Megtörténhetne-e az ma Budapesten, ami tegnapelőtt Prágában? – egyszerű a válasz, nem.

Szép bizonyítását láthatjuk most a Cseh Köztársaságban annak a tételnek, miszerint a hatalmi ágak szétválasztása kívánatos, a független intézmények függetlenségének garantálása pedig kifizetődő.

Röviden összefoglalva az eseményeket, csütörtökön a Legfelsőbb Ügyészség parancsára, az olmützi főügyészség felügyelete mellett a rendőrség különleges alakulatai őrizetbe vették a Miniszterelnöki Hivatal vezetőjét, a cseh miniszterelnök jobbkezét (a kabinetfőnök asszonyt), a katonai hírszerzés volt és jelenlegi vezetőjét, valamint két befolyásos kormánypárti politikust. Egyelőre nem ismert, hogy a prágai városházán történt nyomozás és egy kereskedelmi bankban végrehajtott széffoglalások, valamint két közbeszerzésekhez is köthető vállalkozó letartóztatása közvetlenül kapcsolódik-e az ügyhöz.

(kép forrása: korkep.sk)

Egy aprósággal szeretném kiegészíteni Gábor katasztrófavédelmi kisokosát - empirikus adatokra (!!!) támaszkodva hívnám fel a figyelmet arra, hogy az összefogás, a terepen pózerkedés és a folyamatos hozzáértés után legalább annyira fontos politikai ellenlábasaink bemószerolása is.

Miközben már négy halálos áldozata volt a törökországi zavargásoknak, az arab tavasz után a demokratikus forradalmakra kiéhezett nyugati sajtó rögtön „török tavaszt” emlegetve rávetette magát az eseményekre: sok újság átvette egyes tüntetők nyelvezetét, Erdogan miniszterelnököt iszlamista autoriter vezetőnek, az utcai eseményeket pedig demokratikus jogokat követelő tüntetéseknek nevezve.

(Forrás)

Attól, hogy az ország szenved, te még jól is kijöhetsz a dologból – ez a mondat jellemezheti a pártok kommunikációs stratégáinak tanácsait, amikor meghallják a híreket egy közelgő katasztrófahelyzetről.  Most pedig az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb dunai árvize közeleg, így szeretnénk segíteni a pártok Habony Árpádainak és Szigetvári Viktorainak azzal, hogy az utóbbi évek mintái alapján összegyűjtjük azokat a lépéseket, amelyeket érdemes megtennie egy politikusnak, hogy jobb színben tetszeleghessen a választók előtt. Tehát Viktor, Ferenc, Gordon és a többiek, figyelem: Nem hagyunk titeket bajban, segítünk!

Bár a GDP első negyedéves 0,7%-os növekedését sokan káprázatosnak, a Matolcsy-féle gazdaságpolitika igazolásának és egészséges szerkezetűnek tartják, messze vagyunk attól, hogy egy valóban, hosszú távon és fenntartható módon gyarapodó országban érezhessük magunkat. A véleményem szerint nem túl rózsás helyzetünk abból ered, hogy a gazdaság potenciális kibocsátásának növekedési üteme 0% körül mozog. Ez az alacsony érték pedig alapvetően három olyan tényezőre vezethető vissza, amelyek bár az utóbbi évtizedben szinte végig jelen voltak, csak az utóbbi években váltak mindenki számára láthatóvá, elsősorban a külső feltételek megváltozása, másodsorban a kormányváltást követő gazdaságpolitikai fordulat hatására.