(forrás)
Simor András bejelenti, hogy hátrányos helyzetű közgazdászhallgatók javára lemond fizetéséről, amennyiben a kormány visszavonja a jegybanki függetlenséget sértő rendelkezéseit. Mindenki örül: végre egy konstruktív ellenzéki tisztségviselő, aki pompás stratégiai húzással még a felsőoktatás problémáit is a Fidesz képébe tolja. Ugye? Hát egy nagy francokat: nem tapsolni, hanem hajat tépni kéne.
Egyrészt egyszerűen arról van szó, hogy soha semmilyen körülmények között nem adunk engedményeket agresszoroknak. Ha a Fidesz csökkenteni akarja a jegybanki fizetéseket, mikor ehhez nincs joga, és el akarja érni, hogy mindenki azt gondolja, "ezek a milliárdosok nem is érdemelnek fizetést", hiszen anélkül is elvannak, akkor egyszerűen nem mondunk le a saját fizetésünkről, hanem kitartunk, amíg csak kell. Ennyi. Minden egyezkedés, engedményadás egyszerűen csak azt a látszatot kelti, hogy a másik félnek is igaza van valamiben: hogy igaza van akkor, amikor talán az utolsó független intézményt tapossa sáros tangapapucsával. Ezt én nem vagyok hajlandó elismerni, és pontosan ezért volt számomra nagyon szimpatikus Simor András mostani nyilatkozatát megelőző kemény kiállása. Ez az egyik része.
A másik része meg az, hogy amúgy is elegem van azokból a politikusokból, akik ingyen/egyforintért dolgoznak, és ebből próbálnak népszerűséget szerezni: teljesen irrelevánsnak kéne lennie, mennyi pénze van az adott politikusnak, mert nem azért választjuk meg, hogy akkor majd rá kevesebbet kell költeni, hanem a tehetsége, szakértelme, frizurája vagy bármije miatt, ami őt személyesen vezetésre alkalmasabbá teszi. Periklész óta ennek evidenciának kéne lennie, és mégis mit látok? Azt, hogy itt mindenki elájul a gyönyörűségtől, hogy a Simor/Bajnai/Gyurcsány eljótékonykodják a bérüket, és ők mekkora államférfik, miközben Gyurcsány gyakorlatilag tönkretette az országot, Bajnai sikeresen elérte, hogy kevesebbet költsünk ugyanazokra a társadalmi hazugságokra, de meg nem akart változtatni semmit, Simorhoz meg nem értek. A lényeg, hogy ezt a rohadt demagógiát a bérekkel szintén gyűlölöm. A megalkuvást is, meg ezt is.
Pontosan az ehhez hasonló lépések miatt lesz ez egy olyan ország, ahol pár évtized múlva a Simor-ösztöndíjas közgazdászhallgatók ugyanúgy nem tudhatják biztonságban jövedelmüket és megtakarításaikat, ugyanúgy külföldön kényszerülnek majd taníttatni gyermekeiket, és ugyanezeket a harcokat kényszerülnek majd megvívni újra meg újra, mert mi inkább nem gondolunk bele, és inkább a könnyebb utat választjuk. Hogy fognak-e akkor is ódákat zengeni Simor András nyilatkozatáról? Kizártnak tartom.
