A héten az ENSZ Közgyűlése „nem tag megfigyelő állam” státuszt (non-member observer state) adott Palesztinának, ami lehetővé teszi számára, hogy megfigyelőként részt vegyen a Közgyűlés munkájában, de nem ad neki szavazati jogot. Sokan féltek ettől a lépéstől és sokan elítélték azt, mondván, hogy a szavazás csak lassítja a békefolyamatot – ráadásul Palesztina így képes lesz beperelni Izraelt a Nemzetközi Büntetőbíróságon. Megállja-e a helyét ez az érvelés?
Miután tavaly nem sikerült Mahmud Abbasz kísérlete, hogy a Biztonsági Tanács elfogadja Palesztinát, mint az ENSZ teljes jogú tagját, a Fatah politikusa a Közgyűléshez fordult, hogy elnyerje a nem tag megfigyelő állami státuszt. Lehetett sejteni, hogy abban a szervben, ahol minden országnak egyenlő szavazata van, ott a vitatott státuszú entitás többséget érhet el Izrael ellenében. Csütörtökön ez meg is történt: 138 ország nyomott igent 9 ellenében, 41 tartózkodással.
Melyek voltak a legfőbb érvek, amelyek Palesztina státuszának javítása ellen szóltak? Az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete kontraproduktívnak nevezte a szavazás végeredményét, mely nem vezet békéhez. „Egy Palesztin Állam megalapítása és a státusz-kérdések tartós megoldása csak (…) a felek közti közvetlen tárgyalással képzelhető el” – mondta Susan Rice. Izrael is hasonló véleményen van, de Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár is a közvetlen tárgyalások újraindítására szólított föl. A másik fontos, inkább szakértői érv szerint Palesztina egy ilyen státusz birtokában már képes lenne a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt beperelni Izraelt, ami tévútra vinné a konfliktust, elterelné a figyelmet a valóban fontos kérdésektől.
Én egyik érvvel sem értek egyet – pontosabban hiteltelennek érzem őket.
Ha az első érvet nézzük, a kérdés az: mennyiben akadályozza meg a közvetlen tárgyalások lefolytatását Izrael és a Palesztin Hatóságok között az a tény, hogy Palesztinának milyen státusza van az ENSZ-ben? Véleményem szerint egyáltalán nem, pontosabban most már egyáltalán nem. Az igaz, hogy azt az időt, amit Abbasz lobbizással és a szavazásra való felkészüléssel töltött, azt tölthette volna a Tel-Avivval való tárgyalásokkal is, de ez már múlt idő. Ma is csak a két fél akaratán múlik, hogy lesznek-e tárgyalások, és az is, hogy azok milyen eredménnyel zárulnak – ezen az elfogadott határozat semmit nem változtatott, sőt: az ötödik pontban a tárgyalások folytatására szólítanak föl. Amin változtathatott az új státusz, az esetleg annyi, hogy a palesztin kormánynak így nagyobb súlya lehet a tárgyalások során – ne feledjük azonban, hogy még mindig egy erős hadsereggel rendelkező állam áll szemben egy, az államiság tulajdonságaival nem igazán rendelkező hatósággal.
Szerintem az ICC-vel kapcsolatos aggályok is hiteltelenek. Békésebb lenne a világ, ha az országok egymás gyilkolása helyett a tárgyalóteremben vívnák meg harcaikat – ebben a szellemben hozták létre a nemzetközi bíróságokat. Ráadásul amennyiben ezen törvényszékek működése a nemzetközi jog érvényesülését hozza magával, az szintén egy stabilabb világot eredményezne. Miért lenne baj, ha ez a két hatás érvényesülne az izraeli-palesztin konfliktus esetében is? Ha Izrael telepítései vagy a 2008-9-es offenzívája sértette a nemzetközi jogot, akkor igenis ítélje el egy kompetens bíróság Tel-Avivot – ha pedig nem sértette, akkor mitől félünk?
Összességében tehát nagyon rossz érveket lehetett hallani a státusz megszavazása ellen. Sajnos az ellenzők politikai oldalról közelítették meg a kérdést, ami épp ezért erősen megkérdőjelezhető és nézőpont-függő értelmezés lett. Ehelyett sokkal hatásosabb lett volna szerintem, ha jogi oldalról közelítik meg a kérdést: a „nem tag megfigyelő állam” státusz megadása ugyanis magába foglalja Palesztina államként való elismerését.
A fenti két kérdés helyett inkább ezeket kellett volna feltenni: rendelkezik-e a Palesztin Hatóság az államiság kritériumaival? A gyakorlatilag fenntarthatatlan gazdasági helyzetű, politikailag kettészakadt, önvédelemre képtelen, a saját jogrendszerét sem tiszteletben tartó entitás képes-e egyáltalán arra, hogy az ENSZ Közgyűlés munkájában részt vegyen?
Erre a kérdésre már nagyon nehéz lett volna igennel válaszolni.