(forrás: hírextra)
A HVG értesülései szerint Bajnai Gordon az október 23-i Milla tüntetésen jelentheti be visszatérését. Ez nyilván cseppet sem meglepő fordulat annak tükrében, hogy tavaly ilyenkor a 4k! bújt ki a sajtószabadságosok szoknyája mögül, és különben is mióta kérlelik már szegényt, legyen újra miniszterelnöke az Orbán-kormánytól tépázott kicsiny nemzetünknek. Habár azt tudni lehet rólam, hogy nem voltam megelégedve Bajnai legutóbbi teljesítményével (az egyforintos díjazását pedig egyenesen személyes sértésnek veszem), és azt se feltétlenül tudom felfogni, mi, választópolgárok hogyan "Fejezzük be a múltat" úgy, hogy kizárólag volt miniszterelnökök közül vagyunk hajlandóak vezetőket választani, mégis úgy döntöttem, ezeket kicsit félrerakom. Látjátok, máris szól a Wind of change?
Ha Bajnai Gordon valóban komolyan gondolja, hogy élére állna az egymással marakodó ellenzéki erőknek, ha valóban megpróbál túllépni saját személyes korlátain, akkor tegye úgy, hogy még a legnagyobb fikagépek is örömmel szavazhassanak rá. Például én.
Magyarországnak és választópolgárként személyesen nekem is, elképesztően nagy szükségünk van arra, hogy valaki higgadt fejjel, ugyanakkor határozottan szembenézzen mindazokkal a problémákkal, amik valóban szétfeszítik a társadalmunkat, és gátat vetnek mindenfajta fejlődésnek. Többek között szükségünk van egy jó beszédre, és ha Bajnai lesz az, aki elmondja, hát Istenem. Soha nagyobb bajom ne legyen.
1.) A póz
Alapvetően három szerepet lehet itt felvenni: lehet dühös ellenzéki néptribunként fegyverbe hívni a választókat, lehet prófétaként kizárólag a jövőről beszélni, és lehet a kormánypárti szavazókkal is kompromisszumkész technokrataként valódi megoldásokról beszélni. Torgyán féregirtó beszéde, J.F. Kennedy víziója a holdraszállásról, vagy a harmadik valamiféle keveréke Bobby Kennedy Ball State Universityn elmondottjainak, az őszödi beszédnek és Warren G. Harding A Return to Normalcyjának: a "dühös beszédet" élből el is felejthetjük, és mivel Bajnai Gordon szerintem nem igazán vízióképes (Talán nem is baj...), maradjunk a profilba vágó "őszinte szembenézésnél".
2.) A kulcsmondatok
Az Orbán-kormány nem elég jó, az országnak ennél többre van szüksége. Habár vitathatatlanul gáz intézkedéseket fogadtak el az elmúlt két évben, és alapvetően rosszabb helyzetbe hozták a demokráciát, ettől még a diktátorozás nem indokolt - de legalábbis iszonyatosan unalmas. Unalmas a választópolgároknak, sőt, unalmas még azoknak is, akik tényleg szívügyüknek tekintenek minden sérelmet, ami az Alkotmánybíróságot, a választási rendszert, a bírói függetlenséget vagy az alkotmány világnézeti semlegességét érte. Ráadásul akadnak pozitív példák is - elég ha Áder János némely állásfoglalására gondolunk. Ugyanakkor Magyarországnak a lehető legjobb kormányra van szüksége, és ami biztos, a mostaninál jobbra. Egyszerűen jobbra van szükségünk.
Akármi lesz a választás eredménye, a saját sorsunkért elsősorban mi vagyunk a felelősek. Nem várhatjuk az államtól, hogy minden kockázatot átvállaljon, nem várhatjuk el, hogy mindig minden szolgáltatást mindenkinek ingyen biztosítson: a felsőoktatásban szükség van általános tandíjra, a mezőgazdaságban le kell bontani a pazarló támogatási rendszert, és további lehetőségeket kell biztosítani magántőke bevonására az egészségügybe, a közösségi közlekedésbe és a nyugdíjrendszerbe.
Az államnak viszont kötelessége kiszámítható jogviszonyokat és stabil adórendszert biztosítania. Az valóban nem működik, hogy a hazai kis- és középvállalkozások nemhogy innovációra és új megoldások keresésére nem tudnak forrásokat biztosítani, még havonta változtatjuk, milyen szabályoknak kellene megfelelniük, milyen adókat kell fizetniük, és egyáltalán létezhetnek-e ebben az országban. Aztán meg csodálkozunk, hogy az egyik legnagyobb világgazdasági válság közepette romlik a versenyképesség, nő a munkanélküliség, és úgy általában is leszakadóban vagyunk.
Véget kell vetnünk a szétszakítottságot bebetonozó össztársadalmi konszenzusnak. Nem igaz, hogy kizárólag az egymást követő kormányok szerencsétlenkedése tehet arról, hogy Magyarországon még mindig elsősorban nem a képességek és a kemény munka, hanem a születési adottságok határozzák meg, milyen jövő vár gyerekeinkre. Aki cigánynak, szegénynek, vidékinek születik, gyakorlatilag biztosan nem részesül tisztességes oktatásban, nem jogosult normális egészségügyi ellátásra, és ami a legfontosabb: élete végéig rossz szemmel fogják nézni azok, akik szerencsésebbek voltak. Egy új kormány legfontosabb feladata a közoktatás rendbetétele kell legyen, amit viszont képtelenség a szülők, tanárok, gyerekek és az egész társadalom aktív részvétele nélkül végrehajtani. Tessék felébredni.
A bűnözésre és erőszakra ettől függetlenül nincs kifogás. A jogállam rendbetétele evidens módon magával kell hozza a magántulajdon védelmét, az erőszak kérdés nélküli szankcionálását, és általánosságban felelősségvállalást a tetteinkért. Mindenkinek.
Európának szüksége van Magyarországra, ahogy Magyarországnak is szüksége van Európára. Nem kedvezményes kölcsön értelemben, és nem is azért, hogy valaki végre demokratizáljon minket. Egyszerűen Európában van a helyünk, és a hazai vállalkozóknak ugyanúgy szüksége van az európai piacra, mint a külföldieknek ránk. Ezt hívják piacgazdaságnak. Arról nem is beszélve, semmi nem szolgálja jobban az egész emberiség fejlődését mint a lehető legszorosabb együttműködés az európai (és persze az egész világ) kutatói, tudósai és vállalkozói között. Úgyis a tudás népe akarunk lenni, nosza hát!
Magyarország tele van lehetőségekkel. A súlyos problémák ellenére tele vagyunk kihasználatlan lehetőségekkel, jobbnál jobb ötletekkel, és őrületesen nagy koponyákkal. A folyamatos gáncsoskodáson mind állami, mind pedig egyéni szinten változtatnunk kell. Mert megéri.
*
A lista természetesen nem teljes, és nem is tökéletesen kidolgozott. A lényeg, hogy valami normális szemléletet szeretnék látni, nem pedig ugyanazt azt az újracsomagolt politikai hulladékot, amit már tízmilliószor meghallgattunk, és nem szól másról mint a forró kása helikopterrel kerülgetéséről. Ha Bajnai fölül a fehér lóra, legyen tökös, legyen korrekt, húzzon fel egy bőrdzsekit és legyen őszinte. Különben képtelen leszek félredobni a személyes kis finnyásságom, bevágom a hisztit, és teljesen jogosan nem fogok rá szavazni. Egyszóval csak a világ legjobb beszédét kéne elmondani, és máris van egy szavazata. Esetleg kettő.
