Megtörténhetne-e az ma Budapesten, ami tegnapelőtt Prágában? – egyszerű a válasz, nem.
Szép bizonyítását láthatjuk most a Cseh Köztársaságban annak a tételnek, miszerint a hatalmi ágak szétválasztása kívánatos, a független intézmények függetlenségének garantálása pedig kifizetődő.
Röviden összefoglalva az eseményeket, csütörtökön a Legfelsőbb Ügyészség parancsára, az olmützi főügyészség felügyelete mellett a rendőrség különleges alakulatai őrizetbe vették a Miniszterelnöki Hivatal vezetőjét, a cseh miniszterelnök jobbkezét (a kabinetfőnök asszonyt), a katonai hírszerzés volt és jelenlegi vezetőjét, valamint két befolyásos kormánypárti politikust. Egyelőre nem ismert, hogy a prágai városházán történt nyomozás és egy kereskedelmi bankban végrehajtott széffoglalások, valamint két közbeszerzésekhez is köthető vállalkozó letartóztatása közvetlenül kapcsolódik-e az ügyhöz.
A gyanú szerinte a miniszterelnök kabinetfőnöke a katonai hírszerzéssel kívánta megfigyeltetni a miniszterelnök válófélben lévő feleségét – emiatt hivatali visszaélés a vád. Feltételezzük továbbá, hogy a miniszterelnök a párton belüli ellenfeleit azzal kívánta a parlamentből eltávolítani, hogy állami és félállami vállalatok vezetői pozícióját kínálta a távozásért cserébe. Ezt a cseh ügyészség korrpucióként értékeli. Véleményem szerint egyébként helyesen.
A lényeg egyébként nem is az, hogy a fenti gyanusítások megalapaozottak-e. Ha nem azok, a független bíróság az előzetes letartóztatást sem fogja jóváhagyni, ahogy az meg is történt a hírek szerint pénteken a miniszterelnök hivatalát irányító tisztségviselővel. A legfontosabb elem a történetben szerintem az, hogy az őrizetbevételek egyáltalán megtörténhettek.
Erős várak a független intézmények
(Forrás)
A fentiekből jogosan adódik a kérdés: ha mindez nálunk történne, valószínüsíthető lenne-e hasonló ügyészségi és rendőri fellépés. Meglátásom szerint, bár az ügyészség hivatalosan független intézmény, a Legfőbb Ügyész személye, és az ügyészség hierarchikus felépítése miatt ennek valószínűsége rendkívül kicsi.
De még egy ügyészségi vizsgálat elrendelése esetén is irreálisnak tűnik, hogy a miniszterelnök bizalmasának számító belügyminiszeter irányítása alatt álló rendőrség különleges erői, vagy a miniszterlnök volt személyi testőre által vezetett Terror Elhárító Központ (TEK) vezetője utasításba adná a miniszterlenök közvetlen munkatársainak őrizetbe vételét. Szakmai karrierjük azon a napon érne véget. Ezzel szemben Csehországban - minden valószínűség szerint - a miniszterelnök politikai karrierje ért ezzel véget, ez azonban már részben egy másik történet.
Magyarországon a cseh példával ellentétben a helyzet viszont az, hogy egy rendőr karrierje mehet rá akár már arra is, ha például egy volt fideszes önkormányzati képviselővel szemben is alkalmazni kívánja az egyébként mindenkire egyformán vonatkozó jogszabályokat, és becsületesen, szakmai tisztességgel látja el a feladatát. Az ügyészség meg vádemelés helyett egy évig húzza az időt.
Ilyenkor látszik világosan, hogy mennyire fontos az, hogy egyik közjogi méltóság vagy intézmény se rendelkezzen abszolút hatalommal. Legyen szó akár önkormányzati képviselőkről, polgármesterekről, az országgyűlés tagjairól, a kormány tagjairól, ügyészekről (beleértve a legfőbb ügyészt is), bírókról (beleértve a kúria elnökét is), alkotmánybírókról, vagy éppen a köztársasági elnökről, legyen egyértelmű, hogy törvénysértés gyanúja esetén ellenük az igazságszolgáltatás szervei eljárnak, és meghatározó fontosságú, hogy az ilyen intézkedéseknek mindig meglegyen a valós lehetősége is, ne csak jogszabályban rögzített üres fecsegés legyen mindez. Ezért a személyi összefonódások, így barátok és politikai szövetségesek független intézmények élére történő kinvezése káros, és rendszerszintű problémákhoz vezet.
Rossz ötlet minden hatalmat egy kézben összpontosítani
(Forrás)
„Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet” – akkor mondhatjuk majd, hogy ha nem is kánaánról, de jogállamról beszélünk. Ehhez pedig független, egymást is ellenőrizni képes intézmények kellenek.