Kedves olvasó, na! Érezte már úgy, hogy az élet igazságtalan? Hogy Ön fantasztikus ember, egy igazi kincs, mégsem kapja meg mindazt, amit megérdemelne? Rendesen megfizetik a munkahelyén, ahol a főnöke minden reggel rózsavízzel mosdatja lábait? Mi az hogy nem?!
*
Sajnos könnyen előfordulhat, hogy néha csalódnunk kell a világban. Ilyenkor esetleg beletörődünk, elfogadjuk mások csodálatának érthetetlen hiányát, netán szolgalelkűen megpróbálunk tenni azért, hogy kivívjuk elismerésüket, de kedves olvasó: ennek most vége!
Ugye Ön is mindvégig sejtette, hogy NEKÜNK JÁR például az a 4418 millió euró, amit a befizetéseink fölött kaptunk 2011-ben a német, brit, francia, olasz, holland, belga, osztrák, dán, svéd és finn adófizetők kontójára?! Orbán Viktor azzal sem lepte meg, hogy gyakorlatilag ugyanazt a pénzt kapjuk vissza, amit már egyszer befizettünk, ugye?
Még szép, hogy a többszörösét - hát nem érdemeljük meg? Nem jár-e ugyanúgy nekünk is valamiféle kezelési költség mint a bankoknak? Nem jár-e a támogatás amellett, hogy kiélvezhetjük a közös piac minden előnyét, a fokozódó európai jogharmonizációt, az akadálytalan utazást és a történelmünkben példátlanul stabil békét?
Ugyan már kedves olvasó, na! Ne szerénykedjen!
Azt értse már meg egyszer és mindenkorra, hogy az Univerzum hálás lehet Önnek, amiért él, és nem kell tennie semmit, hogy megkapja, amit csak akar. Ne hagyja, hogy mások elvitassák a jogát mindarra, ami Önnek jár, és nyugodtan emelje fel a hangját, ha ezt az elvitathatatlan, természetjogból fakadó szuverenitását csorbítani merészelnék.
Szeretne egy szép házat és gépjárműcsodákat? Krőzusi fizetésemelést és páratlan szeretőket? Szolgálókat és vagy három szelet csokitortát? Hát csapjon az asztalra, és ne feledje: Önnek. Ez. Jár. A miniszterelnök szerint is, fideszesek szerint is és a macska rúgja meg, szerintem is.
