A kormányzat idén januárban adminisztratív eszközökkel, a hatósági árszabályozás révén, 10%-al csökkentette a különböző rezsiköltségek összegét a lakossági fogyasztók részére, a következő hónapokban pedig Lázár János nyilatkozata szerint további minimum 10, de akár 30%-os csökkentéssel fogják ezt megfejelni. Ezeket a lépéseket a közszolgáltató cégek kiugró nyereségességével és az európai és régiós összehasonlításban magasnak vélt árakkal indokolják. A következőkben tekintsük át az ezzel kapcsolatos feltételezett célokat, következményeket és véleményeket.

Forrás: részegbróker

A kormány feltételezett céljai:

• Mivel a lakosság döntő többsége magasnak tartja a rezsit, és támogatja a kormány ez irányú intézkedéseit, ezért egyértelmű szándék a jövő évi választásokra való felkészülés, bizonyosan a kampány egyik központi eleme lesz a rezsicsökkentési akció kommunikálása.

• Az utóbbi 3 évben egyértelműen kirajzolódott, hogy a jelenlegi kormány - magát jobboldalinak tartó volta ellenére - sok esetben a magánszektornál jobb gazdának tartja az államot. A rezsicsökkentéssel és a különböző át nem hárítható adóemelésekkel így célja az is, hogy eltüntesse a szektorban működő vállalatok megmaradó nyereségét is, tönkretegye működésük feltételeit, és így alacsonyabb áron tudjon a későbbiekben részesedést szerezni bennük, vagy akár teljes egészében megvásárolni őket. Ezt a feltételezett célt támasztja alá Matolcsy György korábbi nyilatkozata, miszerint:

„aki helytelenül privatizációs vagyonhoz jutott a természetes monopóliumok területén – energia, szennyvíz, víz, csatorna –, attól vissza fogjuk venni, mert önként visszaadja. Mert olyanok lesznek a feltételek”

Lehetséges következmények:

• Gyakorlatilag nincsenek új beruházások a kötelezően előírt karbantartásokon kívül. Sem a rendszer fenntartása nem történik meg kellő szinten, sem új erőművi és hálózatfejlesztési beruházások nem valósulnak meg, mivel még a tőkeköltségük sem térülne meg, nem hogy valós profitot termelnének. Ezek miatt amortizálódik a hálózat, a kifutó erőművek és hálózatok helyett nem épülnek újak, így nő az energiafüggőség, egyre jelentősebb mértékben szorulunk villamos-energia importra.

• A csökkenő/megszűnő beruházások a KKV-szektort is negatívan érintik, az eddigi megrendeléseik megszűnnek, emiatt munkahelyek szűnnek meg, cégek mennek csődbe, ez pedig visszafogja a gazdaság teljesítményét.

• A nem hatósági árszabályozott fogyasztók, nagy részben tehát a hazánkban működő vállalatok számára a szabadpiacon kialakuló árak jóval magasabbak a szükségesnél, mivel a lakossági, hatósági árszabályozott piacon elszenvedett veszteségeket rajtuk próbálják pótolni a szolgáltatók. Ez viszont növeli a költségeiket, rontja a versenyképességüket és ezáltal visszafogja a kibocsátásukat. Ráadásul, az emelkedő költségeiket valószínűleg - legalább részben - áthárítják a fogyasztókra, így a rezsicsökkentés érezhető hatását csökkenti a várható áremelkedés.

Elvi ellenvetések:

• Az általános rezsicsökkentés jobban támogatja a nagyfogyasztókat. A rózsadombi 3 medencés szaunás ház költségei ugyanolyan százalékban csökkenek, mint az egyszobás vidéki kislakás költségei, viszont ez a rózsadombon jóval nagyobb összeget jelent. Ezért lenne hasonlóan rossz az MSZP ÁFA csökkentési javaslata, mivel az szintén a szociális helyzet figyelembevétele nélkül adna mindenkinek "támogatást", és egyáltalán nem ösztönözné az energiahatékonyság növelését, a pazarlás megszüntetését.
• A közszolgáltató cégek közül például a villamosenergia-ipari vállalatok a legutolsó lezárt pénzügyi évben, 2011-ben ugyan valóban nyereségesek voltak, azonban a lakossági- és különböző egyéb fogyasztókat ellátó, hatósági árakkal működő egyetemes szolgáltatói piacon már akkor, a rezsicsökkentés előtt is veszteséget könyveltek el. Nem igaz tehát, hogy "erkölcstelen" extra-profitok miatt magasak az energiaárak.
• Állami szabályozással utólagosan módosítanak szerződéseket, feltételeket, lehetetlenítenek el ezzel vállalatokat. Ez rombolja a bizalmat, az ország megítélést, a befektetői hangulatot, ezeken keresztül közvetetten pedig a GDP növekedésre is negatívan hat.

• Nehezen érthető a kormány azon hosszú távú célja is, hogy állami tulajdonban tudja az energetikai vállalkozásokat. Egyrészt - véleményem szerint egyértelműen - az állam a legtöbb esetben rossz gazda. Nincs meg a kellő szaktudása, tapasztalata, nincsenek meg a kellő erőforrásai, emellett pedig a gazdasági szempontok mellett erősen szerepet játszanának a politikai szempontok is, ami szinte minden esetben rontja a hatékonyságot és növeli a költségeket.

Egyértelműen kimondható, hogy a már megvalósított és a jövőben tervezett rezsicsökkentési akciók hosszú távon nem fenntarthatóak, vagy ha adminisztratív eszközökkel mégis fenntartják őket, akkor az az ellátási színvonal és biztonság jelentős eséséhez fog vezetni.

A magánszektor hosszú távon ugyanis nem tudja vállalni olyan területek működtetését, amelyek folyamatos veszteségeset termelnek számára, míg ha megvalósul a kormány feltételezett államosítási terve, akkor ezeket a veszteségeket - plusz a kevésbé hatékony állami tulajdon miatt megnövekedett költségeket - az államnak, vagyis nekünk, adófizetőknek kell megfizetniük.