Mivel mostanában egyre többektől hallani, milyen elképesztően nagy szükség lenne egy „normális liberális pártra”, nem is csoda, hogy hónapokkal ezelőtt Kuncze Gábor, a múlt héten pedig Fodor Gábor is létrehozták különbejáratú protopártjaikat, sőt, lassan blogok jelentik be pártalapítási szándékukat, és akinek vannak elkötelezett liberális ismerősei, még száz ezekhez hasonlóról szerezhetett tudomást.

Elég jó úton haladunk, hogy tízmillió magyar és tizenötmillió liberális párt országa legyünk, úgyhogy gondoltam, össze is szedek pár megfontolandó jótanácsot az egyszeri magyar állampolgárnak, aki esetleg pártalapításon töri a fejét, nehogy potyára fáradozzon.

Szóval kedves olvasó, ha úgy érzed, liberális pártot akarsz alapítani, előbb fontold meg a következőket! (Ez a kör most ingyen megy, de később sokmilliós tanácsadói szerződések formájában nyitott vagyok bármire, ami nem jár igazi munkával, sem felelősséggel. Köszi.)

NE alapíts liberális pártot, ha…

1. igazából szociáldemokrata vagy

A bevezető gúnyolódásával ellentétben baloldali párttal tényleg Dunát lehet rekeszteni: kapásból ott van az MSZP, az LMP, a DK, a 4k és gazdaságpolitikáját tekintve se a Fidesz, se a KDNP nem tekinthető jobboldali pártnak, ugyanúgy az állami szerepvállalásra helyezik a hangsúlyt mint a többiek. Ezekkel akarsz versenyezni? Ugyanazt mondják, ugyanúgy gondolkodnak, ugyanannyira demagóg populista gyökerek, viszont dörzsöltek, vannak kapcsolataik, van pénzük. Inkább csatlakozz valamelyikhez. (Bocsi, de ha az újdonság volt, hogy a jobboldali gazdaságpolitika szabadpiaci kapitalizmust takar, akkor tényleg ne akarj libsi pártot csinálni a haverokkal. Annyi jóság van még az életben. Tényleg.) 

2. régi SZDSZ-es nagykutya vagy

Egyik barátom találóan ezt úgy fogalmazta meg, hogy semmi szükség egy liberális Gyurcsány Ferencre, és a helyzet tényleg ilyen egyszerű: Nem a Jobbikon van üvegplafon, hanem rajtad! Hiába minden igyekezet, smúzolás, kampánycsel és konstruktív munka, az SZDSZ-szel valószínűleg úgy összenőttetek mint Biszku Béla az ’56-os megtorlásokkal, Orbán Viktor Habony Árpáddal vagy Mesterházy Attila a szakállával – amivel persze nem is lenne semmi baj, ha ex-pártod megítélése ne valahol Habony Árpád és az ’56-os megtorlások közé esne.

3. úgy érzed, liberális párt nélkül nincs liberalizmus Magyarországon

Ha tényleg képtelen vagy különválasztani a kettőt, és csak a pártfétis hajt, akkor lépj be valamelyik most is létező libsi pártba a kettő közül, vagy várd meg, amíg alakul egy szimpatikusabb. (Ha előbbit választanád, itt az „ingatlan”, emitt pedig a „Fidesz-rezsim” kifejezésekkel találkozhatsz az átlagosnál némileg többször.)

4. az Orbán-kormány leváltását mindennél fontosabbnak tartod

Nézd. A második Orbán-kormányról számos nagyon negatív dolgot lehet mondani, és nagyon helyes, ha győzni akarsz. Ugyanakkor, ha elfelejted, hogy a Fideszben is vannak normális politikusok, a szavazóik között pedig normális emberek, ha mindenáron rezsimet/rendszert akarsz váltani, akkor igazából nem fontosak számodra azok az értékek, amikért elvileg kiállsz. Sőt, ami azt illeti, egy igazi neandervölgyi bunkó vagy, aki képtelen belátni, hogy a rivális igazát elismerni, bizonyos tetteit akár még méltatni is, nem szégyen.

5. igazából nincs mondanivalód

Nehéz felismerni, valószínűleg a történelem legtöbb politikusára igaz. Ha csupán azért akarsz pártot alapítani, hogy az emberek figyeljenek rád és szeressenek, inkább próbálkozz más utakon: lehetsz előadóművész, high end értelmiségi alkalmankénti Mindentudás Egyetemével, középiskolai tanár, buszsofőr vagy persze csak simán rendbe hozhatod a kisebbségi komplexusodat. Onnan ismered fel, hogy álmodból felkeltve nem tudsz mondani legalább 5-6 kritikus problémát az országban, amin változtatni szeretnél és a politika jó eszköz lehet rá. (Tehát ilyenek, hogy „szeretném, ha az emberek boldogabbak lennének”, „toleráns társadalom” és „teljes foglalkoztatottság” nem számítanak.) Másik árulkodó jel, ha már elkezdesz pártalapítással kapcsolatban beszélgetni idegenekkel, és egyszer sem kérdezed meg, mit is képviselne szerinte az a „normális liberális párt”, és azt se furcsállod, ha őt sem érdekli a te elképzelésed.

