Az Alaptörvény negyedik módosításával már-már a végletekig éleződött a feszültség a kétharmados többség és az alkotmányozási folyamatot kritizálók között. Konzervatív oldalról egyre hangsúlyosabb, civil szervezetek részéről egyre elkeseredettebb felhívások érkeznek, hogy az Alaptörvény sem belső koherenciájában, sem az állampolgári jogok védelmének szempontjából nem felel meg az elvárásoknak.
Ellenzéki tüntetőktől az állampolgári jogok biztosán át Sólyom Lászlóig többen is az azóta elfogadott módosítások aláírásának megtagadására szólították föl Ádert - még ha az Alaptörvény ezt nem is teszi lehetővé. Miklósi Zoltán a szuverén.hu-n ezzel összhangban arra hívta fel a figyelmet, ha önkényes hatáskör-bővítéssel nem is feltétlenül "értelmezheti a hivatalát" Áder, felszólalnia - például az Országgyűlésben - mindenképpen indokolt lenne. Mégis a köztársasági elnök testesíti meg a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet éppen megkérdőjelezhető demokratikus működése fölött...
A fejleményekből világosan látszik tehát a tendencia, hogy a "patthelyzet" feloldását egyre többen és többen várják Áder Jánostól, akinek azonban nem csak a lemondás, a kötelezettségmulasztás és az egyszeri szónoklat között van lehetősége választani.
Felismerve a jelenlegi helyzet történelmi fontosságát Áder - az Alaptörvénnyel és az eddigi alkotmányos gyakorlattal összhangban - maga is megkísérelhet alakítani a helyzeten, az Alaptörvényhez például saját módosító javaslatot nyújthat be az Országgyűlésnek (Alapvetés S. cikk (1.)) Hiába lép hatályba az Alaptörvény negyedik módosítása, senki nem akadályozhatja meg abban, hogy konzultáljon pártokkal és civilekkel, szakértőkkel és polgárokkal, és egy kompromisszumos, minél többek számára elfogadható, koherens, a fékek és ellensúlyok rendszerét helyreállító alkotmányos reform élére álljon.
"Hogy újraegyesítsük azt, amit mások megosztottak" - állt beiktatási beszédében, így mi lehetne méltóbb elnökléséhez, ha nem a parlamenti lövészárkokban megtépázott alkotmányos rend helyreállítása és az ezt kísérő végletes társadalmi feszültségek lecsillapítása?
Vajon módjában áll-e a kétharmados többségnek, hogy gőgösen még a legapróbb korrekciós javaslatokra is rácsapja az ajtót, ha az ország elsőszámú közjogi méltósága, a leginkább elfogadott politikai intézmény páratlan népszerűségű feje kéri az együttműködését?
Vajon van-e más választása az ellenzéknek, mint hajlandóságot mutatni egy alkotmányos kompromisszum elfogadására? Vajon nem látják-e, hogy - igencsak kétséges - kétharmados győzelmük esetén hiába fogadnának el korrektebb alkotmányszöveget, attól azt a jobboldali kötődésűek ugyanúgy nem vallanák magukénak?
Vajon találhatnak-e a politikától elfordultak, a jobb és baloldali tömbökhöz nem kötődő politikailag aktív állampolgárok ennél jobb megoldást a helyzet normalizálására?
Vajon van-e más választása Áder Jánosnak, mint tettekben is kifejeznie a nemzet egységét?
Rövidtávon nincs más reális kiút az alkotmányos válságból. Enélkül csupán elhúzódó és parttalan konfliktusokra, az alkotmányos rend állandó kétségbe vonására és jogállami bizonytalankodásra számíthatunk. Ha viszont Áder úgy dönt, hogy hű marad eddigi munkásságához és a hivatalához, ebben mindenképpen érdemes támogatnunk.