Mi történik akkor, ha két szövetségben indulni készülő párt közül egyik sem tudja elfogadtatni saját miniszterelnök-jelöltjét partnerével? Hát keresnek egy harmadikat! Ingyenes politikai stratégiai know-how háromezer karakterben.

A szivárogtatásokból(?) és a fehér füst követhetetlenül hosszú ideje tartó hiányából nyugodtan megállapíthatjuk, hogy sem az E14-PM, sem pedig az MSZP nem képes olyan értelmes politikai erőfölényt felmutatni, ami Bajnai Gordon vagy Mesterházy Attila közös miniszterelnök-jelöltté koronázásához vezetne.

A dolog igazi problematikáját pedig nem az időhiány és a jóval kormánypárti érték alatt megrekedt népszerűség adja, sőt még csak nem is a pártvezérek igencsak kétséges megválaszthatósága (dörzsölt ifjúkáder VS szende menedzser reloaded), hanem az, hogy látszólag fel sem merül, esetleg lehetne kompromisszumos harmadik jelöltet állítani.

Hogy miért kéne felmerülnie? Gondoljunk csak bele! Adott két párt, akik nem bírnak egymással. Ha véletlenül mégis egyikük felé kezdene billenni az erőegyensúly, a másik még mindig kiállhat a nyilvánosság elé azzal, hogy "okos vagyok, engedek, találjunk kompromisszumos jelöltet". Mit tehet ilyenkor a másik fél? Ha tudja, lesöpörheti a javaslatot, de ezzel könnyen szavazatokat veszít, csökkenti a szövetséges együttműködési hajlandóságát, vagy hirtelen és lépéshátrányból elkezdhet gondolkodni, kit is látna szívesen a nagy székben, ha nem magát a pártvezért.

Bárki is dobja le a két fél közül ilyen helyzetben a "kompromisszumos harmadik jelölt"-bombát, onnantól lényegében csak előre lehet menekülni: mindkét félnek engednie kell saját ábrándjaiból, különben könnyen ellehetetlenül az együttműködés. Együttműködés nélkül pedig a jelenlegi választási rendszerben teljesen kizárt a kormányzati pozíció, a korszakváltás, a tenderek, a holdudvar feltőkésítése, és minden, amiért indulni érdemes, ugyebár.

Szóval ilyenkor kell egy harmadik jelölt, mert ahogy át tudná az egyik fél nyomni a sajátját, a másik - ha egy csöpp esze van - úgyis felveti a lehetőségét: ez a pártvezérek miniszterelnök-jelöltségének kölcsönös megsemmisítéséről szóló vadiúj doktrínám.

Annál inkább nem kéne ennyit feszülni Attilával és Gordonnal, mert az MSZP-nek már úgyis bőven van rutinja külsős miniszterelnökökben, az E14-PM pedig frissen alakult pártszövetségként igazából örülhet, ha bármiféle ráhatása van Orbán kihívójának kiválasztására és egy későbbi kormányprogram kialakítására. Most ezért nem rám kell haragudni, nem én csináltam a gyakorlatilag Bajnai Gordon miniszterelnök-jelöltségéért síkra szálló "választói mozgalomból" egy sima hétköznapi pártot; és nem én bizonyítottam évtizedeken keresztül, hogy az MSZP képtelen legmagasabb tisztségek betöltésére is alkalmas embereket kitermelni magából. Ez van.

Persze azt hozzá kell tenni, hogy sosem könnyű miniszterelnök-jelöltet találni, aki (1.) képes lenne ellátni a feladatot, (2.) valóban el is vállalná és (3.) akár meg is választanák, továbbá a hátralévő idő is rettenetesen kevés. Ugyanakkor az szerintem alap, hogy B-tervként mindkét fél lázasan keresi a maga "kompromisszumos" jelöltjét, vagy ami még jobb, már most ledobja a KHJ-bombát, végig kontroll alatt tartja az új keresési szakaszt, és nem lesz kérdés, ki a gazda a megújult baloldalon.