ők semmilyen törvényt nem szegnek meg. Pedig valaki megteszi, mert mind a személyszállításra, mind a vendéglátásra komoly szabályok vonatkoznak.
Továbbá a hatóságok és a szolgáltatást hagyományos módon nyújtók sem arról híresek, hogy követik a modern technika fejlődését. Németországban először betiltotta a bíróság a Uber használatát, de azt néhány hónap múlva feloldotta, mert a Taxi Deutschland a jogszabályellenes tevékenység kezdetéhez képest túl későn nyújtott be keresetet.
De a felhasználók nem csak a jogszabályokat kerülik ki, adót sem fizetnek. Tulajdonképpen a Uber előnye az adóelkerülésből és a személyszállításra vonatkozó szabályok figyelmen kívül hagyásából ered, így a hagyományos taxi szolgáltatókkal szembeni árelőnyének nagyrésze is ebből fakad. Nem véletlen, hogy júliusban, mikor több ezer taxis tüntetett Európa nagyvárosaiban, az indulatok középpontjában nem a technológia, hanem a tisztességtelen verseny állt.
A problémát a sharing economy vállalatai is érzik. Az Airbnb például több várossal megegyezett, és Portlandben vagy San Franciscoban a cég maga szedi be a szobák és lakások után a helyi hotelekre is érvényes adót, majd fizeti meg a felhasználók helyett. Nem is tudnának mit tenni, mert pont az alkalmazásuk teszi hihetetlenül könnyűvé a helyi hatóságok dolgát, amivel könnyen listázni tudják a taxikat vagy szállásokat, majd ellenőrizni és megbüntetni őket. Brüsszelben például a fuvaronkénti 10.000 eurós büntetéssel próbálnak mindenkit elriasztani attól, hogy Uberen keresztül személyszállítást vállaljon.
Bár Magyarországra még csak most értek el ezek a szolgáltatások, nemzetközi példákon már látszik, hogy melyek azok a best practicek a szabályozás kapcsán, melyek követendőek lehetnek, mert a lehető leghatékonyabb és ésszerűbb megoldás irányába mutatnak. Ebben élenjáró San Francisco, mely a startupok fellegvára, és nem engedheti meg magának, hogy teljesen tönkretegye őket. A jó hír, hogy az Airbnb esetében a megoldás az átlag, tisztességes felhasználó esetében teljesen összhangba hozható az oldal eredeti céljával: regisztráció és az adó megfizetése mellett lehetővé teszi a tulajdonos által lakott ingatlan helységeinek kiadását.
Ugyanakkor a Uber esetében megvalósult szabályozás esetében már nem beszélhetünk jelentős változásról. Ugyanolyan feltételeknek kell megfelelniük, mint a taxisoknak: ki kell váltaniuk ugyanazt az engedélyt, vizsgázniuk kell, és a bűnügyi előéletüket is ellenőrizik, ezeken felül pedig a cégeknek biztosítást kell kötniük. Pozitívumként a cég alkalmazása ugyan megelőzi, hogy az utast átverjék, és megkönnyíti a fizetést is, de jelentős áresést egyenlő feltételek mellett nem tudna produkálni.
Arról lehet vitatkozni, hogy vajon érdemes-e ennyi követelményhez kötni a személyszállítást, vagy hogy jó-e a meghatározott ár, melytől senki nem tud eltérni, és esetleg ugyanolyan minőségű szolgáltatást olcsóbban nyújtani. Hozzáteszem, a Uber is fix árral dolgozik, a taxisok ebben ott sem tudnak versenyezni. Felmerül továbbá a szabályozás kérdésével kapcsolatban, hogy a Uber értékeléseken alapuló modellje, mellyel sofőr és utas a fuvar után kölcsönösen értékeli egymást, vajon nem hatékonyabb-e, mint néhány írásban rögzített kritérium kipipálása.
Ugyanakkor bármit is gondolunk a szabályozásról, nem hozhatjuk olyan helyzetbe az azok által kötött taxisokat, hogy azzal a Uberrel versenyezzenek, mely több fronton is tisztességtelen versenyelőnyt élvez. Ha változtatni szükséges a személyszállítókra vonatkozó szabályokon, vagy érdemes nyitottabbá tenni a piacot, akkor először azt kell megtenni. Addig pedig lelkesedésből, az újdonság iránti vágyból nem lehet a Ubernek erkölcsi felhatalmazást adni, hogy tisztességtelen módon versenyezhessen. A jelen helyzetben ugyanis a Uber szolgáltatása nem több, mint egy csinos és innovatív alkalmazás, mely nem a kapitalizmus győzelmét hozza el, hanem az adóelkerülést és a tisztességtelen versenyt.
Az elmúlt hét tematikáját sokunk számára az internetadó uralta. Blöff volt-e a bejelentés? Komolyan gondolta ezt bárki is? Az információszabadság korlátozásáról, elterelésről, egy szerencsétlen és átgondolatlan lépésről, vagy valami teljesen másról van szó? Mi lesz az ingyenpornóval? – ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatták a magyar társadalmat, aztán szombaton az ellenzék ledobta az atombombát.
Szabó Tímea, az Együtt-PM (vagy csak PM?) politikusa bejelentette, hogy határozati javaslatot nyújt be az országgyűlésnek, amely – a nem létező finn példa alapján – kötelezné a kormányt az internethez alanyi jogon való ingyenes hozzáférés biztosítására minden háztartásba.
(Forrás)
Navracsicsot elfektették a bizottságában, azaz megkapta a maga kokiját a Fidesz. Nyilvánvaló üzenet ez, persze eközben nem lehet megfeledkezni arról, hogy nem ő az első a 3(!) eddigi magyar biztosjelöltből, aki így járt. De ezt tegyük gyorsan félre, hiszen most már az EU is mellettünk áll, újra nyilvánvalóvá vált, hogy mi a véleménye a magyar kormányról és az orbáni intézkedésekről. Lehet menni a tv-be és lehet írni a kiváló vélemény cikkeket, hogy méltó ellenfele van a rezsimnek, és hogy valaki végre erőt mutat a magyar kurucnak.
A valóság azonban messzebb sem állhatna a hasonló típusú megnyilvánsulásoktól. Valójában nem történt semmi más, mint újabb muníciót kapott az orbáni kommunikáció, vagyis a kormányzásnak az a része, mely a vállán hordozza az egész elmúlt négy évet. Persze lehet morális perspektíva alapján megvetni, de hatékonyságához nem férhet kétség, még ha rendszeresen meg is nevetteti az arra fogékonyakat.
És ha leszoptunk már minden jó faszit, Mátyás király levelet ír,
Kinyalattunk velük minden jó puncit, összegyűri, kidobja,
És ha minden lánynak orgazmusa van, visszahozza, kisimítja,
Mi bátran szopjuk a faszt a faszt a faszt! hét kést döfnek a hátadba,
pókok másznak a nyakadba,
csurog a vér, csurog a vér, huss!
- gólyatábori ének
- gyermekdal
*
Felfoghatatlan minden olyan eset, mikor az ember szexuális erőszakról hall, legyen annak elszenvedője nő vagy férfi. Viszont mivel a leggyakrabban nők az áldozatok, ezek az ügyek legalább rávilágítják a figyelmet a társadalmon belül a nemek között meglévő, gyakran elkent vagy ki nem mondott különbségekre. Ugyanakkor az elmúlt időszakban Magyarországon nagyobb figyelmet kapott két eset félre viszi az erről szóló diskurzust.