6. igazából csak a hatalomra/pénzre fáj a fogad

Az előbbi alesete. Hát barátom, felejtsd el az egészet! Menj el maffiózónak, legyél oligarcha, vagy lépj be valamelyik nagyobb pártba. Egy ekkora kaliberű ember, akinek jólesik, ha „tudják milyen tőke áll mögötte”, ne akarjon nulláról bohóckodni!

7. azon aggódsz, hogy nincsenek meg a szükséges erőforrások

Nem aggódsz hülyeségen, valóban elképesztő pénzekre lesz szükség, hogy esély legyen a sikerre. De tudod mit? Mindenki másnak van pénze, amit ugyanazokra a hülye szlogenekre fognak költeni, és ugyanazok a sötét ügyletek csapolják meg, vannak irodáik, ahol ugyanazok a hiteltelen politikusok ülnek, vannak szakértőik, akik ugyanazokból az adatokból, ugyanazzal a tudományos fokozattal, ugyanazokat a hülyeségeket ismételgetik, és vannak beszédíróik, akik ugyanabba a struktúrába akarják belekényszeríteni a főnökük megszólalásait, amit anno az egyetemi retorika előadáson leginkább megkedveltek. A lényeg, ha nem érzed rátermettnek magad és mondandódat különlegesnek annyira, hogy ezzel mind szembevágtass, akkor inkább még az elején add fel az egészet. Ha a családi helyzeted nem teszi lehetővé, ha rámenne a házasságod, szintén tegyél magadnak egy szívességet.

8. láttál valamit, ami fellelkesített

Például olvastál Hayekot, Randet, Millt, Bastiatot, Kis Jánost vagy Tölgyessyt, lájkolod Misest facebookon, ha fellelkesített Obama, Ron Paul, a Tea Party, az őszödi beszéd, vagy ha meg vagy győződve arról, nekünk is egy észak-európai országnak, Egyesült Államoknak, esetleg Svájcnak kéne lennünk, akkor könyörgöm, gondold újra! Tényleg azt hiszed, hogy egy kis libertarianizmus, elnöki rendszer, "megcsinálás", néhány kanton vagy több népszavazás minden problémánkat varázsütésszerűen megoldaná? Atyaég. De még ha így is lenne, akkor is két teljesen külön dolog valamivel egyetérteni és politikusnak lenni. Tudnál úgy élni, hogy még ha a legkurvajóbb dolgokat is csinálod, simán valószínű, hogy életed végéig gyűlölni fognak érte, és bármerre mész, elkapkodott fagyos tekintetek kísérnek majd? Arról nem is beszélve, hogy pénzed csak akkor lesz, ha beállsz lopni a többiek közé - amit pedig nem fogsz megtenni, úgyhogy valószínűleg még éhen is halsz. (Ha mégis megtennéd, akkor 6. pont, és kiestél, te kis csaló!) 

9. nem érdekelnek mások problémái

Látszólag szöges ellentétben áll az első pontban megfogalmazottakkal, bár ez közel sem igaz. Ha valóban liberális gondolkodó vagy és nem egy újabb szocdem, akkor jól tudod, hogy képtelen vagy mindenkinek minden problémáját megoldani, mert egyrészt az államnak nem is ez a feladata, másrészt mert mindig lesznek elégedetlenkedők, és akik úgy érzik, ki vannak zsákmányolva (lásd „devizahitel-károsult” milliomos vállalkozók). Ugyanakkor ne hidd azt, hogy a Körúton és a megszokott ismerősi körödön kívül nincs élet, a hívők hülyék, a vidékiek bunkók, és ne gondold, hogy vannak olyan emberek és témák, amikkel nem kell foglalkoznod. Hogy a fenébe akarsz kormányzó erő lenni, ha fel sem merült benned, hogy elgondolkozz például a honvédelem, a mezőgazdaság, a határon túliak vagy a kistelepülésen élők ügyén?! 

10. ehhez hasonló listák alapján hozol döntéseket

Ha vonzódsz a listákhoz, attól még Social media marketing blogot írhatnál ("5 tipp a vállalati facebook jelenlét szinergizálására"), vagy ne aggodalmaskodj annyit a külsődön, és olvass kevesebb női magazint, úgyis a mondandód a lényeg. Ha van egyáltalán.